A nyálkahártya és a bőr, főként erősen szennyezett és mély sebein keresztül szervezetünkbe halálos betegség, merevgörcs kialakulását okozó baktérium kerülhet. Az 1941 óta kötelező védőoltás bevezetésével a tetanuszos halálesetek száma ugyan csökkent, mivel azonban az oltás nem biztosít életre szól védettséget, még az apróbb sérülésekre is érdemes odafigyelni.
A tetanusz olyan sebfertőzés, melyet az ún. Clostridium tetani baktérium okozza. A kórokozó háziállatok, főleg a ló tápcsatornájában él, anélkül, hogy betegséget váltana ki. A környezetbe kikerülő spórás baktérium a hőnek, a szárazságnak, a vegyi anyagoknak és a napfénynek ellenáll, a talajban hosszú ideig fertőzőképes marad. A fertőzés mély, pl. szúrt sebeken, nyílt töréseken, állati harapások, tetoválás, füllyukasztás és idült fekélyek révén bejutó spórák következtében jön létre. Gyakran azonban már igen apró, szennyezett bőrsérülésen keresztül is bekövetkezhet. Nem megfelelő higiénés körülmények között levezetett szülés során, köldökzsinór átvágásakor az újszülött is fertőződhet. A hegszövetben maradt spórák késői megbetegedést is okozhatnak. A kórokozó emberről emberre nem terjed. A baktérium, mely az oxigénszegény környezetet kedveli az általa termelt méreganyagokon, toxinokon keresztül fejti ki súlyos hatását. A szervezetben kibocsátott méreganyagok erőteljes, folyamatos izom-összehúzódást és heves izomgörcsöket váltanak ki. A tetanusz tünetei általában a sérülés után 7-14 nappal, de akár 90 nap múlva is jelentkezhetnek. Kezdetben betegségérzés, fej-nyakfájás, fény- és hangérzékenység lép fel. Az izomgörcs ún. "leszálló" jellegű, azaz először az arc, fej és a nyak izmait érinti, majd tovaterjed a törzs, hát és a végtagok izmaira. Jellegzetes tünetek a torz fintor, a grimasz és a szájzár, az általános görcs következtében pedig a beteg teste megfeszül, szinte csak a fején és a sarkán támaszkodik. A betegség végső szakaszában akár jelentéktelen fény- és hangingerekre is durva görcsrohamok jelentkezhetnek, melyek sokszor izomszakadáshoz, csonttöréshez vezetnek. A gége- és légzőizmok görcse miatt a betegség legtöbbször végzetes kimenetelű, a halálozás 30-50 százalék. A betegség súlyosságát a szervezetbe jutott baktériumok száma, valamint a méreganyag mennyisége határozza meg. Átvészelése maradandó védettséget nem ad.