2005. november 3., csütörtök, 13:02
A tuberkulózis már régóta ismert betegség az emberiség számára. A korszerű antibiotikumok és a tömeges oltás elterjedésével a 60-70-es években a tbc-s esetek száma jelentősen csökkent világszerte. Az AIDS, a túlzsúfoltság, a rossz higiéniás körülmények hatására és az egykor hatásos antibiotikumokkal szemben ellenállóvá vált baktériumtörzsek megjelenésével a betegség az 1980-as évek közepétől ismét komoly közegészségügyi problémává vált.
A tuberkulózist az ún. mikobaktériumok okozzák. Emberi vonatkozásban kiemelkedő jelentősége a Mycobacterium tuberculosis, M. bovis, M. microti vagy M. africanum nevű kórokozóknak van. A gümőkór kórokozói fertőző váladékokkal, azaz köpettel, gennyel, vizelettel, széklettel, stb. kerülnek a környezetbe, ahol a külső behatásokkal szemben igen ellenállók. Hűvös, nedves helyen akár hónapokig is fertőzőképesek maradnak, a hőt is jól bírják. Fejletlen országokban a M. bovis pasztőrizálatlan tej révén, vagyis élelmiszer útján is továbbítódhat. A magzat születés előtt, illetve alatt a fertőzött magzatvíz lenyelésével, belégzésével ugyancsak megbetegedhet. Leggyakrabban azonban a nem kezelt beteg köpetében megtalálható baktériumok közvetlenül emberről emberre, vagy a környezetben beszáradt váladék és por belélegzésével, cseppfertőzés útján terjednek.
Minél fiatalabb a fertőzésnek kitett személy, annál nagyobb a fogékonyság. Egy egészséges ellenálló képességű ember esetében a fertőzéshez többnyire a kórokozóval való ismételt találkozásra van szükség. Ennek veszélye akkor áll fenn, ha valaki zárt, rosszul szellőzött légtérben, tartósan együtt tartózkodik egy tbc-s beteggel.
A megfertőződés azonban még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a betegség valóban ki is fejlődik a szervezetben. A fertőzött egyén immunrendszere általában ugyanis képes megsemmisíti, vagy a fertőzés helyén elszigetelni a kórokozót. Az egészséges ellenálló képességgel rendelkező szervezet, speciális fehérvérsejtekkel, ún. falósejtekkel veszi körül a veszélyes betolakodót. Az így keletkező gümő fokozatosan növekszik, közepén "elsajtosodhat". Ha a szervezet nem képes elpusztítani a kórokozókat, a gümős góc tovább növekszik, sőt újabb gócok keletkeznek, melyek később egybeolvadhatnak, idővel elmeszesednek, bennük a kórokozók akár éveken át fennmaradhatnak lappangó állapotban. Az alvó baktériumok aktiválódása, szaporodása bekövetkezhet, ha a beteg immunrendszere legyengül. Amennyiben a gócok ellágyulnak, levegővel telnek meg, ún. kavernák jönnek létre, tartalmuk fertőző.
A betegség lefolyása egyénenként változhat. Az aktív tuberkulózis általában a tüdőben kezdődik (tüdőgümőkór). A szervezet egyéb részeit érintő betegség, az ún. tüdőn kívüli (extrapulmonális) tbc.
A tünetek a fertőzés módjától és az életkor függvényében nagymértékben különbözhetnek. A betegség kezdete sokszor elmosódó, meghűléssel, influenzával, gyomorrontással, kifáradással téveszthető össze. Általános tünetek a fáradékonyság, kimerültség, étvágytalanság, emésztési zavarok, kedvetlenség, testsúlycsökkenés, rossz alvás, éjjeli izzadás. Sokszor a beteg nem is kerül orvoshoz a betegség ezen szakában. A tünetek gyorsan elmúlhatnak, azonban el is húzódhatnak. A köhögés általában csak később, kizárólag a tüdő érintettsége esetén társul a tünetekhez. Reggelente a köhögéssel kezdetben kis, majd növekvő mennyiségű köpet ürülhet, mely a betegség előrehaladtával vérrel is keveredhet. Nagy mennyiségű vér ürítése csak ritkán fordul elő.
Tüdőtuberkulózis-fertőzésre lehet gyanakodni, ha tartós, esetleg elszíneződött vagy véres köpettel járó köhögés, tartós hőemelkedés, indokolatlan levertség, fáradtság, súly- és étvágyvesztés, éjszakai izzadás, fájdalmas légzés vagy köhögés, izom-, valamint gerincfájdalom lép fel. A tüdőből a kórokozók a nyirokcsomókba vándorolhatnak, a nyirokcsomók megnagyobbodását okozhatják.
A tuberkulózis a tüdőn kívül egyéb szervet is érinthet. Lényegében nincsen olyan szerv, vagy szövet, melyet a kórokozó ne károsíthatna, jóllehet a fejlett országokban ennek előfordulása egyre ritkább. Ilyenkor főként a vesék és a csontok érintettek. Férfiaknál a betegség a prosztatát, az ondóhólyagot és a mellékheréket, míg nőknél a petefészkeket és a petevezetékeket is érintheti. Az ízületekben, főként a megterhelt csípőben és térdben a fertőzés ízületi gyulladást okozhat. A tuberkulózis megfertőzheti a bőrt, a mellékvesét, de az aorta falát és az agyalapot is. A fejlődő országokban a tuberkulózis fertőzött tejjel is terjedhet. A baktériumok a nyaki és a vékonybél nyirokcsomóiban telepednek meg ilyenkor. Mivel az emésztőrendszer nyálkahártyája a baktériummal szemben ellenálló, fertőzés csak akkor következik be, ha a vékonybélbe hosszabb ideig nagy számú baktérium kerül, illetve ha az egyén immunrendszere károsodott.
A diagnózist röntgen, fizikális és laboratóriumi vizsgálat együttes eredménye alapján lehet felállítani. A beteg személy röntgenfelvételén a normálisan sötét háttérhez képest szabálytalan fehér foltok láthatóak. Mivel ez egyéb fertőzésekre és daganatokra is jellemző lehet, a biztos diagnózis felállításához az orvosnak köpetből, fertőzött folyadékból vagy szövetből mintát kell vennie és innen kimutatni a kórokozót.
Az idejében felismert fertőzés, valamint betegség hatékonyan és akár maradéktalanul kezelhető, gyógyítható antibiotikumokkal, ún. antituberkulotikumokkal. A kezelés során egyszerre több antibiotikumot alkalmaznak annak érdekében, hogy a kórokozó ne alakítson ki rezisztenciát az alkalmazott gyógyszerrel szemben. Mivel a tuberkulózis lassan szaporodó kórokozóinak teljes kiirtása sok időt vesz igénybe, a beteget hónapokig kell gyógyszeres kezelésben részesíteni. Amennyiben a beteg szigorúan betartja a kezelési előírásokat, a beteg tüdőrészeket eltávolító sebészi beavatkozásra ma már ritkán fordul elő. Tartós kezeléssel a betegség kiújulásának esélye is minimálisra csökkenthető.
A félbeszakított vagy nem megfelelő kezelés a betegség súlyosbodásához vezet, miközben az érintett személy folyamatosan fertőzi környezetét. Ez kizárható a DOT (directly observed therapy), azaz a közvetlenül ellenőrzött gyógyszerszedéssel. A betegnek naponta orvos, körzeti nővér vagy szociális munkás jelenlétében, tehát ellenőrzött módon kell bevennie az előírt gyógyszert. A beteget a nyilvántartásból csak akkor törlik, ha a klinikai gyógyulás után legalább egy év eltelt, és ezt röntgenfelvétel és a klinikai vizsgálat, továbbá legalább három negatív bakteriológiai vizsgálat is alátámasztja.
A betegség terjedését bizonyos tényezők, az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, a HIV-fertőzés elősegítik. A leromlott fizikai állapot, valamint az egészségügyi ellátás hiánya, a helytelen táplálkozás, valamint a stressz is csökkenti a szervezet általános ellenálló képességéét, vagyis szintén fogékonnyá tesz a betegségre. A kór szempontjából kedvezőtlen szociális helyzetben lévő lakosság szociális helyzetének javítása nagymértékben hozzájárul a fertőzöttek számának csökkenéséhez.
A megelőzés fontos része a gümőkór elleni BCG (Bacillus Calmette-Guérin)-oltás, mely gyengített kórokozót tartalmaz. Hazánkban kötelezően adják be érett újszülötteknek, többnyire még a szülészeti osztályon. Az oltás hatását 6 hónapos, majd 10-11 és 16-18 éves korban ellenőrzik bőr-tuberkulinpróbával, az ún. Mantoux-próbával. A próba elvégzésekor kis mennyiségű, tuberkulózis-baktériumból származó fehérjét fecskendeznek- többnyire az alkar - bőrébe. Amennyiben a próba helyén kb. két nap után nincs reakció, az előző oltás védőhatása megszűnt, a BCG-oltást meg kell ismételni.
Mivel a tuberkulózis első jelei mellkasi röntgenfelvétellel már a betegség korai szakaszában, még a tünetek megjelenése előtt kimutatható, a lakosság évenkénti szűrése a megelőzés ugyancsak fontos része. Ezért javasolt évente részt venni a tüdőgondozókban végzett ingyenes tüdőszűrésen. Segítségével időben kiszűrhetőek a fertőzés forrásai, a tünetmentes ürítők, ami nem csak az egyén korai kezelését, a betegség kifejlődését, hanem további fertőzések megakadályozását is lehetővé teszi.
A fertőzőképes személy környezetében kiemelt jelentőségű az érintkező egyének szűrése, a fertőzött váladékainak és használati tárgyainak fertőtlenítése is. A fertőzésre gyanús, fertőzött, valamint beteg személyt környezetétől elkülönítik a további fertőzések elkerülése érdekében.
Cseh Júlia
