Tünetei, felismerése
A klinikai tüneteket a kórokozó típusa nagymértékben meghatározza. A baktériumok a bélnyálkahártya károsítása révén általában nyálkahártyafekélyeket okoznak. Általános tünetek, láz, rossz közérzet, valamint hasi fájdalom, nyákos, véres, esetleg gennyes híg széklet jellemző. A végbél tájékán kialakuló fekélyek kínzó székelési ingert okoznak. A köznyelvben a fenti tünet együttest nevezik vérhasnak. Ezt általában a Shigella és az Escherichia coli nevű baktériumok okozzák, azonban egyéb kórokozók is állhatnak a háttérben. Külön kiemelendő a Salmonellák által okozott gastroenteritis. A tünetek általában a fertőzött étel fogyasztását követően 12-48 óra múlva jelentkeznek. Kezdetben émelygésre, majd hasi görcsökre panaszkodnak a betegek, majd később láz, hányás és hasmenés jelentkezik. A széklet általában vizes, de tartalmazhat nyákot és vért is. A betegség általában 1-4 nap alatt gyógyul.
A vírusok (Rotavírus, Adenovírusok) általában a bélbolyhokat károsítják. Ily módon akadályozott a folyadék és az elektrolitok felszívódása. A fertőzést követően 48 órán belül láz, hasi fájdalom mellett nagy mennyiségű vizes, rizslészerű hasmenés lép fel. A gyomor-bélrendszert érintő fertőzések gyakran társulhatnak hányással is.
A vírusok és baktériumok mellett különböző férgek és egyéb paraziták is szerepet játszhatnak hasmenés kiváltásában. Az egysejtűek (protozoonok) közül főként az Entamoeba és a Giardia. Mindkét kórokozó a fertőzött egyének, illetve állatok székletével terjed. A fertőzés terjesztésében szerepet játszik többek között a fertőzött víz, talajszemcsék (homokozó!) is. A tünetek igen változatosak lehetnek, gyakran igen enyhék, haspuffadás, émelygés, hasi diszkomfort érzés jelentkezik csak, azonban súlyos hasmenés és felszívódási zavar is kialakulhat.
A féregfertőzésekre jellemző, hogy a tünetek általában igen enyhék lehetnek, ritkán alakulnak ki szisztémás tünetek, mint például láz. A leggyakoribb kórokozók a galandférgek (Taeniak), illetve a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). A fertőzés jellemző tünetei hasi panaszok, hasfájás, hasmenés, sápadtság, vérszegénység, és fogyás lehetnek. A cérnagiliszta okozta fertőzés diagnosztikus tünete az éjszaka jelentkező végbéltáji égő, viszkető érzés.
Hosszú antibiotikum kezelés mellékhatásaként is kialakulhat hasmenés, mivel az antibiotikum elpusztítja a normál bélflórát. Bizonyos baktériumok azonban ellenállóak a kezeléssel szemben, és nagy mennyiségben elszaporodnak a bélben, ez által hasmenést okozva.
A hasmenést okozó kórokozó laboratóriumi kimutatása nem feltétlenül szükséges. Sokszor az orvos már a tünetek alapján is fel tudja állítani a diagnózist. A székletből vér és fehérvérsejtek mutathatók ki, amely a bakteriális eredetű hasmenések esetén lehet diagnosztikus. A széklet laboratóriumi vizsgálata során egyértelműen kimutatható és azonosítható a kórokozó. A vírusos eredetű hasmenések esetén a székletből gyorstesztek segítségével kimutathatóak a kórokozók. Parazitafertőzés gyanúja esetén a széklet mikroszkópos vizsgálta segítségével állítható fel a diagnózis.
A krónikus hasmenéseket okozó betegségek esetén a tünetek igen eltérőek lehetnek. A betegségekre általában nem jellemző a láz, ritkán társul hányással. Jellemző ezzel szemben a hasi fájdalom. A tartósan fennálló krónikus hasmenés következtében súlymegállás és fogyás is jelentkezhet. A panaszok hátterében álló betegség megállapítása általában gastroenterológus szakorvos feladata. A kivizsgálás során a vérvételi vizsgálatok mellett szükség lehet hasi ultrahang, esetleg tejterheléses vizsgálatra, bizonyos esetekben vastagbéltükrözés (colonoscopia) elvégzése is indokolt lehet.
A vírusok (Rotavírus, Adenovírusok) általában a bélbolyhokat károsítják. Ily módon akadályozott a folyadék és az elektrolitok felszívódása. A fertőzést követően 48 órán belül láz, hasi fájdalom mellett nagy mennyiségű vizes, rizslészerű hasmenés lép fel. A gyomor-bélrendszert érintő fertőzések gyakran társulhatnak hányással is.
A vírusok és baktériumok mellett különböző férgek és egyéb paraziták is szerepet játszhatnak hasmenés kiváltásában. Az egysejtűek (protozoonok) közül főként az Entamoeba és a Giardia. Mindkét kórokozó a fertőzött egyének, illetve állatok székletével terjed. A fertőzés terjesztésében szerepet játszik többek között a fertőzött víz, talajszemcsék (homokozó!) is. A tünetek igen változatosak lehetnek, gyakran igen enyhék, haspuffadás, émelygés, hasi diszkomfort érzés jelentkezik csak, azonban súlyos hasmenés és felszívódási zavar is kialakulhat.
A féregfertőzésekre jellemző, hogy a tünetek általában igen enyhék lehetnek, ritkán alakulnak ki szisztémás tünetek, mint például láz. A leggyakoribb kórokozók a galandférgek (Taeniak), illetve a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). A fertőzés jellemző tünetei hasi panaszok, hasfájás, hasmenés, sápadtság, vérszegénység, és fogyás lehetnek. A cérnagiliszta okozta fertőzés diagnosztikus tünete az éjszaka jelentkező végbéltáji égő, viszkető érzés.
Hosszú antibiotikum kezelés mellékhatásaként is kialakulhat hasmenés, mivel az antibiotikum elpusztítja a normál bélflórát. Bizonyos baktériumok azonban ellenállóak a kezeléssel szemben, és nagy mennyiségben elszaporodnak a bélben, ez által hasmenést okozva.
A hasmenést okozó kórokozó laboratóriumi kimutatása nem feltétlenül szükséges. Sokszor az orvos már a tünetek alapján is fel tudja állítani a diagnózist. A székletből vér és fehérvérsejtek mutathatók ki, amely a bakteriális eredetű hasmenések esetén lehet diagnosztikus. A széklet laboratóriumi vizsgálata során egyértelműen kimutatható és azonosítható a kórokozó. A vírusos eredetű hasmenések esetén a székletből gyorstesztek segítségével kimutathatóak a kórokozók. Parazitafertőzés gyanúja esetén a széklet mikroszkópos vizsgálta segítségével állítható fel a diagnózis.
A krónikus hasmenéseket okozó betegségek esetén a tünetek igen eltérőek lehetnek. A betegségekre általában nem jellemző a láz, ritkán társul hányással. Jellemző ezzel szemben a hasi fájdalom. A tartósan fennálló krónikus hasmenés következtében súlymegállás és fogyás is jelentkezhet. A panaszok hátterében álló betegség megállapítása általában gastroenterológus szakorvos feladata. A kivizsgálás során a vérvételi vizsgálatok mellett szükség lehet hasi ultrahang, esetleg tejterheléses vizsgálatra, bizonyos esetekben vastagbéltükrözés (colonoscopia) elvégzése is indokolt lehet.
- Kialakulása, okai
- Tünetei, felismerése
- Kezelése, megelőzése
