2005. október 27., csütörtök, 17:27
Az emberi keringés középpontja a szív, részei a verőerek (artériák), a hajszálerek (kapillárisok) és a gyűjtőerek, más néven visszerek (vénák).
A szív a mellkas közepén elhelyezkedő, üreges, izmos falú pumpaszerűen működő szerv, melynek feladata a szervezet vérkeringésének fenntartása. A szívet kívülről a zsigeri szívburok borítja. A szívburok alatt a szívizom található, mely a pitvaroknál vékonyabb, a kamráknál vastagabb réteget alkot. A szívizom, a test többi izmával ellentétben, állandó és óriási munkát végez. Vérrel saját erei, az ún. koszorúerek látják el. A két koszorúér a főverőér billentyűjének jobb és bal tasakjából ered. A koszorúerek főágai a szív felületén futnak, majd vékonyabb ágakra oszlanak, amelyek csaknem merőlegesen vezetnek be a szívizomba. Itt hajszálerekre oszlanak, és behálózzák a szívizmot. Az apró koszorúerek között számos összeköttetés van. Valamely kis ér elzáródásakor ezek biztosítják a szívizom megfelelő mennyiségű vérrel való ellátását. A szív kamráit, pitvarait, billentyűit belülről a szívbelhártya borítja.
A szív anatómiailag két részre, jobb és a bal szívfélre osztható, amelyeket a szívsövény választ el egymástól. Mindkét szívfél pitvarokra és kamrákra oszlik, közöttük a szívbillentyűk alkotnak határt, ezek biztosítják a vér egyirányú áramlását. A bal szívrészben a kéthegyű, ún. mitrális billentyű, a jobb oldalon pedig a három vitorlából álló, ún. trikuszpidális billentyű választja el egymástól a pitvart és a kamrát. Ún. félhold alakú zsebes billentyűk találhatók a jobb kamra és a tüdőverőér, továbbá a bal kamra és a főverőér között.
Vérkörök
A szervezetben elhasznált, oxigénben és tápanyagban szegény, széndioxidban gazdag, ún. vénás vér a jobb pitvarba érkezik, ahonnan a jobb kamrán és a tüdőverőéren keresztül a tüdőbe jut. A tüdőben a vér, az életműködéshez szükséges oxigénnel dúsul, míg a felesleges széndioxidot leadja. Az oxigénnel felfrissült vér a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba kerül. A vérkörnek ez a része a kisvérkör. A bal pitvarból a bal kamrába ömlő oxigéndús, ún. artériás vér a főverőéren át jut el a szervezet szöveteihez. Innen az elhasznált vér a felső és alsó fő visszereken keresztül ismét a jobb pitvarba kerül. A vérkör e része a nagyvérkör.
Nyirokrendszer
Szervezetünkben a vérrendszer mellett egy másik érrendszer is van, ez a nyirokérrendszer, mely az ún. nyirkot szállítja. A nyirok a sejtek között elhelyezkedő szövetnedv, ami a vérerek kapillárisainak falán keresztül jut ki a vérből. A nyirokerek a szöveti résekből szedődnek össze, kezdetben a vakon végződő nyirok-kapillárisokba, majd egyre nagyobb nyirokerekké. A nyirokerek útjuk során egyre nagyobb nyirokcsomókon haladnak keresztül, és mielőtt a nyirok bejut a vénákba, egy vagy több nyirokcsomón átszűrődik. A nyirokcsomók általában csoportosan helyezkednek el a szervek mentén, illetve a testhajlatokban.
A szív beidegzése
A szív, megfosztva idegrendszeri összeköttetésétől, továbbra is periodikusan összehúzódik és ellazul, feltéve, hogy a szükséges oxigén- és tápanyagellátás biztosított. Ezt az önálló működést a szív jobb pitvarának hátsó falában található kb. 4x4x20 mm-es képlet, a szinuszcsomó biztosítja, amely módosult szívizomsejtekből épül fel csakúgy, mint az ingerületvezető rendszer további részei. A szinuszcsomóban keletkező ingerület szétsugárzik a pitvar falát alkotó izomrostokra és a pitvari pályákon keresztül eléri az úgynevezett pitvar-kamrai atrioventrikuláris csomót. A pitvar-kamrai csomó is képes spontán ingerképzésre, de az itt létrejövő frekvencia a szinuszcsomóénál kisebb, ezért jól működő szinuszcsomó esetén nem juthat érvényre. A pitvar-kamrai csomóból az ingerület az ugyancsak módosult szívizomrostokból kialakult, ingerületvezetésre specializálódott His-kötegen kerül át a pitvarok területéről a kamrai részbe. A kamrai részen a His-köteg egy bal és egy jobb oldali Tawara-szárra oszlik, ezek további elágazásai a Purkinje-rostok. Így jut el a szinuszcsomó által keltett, percenként körülbelül 70-80 ingerület a kamrák munkát végző izomzatához. Kóros körülmények között a szinuszcsomón kívül valamennyi módosult, ingerületvezetésre specializálódott szívizomsejt képes spontán ingert képezni. Normális esetben azonban erre az önállósodásra nincsen idejük.
Vérkeringés
A szív összehúzódásakor (szisztolé) egyszerre pumpálódik ki a vér a szívből a jobb kamrából a tüdő felé, és a bal kamrából a többi szerv felé. A szív kamráinak ellazulásakor (diasztolé) a kamrák és a pitvarok közötti billentyűk kinyílnak, a vér a pitvarok felől a kamrákba ömlik. Ezt követően a kamrák összehúzódnak (szisztolé) és a vér a jobb kamrából a tüdő felé, és a bal kamrából a többi szerv felé pumpálódik. A következő összehúzódással kezdődik a kör elölről. A szív percenként 70-80 összehúzódást végez. A bal kamra egy összehúzódásra körülbelül 70 ml vért juttat a testbe. A vértérfogat a szervezetben 4,5-5,5 liter, így egy perc alatt a vér teljes mennyisége áthalad a szíven.
Dr. Czuriga István: Koszorúér-betegségek című Springmed-kiadványa alapján
