Látáskor a tárgyakról mindkét szemünk ideghártyáján keletkezik kép. A két képet azonban csak akkor látjuk egynek, ha azok a két szem ideghártyán egymásnak megfelelő pontokra esnek. Az újszülött még nem lát élesen, két szemét még nem használja együtt. Ezeket a képességeket a növekedés folyamán meg kell tanulnia, akár csak a járást, a beszédet. Míg a látásélesség a szemgolyó növekedésével sokat javul az első életév során; a térlátás képessége csak kb. 5-7 éves korra válik a felnőttekéhez hasonlóan teljessé.
Típusai
Ajánló
Szem optikai hibái (fénytörési hibák)
Videóriportok
Riport-sorozat a szürkehályogról
Riport-sorozat a lézeres látásjavításról
Interaktív ajánló
Szimuláció az időskori makuladegenerációról
Hat-tizenkét hónapos korban a két szemmel látott tárgyakat már nemcsak egymásra fekteti, hanem az agykérgi tevékenység következtében egy képpé formálja, "összeolvasztja". Ezt követi a térlátás kialakulása, amely egy-másfél éves kortól kezdve fokozatosan fejlődik és tökéletesedik.
A kancsalság fogalma, alapvető típusai
A kancsalság (strabismus) a kétszemes együttlátás hiányát jelenti. A strabismos görög szóból származik, jelentése ferde nézés. A két szem nézővonala nem találkozik a fixált pontban. Ez a ferde nézés kialakulhat a fejlődés során, amikor a fent leírt folyamat zavart szenved és nem alakul ki kétszemes látás. Felléphet azonban a felnőtt korban is, amikor a kétszemes látás már stabilizálódott.
A kancsalság e két formája tüneteiben, következményeiben, kezelésében alapvetően eltér:
• Bénulásos kancsalság: felnőttkorban lép fel, amikor a kétszemes együttlátás már stabilizálódott. Oka valamelyik szemizom bénulása. Jellemző tünete a szem mozgásainak korlátozottsága. A szem abba az irányba nem, vagy kevésbé tud elmozdulni, amerre a bénult izom összehúzódása vitte volna. Ha a beteget különböző irányokba nézetjük, meggyőződhetünk a kancsalságról és annak változó mértékéről. Ilyenkor mind a tárgyakat fixáló, mind a kancsalító szemen keletkezett képet látja az érintett, ezt elnyomni nem tudja. Igen zavaró kettős látást észlel.
• Kísérő kancsalság: a kétszemes látás fejlődése során lép fel, a kancsalító gyermek a két szem ideghártyáján keletkezett különböző képet nem tudja egy egységes képpé alakítani, ezért a kancsal szem képét elnyomja, szupprimálja. Ez a folyamat vezet a tompalátás kialakulásához. A továbbiakban erről szólunk részletesebben.
Kísérő kancsalság (strabismus concomitans) fennállása esetén mindkét szem, a kancsal állásban lévő szem is, minden irányba jól mozog. A fixáló és a kancsalító szem nézővonala a különböző irányokban közel azonos szöget zár be. A kísérő kancsalság pontos oka nem ismert. Kialakulásában sok tényező játszhat szerepet, pl. az örökölt hajlam, a fénytörési hiba (leggyakrabban hipermetrópia, azaz túllátás), a fúziós kapacitás gyengesége (amikor egy gyermeknél a kétszemes együttlátás kényszere kisebb, mint az éleslátásé), az izomműködés zavara.
A kancsalság e típusának csoportosítása különböző szempontok alapján történhet, de ez a felosztás kissé önkényes, és az átfedések is gyakoriak:
A kancsalság oldalisága szerint:
- egyoldali (monocularis)
- kétoldali (alternáló) kancsalságról beszélhetünk.
Egyoldali kancsalság esetén az egyik szem - amelyiknek eredetileg is jobb volt a fénytörése -fixál, a másik kancsalít. A két szem ezt a helyzetet minden tekintési irányban megtartja. A kancsalító szem állandóan kancsal helyzetben van és a kancsalsági szög is állandó. Igen súlyos állapotnak kell tekinteni, mert rendszerint nagyfokú tompalátással (amblyopiával) társul. Tompalátás esetén a rosszabb fénytörésű szem használatáról "leszokik" az agy látóközpontja, és ennek következtében - kezelés hiányában - véglegesen elveszhet a kancsalító szemen az éleslátás képessége. A kétoldali kancsalság esetén is fixál az egyik, kancsalít a másik szem, azonban ez a szerep felcserélődik, időnként a jobb, máskor a bal szemet érinti. A szemek váltakozó használata következtében azonban nem alakul ki nagyfokú tompalátás. A kancsalító szemen ugyan fellép a képelnyomás (szuppresszió), de amikor újra fixál, akkor ez a másik szemen érvényesül. Gyakori az is, hogy az egyik szem használata előnyben részesül. A szervezet alkalmazkodik a kancsal szem állásához és a fixáló szem sárgafoltja, éles látásának helye, ún. makulája a kancsalító szem extramakuláris területével fog együttműködni. Minél jobban rögzülnek ezek a kompenzáló elváltozások, annál nagyobb akadályt jelentenek a kancsalság gyógyításában, a normális kétszemes együttlátás helyreállításában.
A kancsalság iránya szerint:
- összetérő (convergens), esotropia
- széttérő (divergens), exotropia
- felfelé térő (sursumvergens), hypertropia
- lefelé térő (deorsumvergens), hypotropia
A kísérő kancsalság a leggyakoribb a vízszintes síkban. A magassági eltérés rendszerint az összetérő vagy széttérő kancsalsághoz társul.
A kancsalság fennállása szerint:
- időszakos,
- állandó.
- Típusai
- Felismerése
- Kezelése
