A fül betegségeinek tünetei közt a betegek gyakran számolnak be halláscsökkenésről, mely tulajdonképpen csak egy tünet, ami mögött számos betegség állhat. Halláscsökkenés esetén minden esetben részletes fül-orr-gégészeti vizsgálatra van szükség mely segítségével megállapítható a háttérben álló betegség,
Kialakulása, okai
Ha a nagyothallás oka a külsőfül vagy a középfül betegsége, akkor vezetéses halláscsökkenésről beszélünk. Ilyen halláscsökkenést okozó betegség lehet a külső hallójárat, illetve a középfül gyulladása, valamint az itt elhelyezkedő daganat, de a panaszok hátterében leggyakrabban a fülzsírból és hámsejtekből álló lerakódás áll. A vezetéses halláscsökkenés egy másik gyakori oka az otosclerosis, azaz a fül meszesedése, amelynek oka a csontos csiga tokjában keletkező szabálytalan új csontos gócok. Ezek a gócok fokozatosan növekedve, a legbelső hallócsont, a kengyel elmerevedését okozzák, így a hang által keltett rezgés, melyet a dobhártyáról normál esetben a hallócsontok felerősítve továbbítanának a csiga és a belsőfül felé, nem tud tovaterjedni. A halláscsökkenés ezért alakul ki. A felnőtt lakosság kb. 1 százalékát érinti.
Ha a nagyothallás oka a belső fül vagy a hallóideg betegsége, akkor beszélünk idegi halláscsökkenésről. Veleszületett formájának oka lehet a terhesség első harmadában lezajló rubeola fertőzés. Ezen kívül egyéb fejlődési rendellenesség és anyagcsere-betegségek vezethetnek nagyothalláshoz.
Serdülő és fiatal felnőtt korban ugyancsak felléphet halláscsökkenés, melynek hátterében a hallóideg vírusos gyulladása okozhat. A betegség szédüléssel, hányingerrel, és hányással is társul. Kiemelendő a herpes zoster vírusfertőzés, amely a hallóideg mellett az arcideget és érinti. Ennek következtében az arcizmok bénulása is fellép.
A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős zajforrás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépezet, erős robbanás károsíthatja a belsőfület. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsít. A zajártalom iránti érzékenység egyénekként változhat, de mindenki veszít a hallásából, ha hosszú ideig van kitéve erős zajnak.
Időskorban a normális öregedés természetes velejárójának tekinthető bizonyos fokú halláscsökkenés. Ennek oka az, hogy a belső fülben található, hallásban szerepet játszó hártyák a kor előrehaladtával veszítenek rugalmasságukból, elmeszesednek. A halláscsökkenés változó mértékben jelentkezhet. Előfordul, hogy valakinél az első tünetek 60 éves kor körül már jelentkeznek, míg mások hallása 90 évesen is ép. A férfiak többnyire súlyosabban érintettek, mint a nők.
Hallászavarok esetén a hátterében ritkán központi idegrendszeri daganatok is állhatnak.
Tünetei, felismerése
A vezetéses halláscsökkenésre jellemző, hogy a hallászavar mellett a kiváltó betegség tünetei dominálnak. Középfülgyulladás esetén a halláscsökkenés mellett magas láz, fájdalom, fülfolyás lehet jellemző. Az otosclerosis esetén a betegség a 20-as évekre válik egyértelművé, a betegség lefolyását a terhesség gyorsítja.
Veleszületett süketség esetén a gyermek nem reagál a zajokra, hangokra. Már az egészen kicsi újszülöttek is hallják a hangokat, erősebb zajra, például a csengő hangjára felébrednek, összerezzenek három hónapos korban. Hathónapos korra a csecsemő odafordul a zajokra és elkezd gőgicsélni. Ha felmerül a halláskárosodás gyanúja, mindenképpen el kell végezni a gyermek hallásvizsgálatát, hiszen a beszédfejlődéshez elengedhetetlen a hallás megléte. A hallássérült gyermekek kezdettől fogva speciális foglalkozást igényelnek.
Ha a nagyothallás hátterében herpes zoster fertőzés áll, akkor az érintett agyidegek (a hallóideg és az arcideg) által ellátott területen, a fülkagylón és a hallójáratban apró, igen fájdalmas hólyagocskák láthatók, melyek tartalma víztiszta. Ezen elváltozások később pörkösödnek, majd leszáradnak. A betegség kísérő tünete az erős fájdalom, a fejfájás, szédülés és hányinger. Az arcideg érintettsége következtében az arcizmok bénulása is bekövetkezhet. Az idegrendszeri tünetek (nagyothallás, bénulás) lehetnek átmenetiek, néha azonban véglegesen megmaradnak. A zajártalom következtében kialakuló halláscsökkenés jellemezője, hogy a halláskiesés a magasabb hangoknál kezdődik, és innen terjed a mélyebb frekvenciák felé. E formát fülcsengés is kíséri. Az időskori halláscsökkenés tünetei is hasonlóak. Itt eleinte ugyancsak a magasabb frekvenciájú hangok hallása esik ki, majd később a mélyebb hangoké.
Amennyiben a betegség oka valamilyen központi idegrendszeri tumor, akkor számos egyéb idegrendszeri tünet kíséri a hallászavart, mint például szédülés, járászavar, fejfájás, hányás.
A hallászavarok kivizsgálása minden esetben fül-orr-gégész feladata. A hallás vizsgálata legegyszerűbben hangvilla segítségével történhet. E vizsgálat alapján a vezetéses és idegi halláscsökkenést már el lehet különíteni. További speciális audiológiai vizsgáltok végzése is szükséges lehet. Bizonyos esetekben képalkotó. CT-, MRI-vizsgálat elvégzése is indokolt lehet.
Kezelése
A vezetéses halláscsökkenés esetén a kiváltó alapbetegséget kell kezelni, például középfülgyulladás estén antibiotikum-terápiát kell alkalmazni. Otosclerosisnál a megoldás mikrosebészi, hiszen a kengyel eltávolítása, valamint protézissel történő helyettesítése szükséges. Amennyiben a beteg nem fogadja el ezt a megoldást, a hallókészülék lehet az alternatíva. Hallókészülékek jelentenek megoldást az idegi eredetű maradandó halláskárosodás tüneteinek enyhítésében. Számos típusú készüléket forgalmaznak ma már. A zsebbe helyezhető hallókészülékeknél az eszköz egyik része a fülben van, az erősítő dobozt pedig zsebben hordják a betegek. Súlyos halláskárosodás esetén használhatók, ilyenkor a fülbe helyezett füldugó a készülékkel egy zsinóron keresztül kapcsolódik. Vannak fül mögé és a fülre szerelhető készülékek, ilyenkor a fülbe helyezett rész egy rugalmas csővel illeszkedik a fül mögötti részhez. A legmodernebb készülékek a hallójáratba illeszthetők, ez által kozmetikailag is jobban elfogadhatók a beteg számára.
Megelőzése
Megelőzésre csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van mód. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést. Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (walkman, discman, MP3 lejátszók), ezek használata során kerüljük a nagy hangerőt.
Dr. Erlaky Hajna
Ha a nagyothallás oka a külsőfül vagy a középfül betegsége, akkor vezetéses halláscsökkenésről beszélünk. Ilyen halláscsökkenést okozó betegség lehet a külső hallójárat, illetve a középfül gyulladása, valamint az itt elhelyezkedő daganat, de a panaszok hátterében leggyakrabban a fülzsírból és hámsejtekből álló lerakódás áll. A vezetéses halláscsökkenés egy másik gyakori oka az otosclerosis, azaz a fül meszesedése, amelynek oka a csontos csiga tokjában keletkező szabálytalan új csontos gócok. Ezek a gócok fokozatosan növekedve, a legbelső hallócsont, a kengyel elmerevedését okozzák, így a hang által keltett rezgés, melyet a dobhártyáról normál esetben a hallócsontok felerősítve továbbítanának a csiga és a belsőfül felé, nem tud tovaterjedni. A halláscsökkenés ezért alakul ki. A felnőtt lakosság kb. 1 százalékát érinti.
Ha a nagyothallás oka a belső fül vagy a hallóideg betegsége, akkor beszélünk idegi halláscsökkenésről. Veleszületett formájának oka lehet a terhesség első harmadában lezajló rubeola fertőzés. Ezen kívül egyéb fejlődési rendellenesség és anyagcsere-betegségek vezethetnek nagyothalláshoz.
Serdülő és fiatal felnőtt korban ugyancsak felléphet halláscsökkenés, melynek hátterében a hallóideg vírusos gyulladása okozhat. A betegség szédüléssel, hányingerrel, és hányással is társul. Kiemelendő a herpes zoster vírusfertőzés, amely a hallóideg mellett az arcideget és érinti. Ennek következtében az arcizmok bénulása is fellép.
A felnőttkori halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős zajforrás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépezet, erős robbanás károsíthatja a belsőfület. Minden 85 decibelnél erősebb zaj károsít. A zajártalom iránti érzékenység egyénekként változhat, de mindenki veszít a hallásából, ha hosszú ideig van kitéve erős zajnak.
Időskorban a normális öregedés természetes velejárójának tekinthető bizonyos fokú halláscsökkenés. Ennek oka az, hogy a belső fülben található, hallásban szerepet játszó hártyák a kor előrehaladtával veszítenek rugalmasságukból, elmeszesednek. A halláscsökkenés változó mértékben jelentkezhet. Előfordul, hogy valakinél az első tünetek 60 éves kor körül már jelentkeznek, míg mások hallása 90 évesen is ép. A férfiak többnyire súlyosabban érintettek, mint a nők.
Hallászavarok esetén a hátterében ritkán központi idegrendszeri daganatok is állhatnak.
Tünetei, felismerése
A vezetéses halláscsökkenésre jellemző, hogy a hallászavar mellett a kiváltó betegség tünetei dominálnak. Középfülgyulladás esetén a halláscsökkenés mellett magas láz, fájdalom, fülfolyás lehet jellemző. Az otosclerosis esetén a betegség a 20-as évekre válik egyértelművé, a betegség lefolyását a terhesség gyorsítja.
Veleszületett süketség esetén a gyermek nem reagál a zajokra, hangokra. Már az egészen kicsi újszülöttek is hallják a hangokat, erősebb zajra, például a csengő hangjára felébrednek, összerezzenek három hónapos korban. Hathónapos korra a csecsemő odafordul a zajokra és elkezd gőgicsélni. Ha felmerül a halláskárosodás gyanúja, mindenképpen el kell végezni a gyermek hallásvizsgálatát, hiszen a beszédfejlődéshez elengedhetetlen a hallás megléte. A hallássérült gyermekek kezdettől fogva speciális foglalkozást igényelnek.
Ha a nagyothallás hátterében herpes zoster fertőzés áll, akkor az érintett agyidegek (a hallóideg és az arcideg) által ellátott területen, a fülkagylón és a hallójáratban apró, igen fájdalmas hólyagocskák láthatók, melyek tartalma víztiszta. Ezen elváltozások később pörkösödnek, majd leszáradnak. A betegség kísérő tünete az erős fájdalom, a fejfájás, szédülés és hányinger. Az arcideg érintettsége következtében az arcizmok bénulása is bekövetkezhet. Az idegrendszeri tünetek (nagyothallás, bénulás) lehetnek átmenetiek, néha azonban véglegesen megmaradnak. A zajártalom következtében kialakuló halláscsökkenés jellemezője, hogy a halláskiesés a magasabb hangoknál kezdődik, és innen terjed a mélyebb frekvenciák felé. E formát fülcsengés is kíséri. Az időskori halláscsökkenés tünetei is hasonlóak. Itt eleinte ugyancsak a magasabb frekvenciájú hangok hallása esik ki, majd később a mélyebb hangoké.
Amennyiben a betegség oka valamilyen központi idegrendszeri tumor, akkor számos egyéb idegrendszeri tünet kíséri a hallászavart, mint például szédülés, járászavar, fejfájás, hányás.
A hallászavarok kivizsgálása minden esetben fül-orr-gégész feladata. A hallás vizsgálata legegyszerűbben hangvilla segítségével történhet. E vizsgálat alapján a vezetéses és idegi halláscsökkenést már el lehet különíteni. További speciális audiológiai vizsgáltok végzése is szükséges lehet. Bizonyos esetekben képalkotó. CT-, MRI-vizsgálat elvégzése is indokolt lehet.
Kezelése
A vezetéses halláscsökkenés esetén a kiváltó alapbetegséget kell kezelni, például középfülgyulladás estén antibiotikum-terápiát kell alkalmazni. Otosclerosisnál a megoldás mikrosebészi, hiszen a kengyel eltávolítása, valamint protézissel történő helyettesítése szükséges. Amennyiben a beteg nem fogadja el ezt a megoldást, a hallókészülék lehet az alternatíva. Hallókészülékek jelentenek megoldást az idegi eredetű maradandó halláskárosodás tüneteinek enyhítésében. Számos típusú készüléket forgalmaznak ma már. A zsebbe helyezhető hallókészülékeknél az eszköz egyik része a fülben van, az erősítő dobozt pedig zsebben hordják a betegek. Súlyos halláskárosodás esetén használhatók, ilyenkor a fülbe helyezett füldugó a készülékkel egy zsinóron keresztül kapcsolódik. Vannak fül mögé és a fülre szerelhető készülékek, ilyenkor a fülbe helyezett rész egy rugalmas csővel illeszkedik a fül mögötti részhez. A legmodernebb készülékek a hallójáratba illeszthetők, ez által kozmetikailag is jobban elfogadhatók a beteg számára.
Megelőzése
Megelőzésre csak a zajártalom által kiváltott nagyothallás esetén van mód. Fontos, hogy azok, akik zajártalomnak vannak kitéve munkakörülményeikből adódóan, munka közben viseljenek megfelelő védőfelszerelést. Káros hatása van a fülhallgatón keresztül hallgatott hangos zenének is (walkman, discman, MP3 lejátszók), ezek használata során kerüljük a nagy hangerőt.
Dr. Erlaky Hajna
