Merevedési zavar (impotencia)

2005. október 19., szerda, 7:00

A merevedési zavar (az erekció, a nemi izgalom létrejöttének zavara), vagy impotencia kifejezéseket a köznyelvben szinonimaként használják. A merevedés zavarait sokszor keverik össze az ejakuláció zavaraival. A merevedés zavarai lehetnek annak teljes vagy részleges hiányával járó problémák, de ide soroljuk azt is, ha a merevedés elégtelen ideig tart. A merevedés zavarait elsődleges, illetve másodlagos típusba sorolják. Az elsődleges zavarokkal ritkábban találkozunk, ezeknek lehetnek szervi okai, illetve súlyos lelki folyamatai.

Kialakulása, okai

Az elsődleges zavar legnagyobb részben pszichés okok következménye. Ilyenek a hüvelytől való extrém félelem, a szexualitással összefüggő bűntudat, súlyos depresszió, valamint a meghitt helyzetektől való irtózás. A szervi okok között bonyolult hormonháztartásbeli zavarokkal találkozunk. Ilyenkor az agyi irányítás, az agyalapi mirigyek és a herék közötti egyensúly borul fel, mivel ezek a szervek mind egymással szoros szabályozásban termelik saját hormonjaikat. Az organikus egyensúly felborulásának később érrendszeri elváltozásokkal járó következményei is lehetnek. A betegség átmeneti zavarát, mely bármely okból kifolyólag jön létre, másodlagos pszichés zavar követhet.

A másodlagos impotencia szervi okai sokrétűek lehetnek. Okozhatják az általános szervrendszer egészét érintő, úgynevezett szisztémás betegségek, melyek között a leggyakoribb a cukorbetegség, de a szenvedélybetegségek közül az alkoholizmus, drogfüggőség, komplett hormonháztartást érintő betegségek, érrendszeri, nemi (szifilisz) és idegrendszeri betegségek (pl. szklerózis multiplex) is. A szervi okok közt említhetjük bizonyos kezelések eredményeként létrejött impotenciát, melyért bizonyos gyógyszerek (vérnyomáscsökkentők, nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, hangulatstabilizáló gyógyszerek) felelősek, illetve létrejöhet bizonyos sebészi beavatkozások pl. prosztataeltávolítás, kasztráció, gát tájéki műtétek eredményeként.

Az impotencia korral való egyértelmű összefüggése vitatott. Vannak 70-80 éves emberek, akiknek a merevedése megtartott, ugyanakkor csökkent a közösülni akarás, a kilövellés (ejakuláció) készsége, annak mennyisége.

Tünetei, felismerése

A betegség alapvető, szembetűnő tünete a merevedés részleges elmaradása, vagy annak teljes hiánya. Pszichés eredet akkor feltételezhető, ha az impotencia az aktus körül észlelhető. Ilyenkor a reggeli merevedés megmaradhat, illetve önkielégítés során is kielégítő merevedés figyelhető meg.

A pszichés okok kezeléséhez fontos eldönteni, hogy elsődleges, illetve másodlagos okokról van-e szó. Ha a páciens semmilyen körülmények között nem képes merevedésre, akkor a szervi okok valószínűsíthetőek. Ilyenkor az andrológiai, vagy impotencia központokban részletes belgyógyászati kivizsgálás indul, aminek az első lépése az anamnézis felvétele, ami a beteg részletes kikérdezéséből áll. A kérdések sokszor igen intimek, kényesek lehetnek, de a helyes diagnózis felállításához elengedhetetlenek. Rákérdeznek az alkohol-, gyógyszer- és drogfogyasztásra, továbbá a nemi élet körülményeire. Ezt követi a beteg vizsgálata, melyhez az általános belgyógyászati vizsgálaton túl, hozzátartozik a nemi szervek, az ér- és idegrendszer vizsgálata. Rutin laborvizsgálattal együtt vércukor-terheléses tesztet is végeznek és bizonyos hormonszint-értékeket ellenőriznek.

Amennyiben mindez kevésnek bizonyul, úgy speciális laborban vizsgálják az ún. éjszakai pénisztérfogat növekedését, a merevedések számát, illetve azok idejét számszerűsítik.

Kezelése

Ha a betegség pszichés eredete bizonyítást nyert, pszichoterápiás kezelésre kerül sor, mely során az eredmény érdekében a partner is bevonásra kerül. Gyakran már a páciens terelésével el tudjuk érni, hogy az impotenciát okozó tévhitektől, rossz beállítódásoktól, hamis képzetektől megszabaduljon. A párjával kölcsönös örömszerző viszonyt csak ezek után tudja kialakítani. Ennek a viszonynak a kialakítását, érzékszervekre koncentráló háromlépcsős rendszerrel lehet elérni. Az első lépcső a fokozatos nem genitális örömszerzés, majd a nemi szervek kölcsönös ingerlése, valamint a kényszerektől mentes, spontán közösülés. Ha ez nem vezet eredményhez, úgy a szexuálterápia a következő lépcső.

Ha az impotencia oka szervi betegség, úgy a fő cél az alapbetegség gyógyítása, illetve az általa okozott impotencia kezelése. Ha a nemi hormonok szintje alacsony, úgy azok pótlása jöhet szóba. Ilyenkor jó eredmények érhetők el 3-4 hónapon keresztül heti 2-3 alkalommal az izomzatba adott férfi nemi hormon (tesztoszteron) injekciókezeléssel. A szájon át adott tesztoszteron készítmények kevésbé hatékonyak. Próbálkoznak bőr alá ültetett tesztoszteron tablettákkal is. A tesztoszteron önmagában is fokozza a nemi vágyat, a szexuális fantáziálást. Ha az impotenciát más hormon, pl. az ún. prolaktin-tejtermelésért felelős hormon túltengése okozza, akkor ezen hormont gátló szerek adása jön szóba.

Amennyiben a beteg a pszichoterápiára esetlegesen nem reagál, vagy az éjszakai pénisztérfogat növekedési teszt eltérést mutat, úgy az érintett szervre direkt ható, a pénisz vérellátását, és vérraktározását serkentő gyógyszerek alkalmazhatók. Ezek közül meg kell különböztetni a szájon át adható gyógyszereket, amelyek a leginkább favorizáltak. Ezeket (kék tabletta) 1 órával az aktus előtt bevéve kellő merevséget lehet elérni. Mivel ezek szisztémásan az egész szervezetben hatnak, így azoknál a betegeknél, akik érrendszeri, magas vérnyomás vagy szívproblémákban szenvednek, alkalmazásuk az erekre és vérkeringésre gyakorolt hatásuk miatt erősen megfontolandó.

A másik fajta, kevésbé alkalmazott módszer a helyileg a péniszbe adott injekció-kombinációk. Ezt a páciens saját maga is el tud sajátítani, jóllehet a beadás körülményei kicsit bonyolultak, továbbá a hosszantartó alkalmazásnak itt is vannak szövődményei. Számítani kell a pénisz hegesedésével, mely további impotenciával járhat, megnő a fertőződés veszélye, illetve sokszor nem várt hatás, hogy az aktus végén a merevedés tartósnak bizonyul, mely hosszú távon a mindennapi életben zavart okozhat. A problémát általában csak urológus vagy sebész képes megoldani.

Ha a fent említett módszerek nem járnak sikerrel, illetve az impotenciát a péniszt torzító elváltozás okozza (pl. hegesedés), akkor jön szóba a sebészi beavatkozás. Ha a probléma a hegesedés, vagy egyéb torzító okok, akkor a pénisz bizonyos plasztikája segíthet. Szót kell ejteni a nemi szervet ellátó erek tágításáról, illetve a vért elszállítók szűkítéséről műtéti úton. Amennyiben ez nem jöhet már szóba, akkor a végső megoldást a péniszprotézis jelenti. Ilyenkor a nemi szerv barlangos testeibe ültetik a hengerszerű protézispárt, melyet egy rejtett pumpa segítségével (általában az egyik here helyére ültetik be) a beteg aktus előtt felfújhat.

Összefoglalva, az impotencia hátterében nagyrészt pszichés okok állnak, így a gyógyulásban a pszichoterápia, a megértő, támogató, segítő párkapcsolat játssza a legnagyobb szerepet. Mivel sokak szerint a pszichés problémák miatti impotencia a 40-50 körüli, családos, rendezett szociális háttérrel rendelkező, általában túlhajszolt életű férfiakat érinti, így e populáció főbb betegségeként is említhetjük. Megkockáztathatjuk, hogy e csoport számára, a család és a társ felé való koncentrált közeledés, a társ megértő reakciója az impotencia megelőzéseként is szolgálhat.

Dr. Bors István