A legelső HSV1-fertőzésen a legtöbb ember már gyermekkorában átesik, zömében tünetmentesen. Ritkán azonban súlyos hólyagos, akár kifekélyesedéssel járó fájdalmas gyulladást okoz a szájnyálkahártyán, amely érintheti a fogínyt, a lágyszájpadot és a garat-nyálkahártyát is. Torokfájás, láz, megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók kísérhetik jelenlétüket. A vírus előszeretettel betegíti meg a bőr és a nyálkahártya határát. A betegség maradvány nélkül gyógyul, de a herpeszvírus megtelepszik az idegdúcokban.
HSV-2-fertőzést követően a nemi szervek és a végbélnyílás környékén alakulnak ki a herpesz genitális kezdeti elváltozásai, viszketés, égő fájdalom és a bőr érzékenysége. Ezt követően kis vörös folt, majd apró fájdalmas hólyagocskák jelennek meg. A kifakadó hólyagok összeolvadnak, és fekélyeket hoznak létre. Az általában fájdalmas fekélyek néhány nap alatt pörkösödnek. Vizeléskor és járáskor akár igen erős fájdalmat okozhatnak. A lágyéki nyirokcsomók általában enyhén megnagyobbodnak, és érzékennyé válnak. Férfiakban az elváltozások a hímvessző bármely részén kialakulhatnak. Nőknél a külső nemi szerveken, a hüvelyben, valamint a méhnyakon jelennek meg. A fekélyek könnyen felülfertőződhetnek, és a HIV fertőzés veszélyét jelentősen növeli. Veszélye továbbá, hogy a terhesség során megfertőzheti a magzatot, és súlyos fejlődési rendellenességekhez vezet. Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nő esetében császármetszés alkalmazása válhat szükségessé.
A herpesz szimplex vírusok okozta fekélyek hegesedéssel gyógyulnak, a nedves testrészeken megjelenő hólyagok mindig valamivel nehezebben. Legyengült immunrendszerű betegek fekélyei súlyosak lehetnek, a test egyéb részeire kiterjedve hetekig vagy hosszabb ideig is fennállhatnak.
Az idegdúcokban megtelepedő herpeszvírusok a későbbiekben valamely okból ismét aktivizálódhatnak. Ez akkor következik be, ha a szervezet ellenállóképessége legyengül, pl. egyéb betegség, stressz, menstruáció, terhesség, fizikai vagy lelki megterhelés következtében. A kiújuló elváltozás többnyire a korábbival azonos, vagy szomszédos területeken jelentkezik, annál azonban kevésbé fájdalmas, rövidebb ideig tart, és többnyire láz, rossz közérzet sem kíséri. A HSV-2-vírus könnyebben aktiválódik. Az egyik típusú vírussal történt elsődleges fertőzés részleges ellenállóképességet nyújt a másikkal szemben, ezáltal a második típus fertőzése enyhébbé válik.
A herpesz gyanúja a tünetek alapján merül fel. A fekélyekből vett kaparékminta mikroszkópos vizsgálata alátámasztja, laboratóriumi tenyésztése pedig igazolja a gyanút. Vérvizsgálat is alkalmazható a fertőzés kimutatásához.
A herpesz önmagától is gyógyuló betegség, de a vírus szaporodását gátló szerekkel, esetleges szövődmények kezelésével a gyógyulás gyorsítható, a kellemetlen tünetek enyhíthetők, az átvitel valószínűsége mérsékelhető. Folyamatos kis adagban való alkalmazásukkal a kiújulások gyakorisága is visszaszorítható. Újabban lehetőség van lézeres kezelésre is. Kerülni kell a hólyagok kaparását, különben hegesedés és a fertőzés gyorsabb terjedése következik be. A fertőzés, továbbá a fertőzés átadásának megelőzésében egyaránt fontos, hogy kerülje a másokkal közös törölköző használatát. A megelőzés részeként kerülni kell a bőrfelületek érintkezését vagy a nemi kapcsolatot olyan személyekkel, akik a herpesz vagy a genitális herpesz tüneteit mutatják, egészen a hólyagok begyógyulásáig. A herpeszvírus-fertőzés, valamint a kiújulás valószínűsége az immunrendszert erősítő szerek alkalmazásával csökkenthető. Ha a tünetek megjelenésekor jégkockát szorítunk az érzékeny bőrfelületre, megakadályozhatjuk a tünetek kialakulását. A kiújulás gyakorisága, a tünetek súlyossága igen változó. Általában évente 2-3 alkalommal, de egyeseknél akár havonta is megismétlődhet.
A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, és egész életre szóló védettséget szerez a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A bárányhimlő igen ragályos. Jellegzetes apró, erősen viszkető bőrkiütéseket okoz. A bőrkiütések fokozatosan hólyagokká alakulnak, majd leszáradnak. A gyógyulás jele az, ha újabb kiütések már nem jelentkeznek. Felnőttkori bárányhimlőben a tünetek lényegesen súlyosabbak, mint gyermekkorban. Bárányhimlő esetén a körmöket rövidre kell vágni, mert ez segít megakadályozni a kiütések elvakarását. A bárányhimlő ellen létezik védőoltás.
A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt - a szervezet immunrendszerének gyengülését - követően újból aktivizálódik. Az idegdúcokból kiindulva az érzőidegen visszafelé, tehát a bőr irányába haladnak a kórokozók és ott vérbő alapú, igen fájdalmas, folyadékkal telt hólyagokat okoznak. Mivel a gerincvelői idegdúcok a csigolyáknak megfelelően szelvényezetten helyezkednek el, a bőrön is szelvényezetten jelennek meg az övsömörre jellemző elváltozások. A fertőzött bőrfelület érintettsége és nagysága a megfertőzött idegdúcok elhelyezkedésétől és számától függ. A háti gerincszakasz idegdúcainak érintettsége miatt mellkasi fájdalom jelentkezhet, de nem ritka a hasi panasz sem. Az érintett terület bármely ingerrel szemben, akár finom érintésre is igen érzékeny. A kórképet rossz közérzet, hidegrázás, láz, hányinger, hasmenés és vizeletürítési nehézségek előzhetik meg. Az arcideg szemet ellátó ágának érintettsége súlyos tüneteket, a szem szaruhártyáján hólyagokat, igen erős szemfájdalmat okozhat. A hallásért és helyzetérzékelésért felelős agyideg övsömöre szédülést, fülzúgást, hányingert, hallászavart vált ki.
A hólyagok beszáradásukig, pörkösödésük megkezdéséig, tartalmazzák a vírust, mely fogékony egyénre történő átvitel esetén bárányhimlőt okozhat. A betegek többsége maradványtünetek nélkül gyógyul, jóllehet a bőr hegesedése előfordulhat, és a gyógyulás után akár hónapokig is éles, hasító fájdalom léphet fel az érintett ideg lefutása mentén (ún. posztherpeszes neuralgia). Övsömör lezajlása után általában életre szóló immunitás alakul ki, a betegség az esetek kevés hányadában újul ki. A betegség bármely életkorban előfordulhat, de 50 év felett a leggyakoribb.
A hólyagok megjelenése előtt a betegség felismerése nehéz lehet. A diagnózis szükség esetén laboratóriumi vizsgálatokkal igazolható. A bőrelváltozások tartamának csökkentésére vírusellenes szerek adhatók. A másodlagos bakteriális felülfertőzések megelőzése érdekében a bőrt tisztán kell tartani.
A citomegalovírust (CMV) sok ember tünetmentesen hordozza magában. Gondot leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz, akiknél a mononukleózishoz hasonló tüneteket idézhet elő.
Cseh Júlia
