A rosszindulatú daganatok előfordulása a szájüregben és környékén az elmúlt években drámaian megemelkedett. Bár ez a terület mindenki számára könnyen vizsgálható, az elváltozások hamar észlelhetőek, és az esetek többségében hosszú ideig (hónapok, évek) fejlődnek rákos burjánzásokká, mégis magasak a halálozási statisztikák. A rákot megelőző, ún. prekancerozus állapotok olyan elváltozások, amelyek talaján sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki rosszindulatú daganat.
A prekancerozus állapotok kialakulásában sok tényező játszik szerepet, kiemelkedő jelentősége a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak van. E két tényező együttes megléte hatványozottá teszi a daganatos elfajulások veszélyét. Azonban a rossz szájhigiéné, az elhanyagolt fogazat, és a magyar étkezési szokások (pl.: füstölt élelmiszerek fogyasztása) sem hagyhatóak figyelmen kívül. Sokszor azonban az ok ismeretlen, vagy valamilyen általános testi megbetegedéshez köthető. A szájüregi daganatok közel 90%-a ún. elszarusodó laphámrák, mely a nyálkahártyából indul ki. Elsősorban a pofa belső felszínén, a nyelven, és az ajkakon jelennek meg a rákos elfajulások, de a szájpadlás, a szájfenék, az íny, a bőr, az állcsontok és a torokképletek is veszélyeztetettek.
Hazánkban a rákot megelőző állapotok közül halmozottan fordulnak elő az ún. leukoplakia, erytroplakia, a lichen oris, az anaemiát kísérő elváltozások, továbbá az autoimmun betegségekhez, illetve genetikai hibákhoz kapcsolódó elváltozások (lupus erythematosus, xeroderma pigmentosum), az ajak- és bőrelváltozások.
A leukoplakia a szájnyálkahártya ún. letörölhetetlen fehér foltja, mely meghaladja az 5 mm-es nagyságot. Ez egy gyulladásos állapot, amely a hám túlburjánzásával jár. A rosszindulatú elfajulás veszélye 5-6%-os. Kóroki tényezői közül legfontosabb a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, különféle mechanikai irritációk (pl.: rosszul elkészített fogművek, tömések, hegyes, éles fogak), valamint különböző fertőzések (Candida gomba) is szerepet játszhatnak kialakulásában. A szájban elsősorban a pofa nyálkahártyáján jelenik meg, változatos formában. Lehet egyenletes, lapos fehér folt, de töredezett is, vörhenyes-fehéres színű, olykor szabálytalanul kiemelkedő szemölcsszerű. Jellegzetessége, hogy a legtöbb esetben fájdalmatlan, panaszt nem okoz! Speciális típusa az AIDS-betegekben előforduló ún. "hajas leukoplakia", ezért a fogorvosok szerepe a HIV fertőzések felismerésében kiemelt jelentőségű.
Az erytroplakia viszonylag ritka, de annál súlyosabb elváltozás. Igen magas arányban válik rosszindulatúvá, a nyálkahártyán letörölhetetlen élénkpiros, bársonyos felszínű elváltozásként mutatkozik. Elsősorban a szájfenéken és a nyelven jelentkezik, az 50-70 éves korosztályban.
A lichen oris ismeretlen eredetű bőrbetegséghez társuló szájüregi elváltozás, mely leginkább a 30-60 éves korosztályú nőket érinti. Kialakulásában több tényezőnek tulajdonítanak szerepet, ezek közül a legfontosabbak a cukorbetegség, a pszichés labilitás, és a különböző fizikai-kémiai behatások.
Az ajak- és bőrelváltozások közül az ún. cheilitisek és a keratosisok a legfontosabbak. Mindkettő a túlzott napfény behatás miatt alakul ki. Előbbi esetén, az ajkon hámmegvastagodás, a bőr festékanyagának kóros lerakódása, pigmentációja, valamint fájdalmas berepedezések, kifekélyesedés észlelhető. Utóbbinál tömött, érdes tapintatú, fokozottan szarusodó bőrfelszín lesz a tünet.
A felismerés kapcsán nem hangsúlyozható eléggé az önvizsgálat fontossága. Ha hosszabb ideje fennálló elszíneződést, szövetszaporulatot, duzzanatot, nem gyógyuló fekélyt észlelünk, mindenképp mutassuk meg szakembernek!
A rákot megelőző elváltozások felismerése elsősorban a fogorvosok feladata. Ezért fontos a rendszeres, minimum évenkénti szűrés, ahol nemcsak fogaink, de szájüregünk egészségét is ellenőriztethetjük.
A vizsgálatok nem fájdalmasak, ránézéssel, tapintással történnek. A fogorvos megvizsgálja az arc, a nyak, a fül környékét, az itt lévő bőrt, izmokat, mirigyeket és nyirokcsomókat, majd részletesen a szájüreget is ellenőrzi. Amennyiben a fentebb említett elváltozások gyanúja fennáll, a megfelelő szakintézménybe irányítja páciensét, ahol további vizsgálatokat végeznek.
A megoldást elsősorban sebészeti beavatkozás jelenti, de a gyógyszeres kezelés is fontos tényező. A beteg életmódjának megváltoztatásával tud hatékonyan közreműködni a gyógyulási folyamatban.
Leukoplakia esetén a kiváltó okok megszűntetésével, pl. a dohányzás elhagyásával, kezdődik a kezelés. Amennyiben ez nem bizonyul hatásosnak, sebészi eltávolítás, illetve A-vitaminos, hámosító ecsetelés jöhet szóba. Az érintett számára elengedhetetlen a félévenkénti kontroll vizsgálat. Mivel az erytroplakiánál magas a rosszindulatú elváltozás kockázata, széles sebészi kimetszés az első választott gyógymód. Lichen oris esetében a hajlamosító tényezőket kell kiküszöbölni, és ezt hámosító kezeléssel lehet kombinálni. Az általános testi betegségekhez kapcsolódó elváltozásoknál az alapbetegségek kezelése az elsődleges szempont, míg az ajak- és bőrelváltozások esetén a túlzott napfény-expozíció elleni védekezés, illetve helyi kezelésként A- és B-vitaminos gyógyszerek alkalmazhatóak.
P. A.
Hazánkban a rákot megelőző állapotok közül halmozottan fordulnak elő az ún. leukoplakia, erytroplakia, a lichen oris, az anaemiát kísérő elváltozások, továbbá az autoimmun betegségekhez, illetve genetikai hibákhoz kapcsolódó elváltozások (lupus erythematosus, xeroderma pigmentosum), az ajak- és bőrelváltozások.
A leukoplakia a szájnyálkahártya ún. letörölhetetlen fehér foltja, mely meghaladja az 5 mm-es nagyságot. Ez egy gyulladásos állapot, amely a hám túlburjánzásával jár. A rosszindulatú elfajulás veszélye 5-6%-os. Kóroki tényezői közül legfontosabb a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, különféle mechanikai irritációk (pl.: rosszul elkészített fogművek, tömések, hegyes, éles fogak), valamint különböző fertőzések (Candida gomba) is szerepet játszhatnak kialakulásában. A szájban elsősorban a pofa nyálkahártyáján jelenik meg, változatos formában. Lehet egyenletes, lapos fehér folt, de töredezett is, vörhenyes-fehéres színű, olykor szabálytalanul kiemelkedő szemölcsszerű. Jellegzetessége, hogy a legtöbb esetben fájdalmatlan, panaszt nem okoz! Speciális típusa az AIDS-betegekben előforduló ún. "hajas leukoplakia", ezért a fogorvosok szerepe a HIV fertőzések felismerésében kiemelt jelentőségű.
Az erytroplakia viszonylag ritka, de annál súlyosabb elváltozás. Igen magas arányban válik rosszindulatúvá, a nyálkahártyán letörölhetetlen élénkpiros, bársonyos felszínű elváltozásként mutatkozik. Elsősorban a szájfenéken és a nyelven jelentkezik, az 50-70 éves korosztályban.
A lichen oris ismeretlen eredetű bőrbetegséghez társuló szájüregi elváltozás, mely leginkább a 30-60 éves korosztályú nőket érinti. Kialakulásában több tényezőnek tulajdonítanak szerepet, ezek közül a legfontosabbak a cukorbetegség, a pszichés labilitás, és a különböző fizikai-kémiai behatások.
Az ajak- és bőrelváltozások közül az ún. cheilitisek és a keratosisok a legfontosabbak. Mindkettő a túlzott napfény behatás miatt alakul ki. Előbbi esetén, az ajkon hámmegvastagodás, a bőr festékanyagának kóros lerakódása, pigmentációja, valamint fájdalmas berepedezések, kifekélyesedés észlelhető. Utóbbinál tömött, érdes tapintatú, fokozottan szarusodó bőrfelszín lesz a tünet.
A felismerés kapcsán nem hangsúlyozható eléggé az önvizsgálat fontossága. Ha hosszabb ideje fennálló elszíneződést, szövetszaporulatot, duzzanatot, nem gyógyuló fekélyt észlelünk, mindenképp mutassuk meg szakembernek!
A rákot megelőző elváltozások felismerése elsősorban a fogorvosok feladata. Ezért fontos a rendszeres, minimum évenkénti szűrés, ahol nemcsak fogaink, de szájüregünk egészségét is ellenőriztethetjük.
A vizsgálatok nem fájdalmasak, ránézéssel, tapintással történnek. A fogorvos megvizsgálja az arc, a nyak, a fül környékét, az itt lévő bőrt, izmokat, mirigyeket és nyirokcsomókat, majd részletesen a szájüreget is ellenőrzi. Amennyiben a fentebb említett elváltozások gyanúja fennáll, a megfelelő szakintézménybe irányítja páciensét, ahol további vizsgálatokat végeznek.
A megoldást elsősorban sebészeti beavatkozás jelenti, de a gyógyszeres kezelés is fontos tényező. A beteg életmódjának megváltoztatásával tud hatékonyan közreműködni a gyógyulási folyamatban.
Leukoplakia esetén a kiváltó okok megszűntetésével, pl. a dohányzás elhagyásával, kezdődik a kezelés. Amennyiben ez nem bizonyul hatásosnak, sebészi eltávolítás, illetve A-vitaminos, hámosító ecsetelés jöhet szóba. Az érintett számára elengedhetetlen a félévenkénti kontroll vizsgálat. Mivel az erytroplakiánál magas a rosszindulatú elváltozás kockázata, széles sebészi kimetszés az első választott gyógymód. Lichen oris esetében a hajlamosító tényezőket kell kiküszöbölni, és ezt hámosító kezeléssel lehet kombinálni. Az általános testi betegségekhez kapcsolódó elváltozásoknál az alapbetegségek kezelése az elsődleges szempont, míg az ajak- és bőrelváltozások esetén a túlzott napfény-expozíció elleni védekezés, illetve helyi kezelésként A- és B-vitaminos gyógyszerek alkalmazhatóak.
P. A.
