2007. december 12., szerda, 22:55
Az alsó légutakat a légcső, a főhörgők, a hörgőcskék és a tüdő alkotják. A légcső és a hörgők gyulladása általában vírusos eredetű megbetegedés következménye, amely a légcső, illetve hörghurut képében jelentkezik. Mindkét betegség jellegzetes tünete a makacs köhögés. A tüdőgyulladás orvosi neve pneumonia, leggyakrabban bakteriális fertőzés okozza, ritkán vírusos vagy gombás eredetű is lehet.
Kialakulása, okai
A légcső-, valamint hörghurutot általában légúti vírusok (Adenovírusok, Rhinovírusok, Parainfluenzavírusok) okozzák, amelyek a légutak nyálkahártyájában szaporodva gyulladást váltanak ki.
A baktériumok okozta tüdőgyulladás kialakulását általában vírusos légúti betegség előzi meg. A tüdőgyulladásokat a tünettan és a kórokozók szerint típusos és atípusos formára osztjuk. A típusos tüdőgyulladást leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influensae nevű baktériumok okozzák, ritkábban a Staphylococcusok is szerepelnek kórokozóként. Az atípusos tüdőgyulladást többnyire a Mycoplasma pneumoniae okozza.
A kórokozók általában belégzés utján jutnak be az alsóbb légutakba, ahol megtelepedve szaporodni kezdenek. A baktériumok gyulladásos folyamatot indítanak be. Első lépésben ún. gyulladásos izzadmány képződik, amely a továbbiakban kedvező táptalaj a baktériumok szaporodásának, illetve a gyulladás tovaterjedésének. Az érintett területen a léghólyagocskák légtartalma csökken, előrehaladott esetben teljes méretüket gyulladásos, gennyes váladék tölti ki. A betegség kiterjedése változatos lehet, érinthet egy teljes tüdőlebenyt, egy tüdőrészt, vagy egy hörgőt és az annak környezetében elhelyezkedő léghólyagokat. Ezek a megkülönböztetések röntgenleleten alapulnak. A tüdőgyulladásoknak számos szövődménye lehet. Kialakulhat tüdőtályog, ez főleg a Staphylococcusok által okozott tüdőgyulladásra jellemző. Másodlagosan mellhártyagyulladás is felléphet A mellhártyagyulladás következtében a mellhártya üregében folyadék szaporodhat fel, ami légzési nehézséget okozhat.
A tüdőgyulladás kialakulására számos tényező hajlamosíthat, pl. vírusos légúti betegségek, a dohányzás, krónikus tüdőbetegségek, az idős kor, legyengült állapot, bizonyos izomgyengeséggel járó kórképek.
Tünetei, felismerése
A légcsőhurutra a hosszan elhúzódó köhögés, bő köpetürítés, rekedt hang jellemző. Típusos tüdőgyulladás esetén a betegek igen elesettek, bágyadtak, bőrük szürkés-sápadt, lázuk naponta több alkalommal magasra szökik. Jellemző az erős köhögés, a bő köpetürítés, a felköhögött váladék sárgás-zöldes színű. A súlyos tüdőgyulladásban szenvedők légzése általában szapora, felületes. A felköhögött váladék a gyomor-bélrendszert ingerli, ez hányingert, hányást okozhat. Az orvosi vizsgálat során a tüdő felett szörtyzörejek, hóropogásra emlékeztető hang hallható, míg a normál légzési hangok igen gyengék. A beteg vérképében általában jelentősen megemelkedik a fehérvérsejtek száma. A biztos diagnózist a mellkas röntgenfelvétele adja, amely a gyulladás kiterjedtségéről is információt ad. A kórokozó köpet-, vagy hörgőváladékból való tenyésztése hosszadalmas folyamat, ezért ettől a vizsgálattól általában eltekintenek az orvosok.
Az atípusos tüdőgyulladás lefolyása fentiektől lényegesen eltér. A betegség általában a serdülőket és a fiatal felnőtteket érinti. A betegek viszonylag jó általános állapotnak örvendenek, nincsen magas lázuk, azonban elhúzódó hőemelkedésük lehet. A hosszantartó köhögés, illetve a zöldes színű felköhögött váladék jellemzője e betegségnek. A betegség ritkán érinti csak a tüdő egyik lebenyét, inkább diffúzan az egész tüdő állományát, a mellkas röntgenfelvételen is ennek megfelelően látszik a gyulladásos beszűrődés. Ennél a betegségnél a köpet tenyésztése értelmetlen, mivel a kórokozó csak sejteken belül tud szaporodni, hagyományos táptalajon nem. A diagnózis a klinikai tünetek és röntgenkép alapján állítható fel.
Kezelése
Nem bakteriális eredetű légcső- és hörghurut kezelése nem igényel specifikus terápiát. A légúti betegségekben ajánlott bő folyadékbevitel, ágynyugalom, vitaminpótlás, esetleges köptetőszerek adása és a lázcsillapítás elegendő terápia.
Tüdőgyulladás esetén indokolt, illetve szükséges az antibiotikumos kezelés. Azt, hogy milyen antibiotikum a legelőnyösebb, azt minden esetben a kezelőorvosnak kell egyedileg eldönteni. Az oki terápia mellett a tüneti kezelés is fontos, a váladékoldók, hörgtágítók, a lázcsillapítás, a megfelelő folyadékbevitel és a vitaminpótlás segíti a gyógyulást.
Megelőzése
A betegség megelőzésére biztos módszer nincsen, fontos, hogy az őszi-téli hónapokban is fogyasszunk bőségesen vitaminokat, illetve lehetőség szerint naponta mozogjunk a friss levegőn. Mivel a tüdőgyulladás általában valamilyen légúti vírusfertőzést követően bakteriális felülfertőződés következménye, ezért a kialakulásának a kockázata csökken, ha a vírusfertőzéseket megfelelően kezeljük.
Dr. Erlaky Hajna
