2008. február 29., péntek, 21:35
Cukorbetegség esetén a szervezetben lévő szőlőcukor mennyisége az inzulin nevű hormon elégtelen termelődése, vagy csökkent hatékonysága miatt magas. A betegségnek két típusa különböztethető meg: az 1-es típusú cukorbetegség fiatalabb korban, általában 30 éves kor alatt jelentkezik, míg a 2-es típusú többnyire 40 év feletti, elhízott személyeknél alakul ki. Kezeletlen esetben a betegségnek az egész szervezetre kiható szövődményei alakulhatnak ki, amelyek viszont a gondos és folyamatos kezelés mellett minimálisra csökkenthetők.
A sejtek működéséhez energiára van szükség, melyet szervezetünk a szőlőcukor "elégetéséből" fedez. A szőlőcukor sejtekbe való felvételét és raktározását az inzulin nevű hormon szabályozza. Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztású hormonja, mely a normális vércukorszint fenntartásáért felelős. Táplálkozás után megemelkedik a vércukorszint, és ez a hasnyálmirigyet fokozott inzulin elválasztásra serkenti: a termelődő inzulin segíti a sejtek szőlőcukor-felvételét és raktározását, normalizálva ezzel a vércukorszintet. Cukorbetegség akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint, vagy a sejtek nem reagálnak rá megfelelően, ezáltal magas vércukorszint alakul ki.
1-es típusú, inzulinfüggő cukorbetegségben a hasnyálmirigy egyáltalán nem, vagy csak a szükségesnél kevesebb inzulint termel. A betegség hátterében valamilyen fiatalkori vírusfertőzés áll, melynek következtében a szervezet védekező sejtjei a hasnyálmirigy belső elválasztású sejtjeit roncsolják. Valószínűsíthető a genetikai meghatározottság is. A 2-es típusú, nem inzulinfüggő cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy normál mennyiségű inzulint termel, de a sejtek érzéketlenné, rezisztenssé válnak vele szemben. A 2-es típusú cukorbetegség fő hajlamosító tényezője az elhízás, a betegek több, mint 3/4-e túlsúlyos. Az életkor előrehaladtával e típus kialakulásának esélye nő, és családi halmozódás is megfigyelhető.
A betegség jellegzetes tünetei a magas vércukorszint következményei. Egy bizonyos vércukorszint felett a vizelettel cukor ürül, ami további vizet von el a szervezetből, így sok és híg vizelet ürül. A folyadékvesztés fokozott szomjúságérzetet okoz, ezért a beteg sokat iszik, hogy pótolja az elveszített mennyiséget. A fokozott vizeletürítéssel sok kalória is elveszik a szervezetből, tehát hirtelen fogyás alakul ki, sokszor fokozott étvágy mellett is. A magas vércukorszint miatt homályossá válik a látás, hányinger alakul ki, gyengeség, fáradtság lép fel. Mivel a kórokozók szaporodásának kedvez a magas vércukorszint, az első tünet gyakran valamilyen banális fertőzés (pl. hüvelyi gombás fertőzés) elhatalmasodása. A fogyás inkább az 1-es típusú, míg a fertőzések megjelenése főként a 2-es típusú cukorbetegségre jellemző.
Az 1-es típusú cukorbetegség gyorsan alakul ki. Hiába magas a vércukorszint, inzulin nélkül a sejtek nem tudják hasznosítani a cukrot, éheznek, így más úton próbálnak energiához jutni. Zsírokat égetnek, amelynek során mérgező anyagok, ún. ketonok alakulnak ki. A felborult anyagcsere-folyamat eredményeként kialakulnak a jellegzetes tünetek. Az érintett személy sokat iszik, sok vizeletet ürít, fogyás, állandó szomjúságérzet, hányinger, hányás, fáradtság, szapora légzés, acetonszagú lehelet, és - főleg gyerekek esetén hasi - fájdalom lép fel. Ezt az egész tünetegyüttest nevezzük ketoacidózisnak, ami kezelés nélkül kómához vezethet. Gondos, rendszeres kezelés mellett a ketoacidózis kialakulásának esélye kicsi, de fertőzés, baleset, műtét, vagy a szervezetet hirtelen megterhelő bármilyen esemény kapcsán gondolni kell rá, és a tünetek jelentkezése esetén sürgősen orvosi segítséget kell kérni. Kezelése kórházi osztályon történik.
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulása az előzőhöz képest sokkal lassúbb folyamat. A beteg akár hónapokig, évekig is tünetmentes lehet. A fent felsorolt tünetek kevésbé kifejezettek, sokszor csak rutin vérvizsgálat, vagy makacs fertőzés, általános viszketés kapcsán derül rá fény. A vércukorszint a folyamat lassú és rejtett előrehaladása miatt sokszor igen magas lehet, melynek veszélye - különösen idős korban - a kiszáradás, aluszékonyság, zavartság. Az ún. ketoacidózis a betegségnek ebben a formájában nem alakul ki.
A terhességi cukorbetegség a vércukorháztartás egy speciális zavara. A terhességi hormonok hatására csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysége, így a terhesség során megemelkedik a vércukorszint. A terhes nőket szűrik a terhesgondozás során, a terhességi cukorbetegség kezelésében pedig inzulinpótlást alkalmaznak. A betegség a szülés után általában magától rendeződik, és nincs szükség további kezelésre.
Csökkent cukortoleranciát (IGT) jelent, ha terheléses vércukorvizsgálat során a mérési fázisok egy részében magasabb értékeket mérnek, de ez még nem éri el a cukorbetegségre jellemző értékeket. Ez még nem cukorbetegség, és nem igényel kezelést. Az életmód rendezése azonban ilyenkor rendkívül fontos, mivel a későbbiekben kialakuló cukorbetegség lehetőségére figyelmeztet.
A cukorbetegség szövődményei
Mivel a normális működéshez minden sejtnek szüksége van szőlőcukorra, ezért az elhanyagolt, kezeletlen esetben kialakult tartós, magas vércukorszint szinte valamennyi szervrendszeren érezteti káros hatását. A kóros anyagcsere miatt, a vérben megemelkedik a káros anyagok (cukrok és zsírok) szintje, és ezek egy része az erek falában rakódik le. Az erek fala megvastagszik, áteresztőképességük csökken, így a szervekhez kevesebb vér jut. Számos szerv, a szív, az agy, a szemek, a vesék és az idegrendszer működése romlik, károsodik a bőr védelmi rendszere, lelassul a sebgyógyulás, a fertőzések leküzdése romlik. Az érszűkület kialakulásának esélye cukorbetegség esetén 5-6-szorosa a normálisnak. Az érszűkület miatt fokozott a szívinfarktus és a szélütés kialakulásának veszélye.
A szem ideghártyában található kis erek károsodása miatt romlik a látás, súlyos, kezeletlen esetben pedig vakság alakulhat ki. Korai lézeres kezeléssel megakadályozható, illetve jelentősen lassítható a maradandó károsodás kialakulása.
A vese károsodott erei a vért már nem képesek normálisan szűrni, így a "mérgező" anyagok egy része a szervezetben marad, míg a fehérjék egy hányadát átereszti, tehát veseelégtelenség alakulhat ki.
Az érszűkület talaján kialakult agyi vérkeringési zavaron kívül a perifériás idegek működése is károsodhat. Hosszabb ideje fennálló, kezeletlen magas vércukorszint eredményeként a végtagokon érzészavarok, bizsergés, égető fájdalom jelentkezhet, egy vagy több végtag hirtelen elgyengülése is előfordulhat. A belső szerveket és ereket ellátó idegek károsodása miatt hosszútávon vérnyomás-ingadozás és emésztési zavar, hasmenés jelentkezhet.
A cukorbetegség szövődményeként romlik a szervezet védekezési rendszere is, és különösen a fehérvérsejtek működése károsodik. A szervezet sérülékenyebbé válik a fertőzésekkel, főként a bőrt és a húgy-ivarszerveket érintőekkel szemben.
A rossz vérellátás következtében a bőr hajlamosabb a kisebesedésre, és a meglévő sebek is lassabban gyógyulnak. Ugyancsak a nem megfelelő vérkeringés miatt fekélyesedhetnek ki a lábak. Ez a gyengült védekezési rendszer, valamint a bőr lassult gyógyhajlama miatt tartós, kellemetlen gondot okozhat. Éppen ezért cukorbetegség esetén kiemelten fontos a lábak gondos ápolása, és a fokozott odafigyelés. Az idegek károsodása következtében kialakult érzéketlenség miatt nehezebb észrevenni egy-egy kisebb sérülést a lábujjak között, vagy a cipő nyomását, ami könnyen fekély kialakulásához vezethet. Ezért mindig gondosan át kell vizsgálni a lábakat, oda kell figyelni a kényelmes cipő kiválasztására.
A magasabb vércukorszint a kötőszövetek megvastagodásához vezethet. A szervezetben néhány helyen az erek és idegek szűk, csontos-szalagos csatornán haladnak át. A kötőszövetek megvastagodása esetén e csatornákban futó idegek nyomás alá kerülhetnek, kellemetlen, kisugárzó, zsibbadásos panaszokat okozva. Leggyakoribb előfordulása a kéztőcsatorna-szindróma.
A normál vércukorszint tartós fenntartása megelőzi, illetve késlelteti a szövődmények kialakulását, ezért cukorbetegség esetén rendkívül fontos a rendszeres és megfelelő kezelés. Mivel a beteg tartós nyomon követése könnyebben észrevehetővé teszi a kezdeti, szövődmények kialakulására utaló jeleket, lehetőleg ugyanazon orvos gondozását célszerű választani.
Felismerése
Cukorbetegségre a betegség jellemző tüneteinek jelentkezése, vagy rutinellenőrzés, munkahelyi általános vizsgálat kapcsán észlelt magasabb éhgyomori vércukorszint utalhat. Gyanú esetén általában elvégzik a terheléses cukorvizsgálatot. Első lépésben először az éhgyomori vércukorszintet ellenőrzik, majd a vizsgált személynek adott mennyiségű cukoroldatot kell elfogyasztania. Ezt követően 2-3 órán át követik a vércukorszint változását. A beteg saját maga is nyomon tudja követni a vércukorszint ingadozását, egy kisméretű, hordozható készülék segítségével. A készülékkel nyert egy csepp vért reagenscsíkra cseppentve, kémiai változás után látható a vércukor aktuális szintje. Az egyszerűbb típusú készlékek színskála segítségével megközelítő értéket mutatnak, a korszerűbbek digitálisan kiírják az eredményt, melyről célszerű naplót vezetni. Ugyancsak vérvétellel ellenőrzik a vörösvértestekhez kötődő cukor mennyiségét, az ún. glikolizált haemoglobin-szintet. A mérés alapján az elmúlt kb. 3 hónap átlagos vércukorszintjére lehet következtetni, a kezelés állandó hatékonyságát ellenőrizni. A vizelet rendszeres vizsgálata is elengedhetetlen. A hosszabb távú gondozás része a rendszeres szemészeti vizsgálat, az időnkénti vérkép, a vesefunkció ellenőrzése és az érrendszeri vizsgálatok.
A kezelés célja a normál vércukorszint tartós fenntartása, és ezáltal a szövődmények kialakulásának megelőzése. Elsődleges cél az életmód rendezése. A testsúly csökkentése és a rendszeres testmozgás csökkenti a vércukorszintet. A megfelelő és pontos diéta betartása ugyancsak mérsékli a szükséges gyógyszer, illetve inzulin mennyiségét. A helyes életmód és étrend kialakításához speciálisan képzett szakember segítségét célszerű igénybe venni.
A kezelés mellékhatásaként a vércukorszint hirtelen lecsökkenhet (hipoglikémia). Ilyenkor fejfájás, remegés, szorongás, verejtékezés, fokozott éhségérzet, zavartság lép fel. Megfelelő cukorbevitel nélkül eszméletvesztést okozhat. Gondos kezeléssel, valamint a hirtelen stresszhelyzetet okozó események elkerülésével azonban ennek esélye is csökkenthető. A vércukorszint jelentős csökkenésekor segítséget jelenthet egy darabka szőlőcukor, édesség, egy pohár tej, gyümölcslé. A cukorbetegeknél mindig legyen egy tájékoztató kártya, melyen feltüntetik, hogy cukorbetegek, valamint az alkalmazott kezelés pontos adagjait is.
A cukorbetegség inzulinpótló eljárással (általában 1-es típusú cukorbetegség, valamint terhességi cukorbetegség esetén), valamint szájon át szedhető vércukorszint-csökkentő gyógyszerekkel (főként 2-es típusú cukorbetegség esetén) kezelhető.
Az inzulinpótló kezelésnek jelenleg csak a bőr alatti zsírszövetbe adandó injekciós formáját alkalmazzák. Az asztmásokéhoz hasonló orrspray jelenleg még fejlesztés alatt áll. Az injekciós inzulin beadásnak ma már számos egyszerűsített formáját alkalmazzák a gyakorlatban is, pl. patronos inzulintoll, inzulinpumpa. Szakember segítségével és saját igények, tapasztalatok alapján mindenki megtalálhatja a számára leginkább elfogadható megoldást. Az inzulin 3 különböző hatástartammal áll rendelkezésre: rövid, közepes és hosszú hatástartamú inzulin. A rövid hatástartamú készítmény a napi többszöri inzulinadagoláskor célszerű választás, a közepest főleg éjszakára alkalmazzák, a hosszú hatástartamút tartós hatás kifejtésekor veszik igénybe. Annak eldöntése, hogy mely típusból és milyen kombinációban, adagban célszerű az inzulint alkalmazni, mindig a cukorbetegséggel foglalkozó, diabeteológus szakember feladata. A megfelelő kezelés kiválasztásakor igen fontos tényező, hogy mennyire együttműködő a beteg. A szövődmények elkerülése miatt célszerű minél egyenletesebb vércukorszint kialakítására törekedni, mely többszöri, rövid, közepes hatástartamú inzulin kombinációjával érhető el. Az idő előrehaladtával valószínűleg többször kell módosítani a kezelést, különös tekintettel az előrelátható, fokozott megterheléssel járó eseményekre, pl. műtét, terhesség, fertőzés, megerőltető testmozgás, stb. Ma már mesterségesen előállított, emberi típusú inzulint alkalmaznak, ezért csökkent az allergiás mellékhatások veszélye. A szúrások helyén zsírlerakódás, vagy zsírfelszívódás alakulhat ki, mely kozmetikai problémát okozhat.
A szájon át szedett vércukorszint-csökkentő gyógyszerek egy része a hasnyálmirigy belső elválasztású sejtjeire hat, növelve az inzulinfelszabadulást, míg mások a sejtek inzulin iránti érzékenységét fokozzák. Egy további gyógyszertípus a cukor felszívódásának lassításával csökkenti a vércukorszintet. A gyógyszereket reggel egyszeri, vagy szükség esetén napi többszöri adagra elosztva lehet alkalmazni. A gyógyszerek elégtelen hatékonysága estén, 2-es típusú cukorbetegségnél is szükség lehet kiegészítő inzulinpótlásra.
Az 1-es típusú cukorbetegség általában genetikai hajlam, vagy gyermekkori, vírusos megbetegedés kapcsán alakul ki. Ebben a típusban a szövődmények megelőzésére kell helyezni a hangsúlyt, ami rendszeres, pontos gondozással megelőzhető, illetve minél későbbre kitolható. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában kiemelkedő szerepe van a táplálkozásnak és a mozgásszegény életmódnak. A tudatosan, fiatal kortól kialakított megfelelő, szénhidrátokban szegény, kiegyensúlyozott étrend, és a rendszeres testmozgás segíthet az időskori cukorbetegség elkerülésében. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a szövődmények kialakulásának megelőzését. A gondosan betartott diéta, a rendszeres diabetológiai rendelésen való részvétel, a pontos orvosi utasítások betartása megelőzheti a komoly, életminőséget rontó szövődmények kialakulását.
Dr. Tóth Kornélia
