Tömeges elterjedése és magas halálozási aránya ellenére az influenza veszélyességére csak az 1918-19-es, világviszonylatban 40 millió ember halálát okozó spanyolnátha-hullám után figyeltek fel. Napjaink kutatási eredményei szerint vélhetően a múlt század elején tomboló járvány a madaraktól indult ki.
A kellemetlen tünetekkel, lázzal és súlyos szövődményekkel járó influenzajárványok egészen az ókortól kezdve végigkísérték az emberiséget, veszélyességére mégis csak az 1918-19-es, világviszonylatban 40 millió ember halálát követelő spanyolnátha-hullám után figyeltek fel.
A Távol-Keletről három hullámban érkező járvány becslések szerint a Föld akkori lakosságának felét, összesen egymilliárd embert fertőzött meg, több áldozatot szedve, mint a történelem bármely járványa, beleértve a középkor pestisjárványait, valamint az I. világháború. A cseppfertőzés és közvetlen érintkezés útján terjedő fertőzés okozta betegség hasonló tünetekkel kezdődött, mint az influenza: magas láz és izomfájdalom lépett fel, majd a tüdőgyulladáséhoz hasonló tünetek kínozták a betegeket, akik közül sokakat a saját tüdejéből felköhögött váladék fojtott meg.
A spanyolnátha kórokozójának hatásmechanizmusát még napjainkban is számos kutatócsoport kutatja világszerte. Egy brit kutatócsoport 2004-ben vetette fel, hogy a spanyolnáthát okozó vírus feltehetően madarakról terjedt át az emberre. Az 1918/19-es influenzavírus felszíni fehérjéjét, ún. hemagglutininját tanulmányozva azt találta, hogy annak csak csekély változáson kellett átmennie ahhoz, hogy emberi sejtekhez is hozzátapadhasson, s ez a mutáció vezethetett az évszázad legsúlyosabb influenza-járványához.
Legutóbb egy amerikai kutatócsoportnak sikerült meghatároznia az 1918-19-ben pusztító vírus génjeit felépítő molekulák sorrendjét (szekvenciáját), majd rekonstruálni magát a kórokozót. Eredményeik alapján a napjainkban hírhedtté vált H5N1-típusú madárinfluenza-vírus és a 87 évvel ezelőtti vírustörzs genetikai felépítése számos hasonlóságot mutat. A rekonstruált vírusnál olyan mutációkat fedeztek fel, amely a kórokozót megkülönbözteti más madárinfluenza-vírusoktól. E mutációk jelenléte az emberi szervezethez történő alkalmazkodás folyamatára utalhat, vagyis a spanyolnátha kórokozója feltehetően madarakban fejlődött ki, majd idővel képessé vált arra, hogy emberben is megéljen. A spanyolnátha kórokozójának pusztító hatásáért felelős gének egy része már a mostani madárinfluenzát okozó H5N1 vírusban is megtalálható. Utóbbi annak kockázatát jelzi, hogy napjaink madárinfluenza-vírusából az 1918/19-es spanyolnátha kórokozójához hasonló, emberről emberre terjedő vírustörzs alakulhat ki.
[origo]
A Távol-Keletről három hullámban érkező járvány becslések szerint a Föld akkori lakosságának felét, összesen egymilliárd embert fertőzött meg, több áldozatot szedve, mint a történelem bármely járványa, beleértve a középkor pestisjárványait, valamint az I. világháború. A cseppfertőzés és közvetlen érintkezés útján terjedő fertőzés okozta betegség hasonló tünetekkel kezdődött, mint az influenza: magas láz és izomfájdalom lépett fel, majd a tüdőgyulladáséhoz hasonló tünetek kínozták a betegeket, akik közül sokakat a saját tüdejéből felköhögött váladék fojtott meg.
A spanyolnátha kórokozójának hatásmechanizmusát még napjainkban is számos kutatócsoport kutatja világszerte. Egy brit kutatócsoport 2004-ben vetette fel, hogy a spanyolnáthát okozó vírus feltehetően madarakról terjedt át az emberre. Az 1918/19-es influenzavírus felszíni fehérjéjét, ún. hemagglutininját tanulmányozva azt találta, hogy annak csak csekély változáson kellett átmennie ahhoz, hogy emberi sejtekhez is hozzátapadhasson, s ez a mutáció vezethetett az évszázad legsúlyosabb influenza-járványához.
Legutóbb egy amerikai kutatócsoportnak sikerült meghatároznia az 1918-19-ben pusztító vírus génjeit felépítő molekulák sorrendjét (szekvenciáját), majd rekonstruálni magát a kórokozót. Eredményeik alapján a napjainkban hírhedtté vált H5N1-típusú madárinfluenza-vírus és a 87 évvel ezelőtti vírustörzs genetikai felépítése számos hasonlóságot mutat. A rekonstruált vírusnál olyan mutációkat fedeztek fel, amely a kórokozót megkülönbözteti más madárinfluenza-vírusoktól. E mutációk jelenléte az emberi szervezethez történő alkalmazkodás folyamatára utalhat, vagyis a spanyolnátha kórokozója feltehetően madarakban fejlődött ki, majd idővel képessé vált arra, hogy emberben is megéljen. A spanyolnátha kórokozójának pusztító hatásáért felelős gének egy része már a mostani madárinfluenzát okozó H5N1 vírusban is megtalálható. Utóbbi annak kockázatát jelzi, hogy napjaink madárinfluenza-vírusából az 1918/19-es spanyolnátha kórokozójához hasonló, emberről emberre terjedő vírustörzs alakulhat ki.
[origo]
