A kezelés a ritmuszavar jellegétől függ. Enyhe, panaszt nem okozó ritmuszavart nem kezelünk, a rendszeres felülvizsgálat azonban fontos. Kiemelt jelentősége van a megfelelő kálium- és magnéziumpótlásnak, valamint egyéb (alap)betegségek, pl. pajzsmirigy túlműködés, szívizomgyulladás kizárása, illetve egyidejű kezelése.
Rövid ideje fennálló pitvarfibrilláció esetén célunk a normál (szinusz)ritmus helyreállítása. Ez történhet elektromos úton altatásban, vagy gyógyszeresen. A ritmus fenntartására tartós antiaritmiás gyógyszeres kezelés szükséges. Tartósan fennálló pitvarfibrilláció esetén a megfelelő szívfrekvencia elérése a cél. Tekintettel arra, hogy a pitvarok nem húzódnak össze, jelentősen megnövekszik a pitvari vérrög kialakulásának veszélye, mely leszakadva életveszélyes embóliát okozhat. Ezért tartós véralvadásgátló-kezelés szükséges.
Kamrai tachikardia esetén az akut kezelést követően részletes kivizsgálás szükséges. Esetleg sebészeti úton beültethető defibrillátor kezelésre is szükség lehet. Ezek a kis készülékek automatikusan érzékelik az életet veszélyeztető zavarokat, és létrehozzák az elektromos sokkot a betegben, aki ennek hiányában meghalna, amikor szíve leáll. Mivel ezek a defibrillátorok nem megelőzik az aritmiákat, a tartós ritmusszabályzó kezelés elengedhetetlen.
Kamrafibrilláció és sikeres újraélesztést követően az eljárás hasonló.
Első- és másodfokú blokk esetén gyógyszermódosítás és rendszeres kontroll szükséges, harmadfokú blokknál pacemaker-kezelést választunk.
A szívritmuszavarok prognózisa általában az alapbetegségtől függ, valamennyi ritmuszavarban szenvedő beteg esetén fontos a rendszeres kontroll. Az alaposan kivizsgált és beállított beteg teljes életet élhet, az esetleges megszorítások mindig az elektrofiziológia birtokában egyéni elbírálást igényelnek, ezért a végezhető fizikai aktivitással és a normál életvitelhez való visszatéréssel kapcsolatosan szakorvosától kérjen egyénreszabott tanácsot.
Dr. Tóth László
