
Ajánló
Országos felmérés és hiánypótló gyógyszer a csontritkulás ellen
Orvosi jegyzet
Gyakoribb mozgásszervi traumák felnőttkorban
A térdizület gyakoribb megbetegedései
Korábban:
A sport segít megőrizni a csontsűrűséget a fogyókúra során
Új formula a csontritkulásból eredő törések valószínűségének meghatározására
A passzív dohányzás is növeli a csontritkulás kockázatát
Új gyógyszer a csontritkulás kezelésére
Az ólom hatása a csontállományra
Hármas veszély a változó korban
A D-vitamin szerepe a csontritkulás megakadályozásában
Csontritkulásért felelős géneket fedeztek fel
Pirulapatika
A gerinccsigolya összeroppanásos töréseit a kezdeti stádiumban többnyire a kórházakban kezelik: a beteg általában fájdalomcsillapító infúziókat és gerincfűzőt kap, ami mellett megkezdődhet a páciens fokozatos mobilizációja, mozgásterápiája és gyógytornáztatása. A súlyosabb idegrendszeri tünetekkel járó töréseknél ritka esetben gerincsebészeti beavatkozás is szóba jöhet.
A csípőtáji törések ellátását sürgősségi műtétek keretében végzik el, mert a combfej vérellátása töréskor nagymérétkben romlik, ami a combfej elhalásához vezethet. A műtét során fémimplantátumokkal rögzítik az érintett terület anatómiai helyzetét. A beteg korai mobilizációja nagyon fontos, mert az időseknél nagy az ágyhozkötöttségből adódó szövődmények kialakulásának veszélye (pl. tüdőgyulladás, embólia, trombózis).
A felső végtag töréseit általában gipsszel rögzítik, de a törés típusától függően akár műtéti úton is gyógyíthatóak.
A csontritkulás megelőzése
A megelőzésben, valamint a betegség súlyosbodásának elkerülésében kiemelt fontosságú a megfelelő diéta, melynek lényege a kálciumban gazdag ételek, például a tejtermékek, halak, leveles zöldségek, szójatermékek fogyasztása. Az érintettek számára a csontrendszer egyensúlyáért felelős D-vitamin megfelelő mennyiségű fogyasztása is elengedhetetlen; amennyiben a napi étkezések nem fedezik az egyéni szükségletet, úgy azt az orvos által előírt módon táplálékkiegészítőkkel kell pótolni. A csontritkulásban szenvedők, valamint a veszélyeztetettek kerüljék az alkohol- és a koffeintartalmú termékek fogyasztását, valamint a dohányzást.
Az életmódbeli szemléletváltás része, hogy a fokozott kockázatú személy - ha kell akár gyógytornász segítségével - olyan mozgássorozatokat tanuljon meg, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá teszik mindennapjait. Meg kell tanulni felmérni saját teljesítményünket, amitől mozgásunk biztonságossá válik, így megelőzhetjük a további baleseteket. A D-vitamint saját szervezetünk is képes előállítani, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű napfény, így érdemes minél több időt a szabad levegőn töltenünk.
Összefoglalva az eddigieket, el kell különíteni egymástól a fent leírt kockázati csoportokba tartozó személyek körét, illetve a csontritkulás megelőzésének három fokozatát. Az elsődleges prevenció a gyermek születésétől kezdődik, és a szükséges mennyiségá D-vitamin és kálcium bevitelét, valamint a fokozatos mozgásra nevelést foglalja magában. A másodlagos megelőzés során a fokozott kockázatok megjelenésével párhuzamosan tudatosan járunk a szűrésre, a harmadlagos prevenció pedig azt jelenti, hogy megpróbáljuk a már meglévő csontritkulást gyógyítani, illetve minél inkább elkerülni a további várható szövődményeket.
Dr. Bors István
- A betegség kialakulása, okai
- Tünetei, felismerése
- Kezelése, megelőzése








