A vesemedence-gyulladást (pyelonephritis) bakteriális fertőzés okozza. A gyulladás gyakran kétoldali, és a vesemedence mellett a vese állománya is érintett. A betegség magas lázzal, rossz közérzettel és vizeletürítési panaszokkal jár, a nem kezelt visszatérő gyulladás szövődményeként pedig akár veseelégtelenség is kialakulhat.
Kialakulása, okai
A vesemedence-gyulladást minden esetben baktériumok okozzák. Leggyakrabban a bélben előforduló kórokozók, mint például az Escherichia coli, Klebsiella és az Enterobacter csoport állnak a betegség háttérben. A fertőzés ritkán a véráram útján terjed rá a vesére és a húgyutakra, többnyire felszálló fertőzés okozza a megbetegedést. Ilyenkor az alsó húgyutakon keresztül jutnak fel a kórokozók a vesemedencébe. Számos tényezőt ismerünk, ami hajlamosíthat a fertőzés kialakulására.
Normál esetben a húgyutakban a vizelet egy irányba, a vese felől a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyag irányába áramlik, majd a húgycsövön keresztül ürül. Minden olyan állapot, ami ezt az áramlást megzavarja, növeli a fertőzés kockázatát. Különböző elzáródáshoz vezető állapotok, mint például vesekövesség, külső leszorítás, idős férfiakban prosztata megnagyobbodása vizeletpangás lévén hajlamosítanak fertőzésre. Szintén elfolyási akadály alakulhat ki nőkben a terhesség alatt, mivel a megnagyobbodott terhes méh kívülről nyomja a húgyutak bizonyos szakaszát. A nők anatómiai adottságaik miatt eleve veszélyeztetettebbek, mivel a női húgycső lényegesen rövidebb, mint a férfié, és így könnyebben jutnak fel a gáttájékról a kórokozók a felsőbb húgyutakba. Vannak olyan állapotok, amikor a húgyvezeték beszájadzása a húgyhólyagba nem zár megfelelően, ilyenkor a vizeletürítése közben a vizelet egy része a vesék felé visszaáramlik (vesicoureteralis reflux).
Tünetei, felismerése
A betegség általában hirtelen kezdődik, rossz közérzettel, hidegrázása, magas lázzal a betegek gyakran hányingert, hányást panaszolnak. A vizeletürítés fájdalmas, a vizelet csíp, gyakran kellemetlen szagú, a szokásosnál lényegesen gyakrabban érez a beteg vizelési ingert, és ilyenkor kevés vizeletet ürít. Gyakori tünet a vesetáji fájdalom is.
A vizsgáló orvos már a panaszok alapján feltételezi a diagnózist, a vérvizsgálatok ilyenkor egyértelműen kimutatják a bakteriális fertőzés fennállását. A biztos diagnózist azonban a vizelet vizsgálata adja, a rutin laboratóriumi vizsgálat során vizeletben fehérvérsejtek, fehérje és vörösvértestek jelenlétét lehet kimutatni. A bakteriológiavizsgálattal a vizeletben található kórokozó tenyésztése és azonosítása lehetséges, valamint a kitenyészetett kórokozó antibiotikum érzékenységét is meg lehet állapítani. Ez a mikrobiológiai vizsgálat minden esetben indokolt, ha a vesemedence gyulladás gyanúja fennáll. Fontos, hogy a vizelet mintavétele előtt a húgycsőnyílást és környékét alaposan fertőtlenítsék le, mert különben a bőrről bekerülő baktériumok álpozitív eredményt okozhatnak. További kivizsgálás során a hasi ultrahang vizsgálat, illetve speciális képalkotó vizsgálatok is szükségesek lehetnek, annak kizárására, hogy nincsen-e valamilyen fejlődési rendellenesség, vesekövesség a háttérben, ami hajlamosíthat ismételt fertőzések kialakulására. A kivizsgálás minden esetben nefrológus szakorvos feladata.
Kezelése, felismerése
A vesemedence gyulladás súlyos betegség. A kezeletlen esetekben a gyulladás következtében a vesék hegesedése, emiatt a továbbiakban akár veseelégtelenség is kialakulhat. A betegséget mindenképpen kórházi körülmények között kell kezelni. Fontos a bő folyadékbevitel biztosítása. Emellett a vénás antibiotikum kezelés elengedhetetlen, esetenként egy hét után át lehet térni szájon át történő antibiotikum-kezelésre, azonban ennek eldöntése mindiga a kezelőorvos feladata. Ha a kivizsgálás során felmerül a lehetősége annak, hogy valamilyen visszatérő fertőzésekre hajlamosító tényező ál a háttérben, akkor szükség lehet kis adagú antibiotikum folyamatos szedésére is, mivel ezzel megelőzhető a további fertőzések kialakulása. Ennek a csökkentett adagú antibiotikumnak káros mellékhatása nincsen, az esetlegesen visszatérő fertőzés sokkal nagyobb károkat okozhat a vese működésében. Ha valakinél élete során egy alkalommal már volt vesemedence gyulladása, akkor ajánlatos minden lázas betegség kapcsán vizeletvizsgálatot végeztetni, hogy időben kiderüljön a betegség fellángolása.
Megelőzése
A betegség megelőzésében a legfontosabb annak kiderítése, hogy nem áll-e fenn valamilyen hajlamosító tényező. Ezek fennállása esetén tartósan kis dózisú antibiotikum szedése is szükséges lehet, amely a vizeletet fertőtleníti és így megakadályozza az ismételt fertőzés kialakulását. Annak eldöntése, hogy kell-e ilyen megelőző kezelés mindig a nefrológus szakorvos feladata. Minden fertőzés kialakulásának megelőzésében segít a higiénés szabályok betartása. Nagyon egyszerű dolgok, mint a napi rendszeres mosakodás, a toalett-használat utáni kézmosás is lényegesen csökkenti a fertőzés kialakulásának veszélyét.
Dr. Erlaky Hajna
A vesemedence-gyulladást minden esetben baktériumok okozzák. Leggyakrabban a bélben előforduló kórokozók, mint például az Escherichia coli, Klebsiella és az Enterobacter csoport állnak a betegség háttérben. A fertőzés ritkán a véráram útján terjed rá a vesére és a húgyutakra, többnyire felszálló fertőzés okozza a megbetegedést. Ilyenkor az alsó húgyutakon keresztül jutnak fel a kórokozók a vesemedencébe. Számos tényezőt ismerünk, ami hajlamosíthat a fertőzés kialakulására.
Normál esetben a húgyutakban a vizelet egy irányba, a vese felől a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyag irányába áramlik, majd a húgycsövön keresztül ürül. Minden olyan állapot, ami ezt az áramlást megzavarja, növeli a fertőzés kockázatát. Különböző elzáródáshoz vezető állapotok, mint például vesekövesség, külső leszorítás, idős férfiakban prosztata megnagyobbodása vizeletpangás lévén hajlamosítanak fertőzésre. Szintén elfolyási akadály alakulhat ki nőkben a terhesség alatt, mivel a megnagyobbodott terhes méh kívülről nyomja a húgyutak bizonyos szakaszát. A nők anatómiai adottságaik miatt eleve veszélyeztetettebbek, mivel a női húgycső lényegesen rövidebb, mint a férfié, és így könnyebben jutnak fel a gáttájékról a kórokozók a felsőbb húgyutakba. Vannak olyan állapotok, amikor a húgyvezeték beszájadzása a húgyhólyagba nem zár megfelelően, ilyenkor a vizeletürítése közben a vizelet egy része a vesék felé visszaáramlik (vesicoureteralis reflux).
Tünetei, felismerése
A betegség általában hirtelen kezdődik, rossz közérzettel, hidegrázása, magas lázzal a betegek gyakran hányingert, hányást panaszolnak. A vizeletürítés fájdalmas, a vizelet csíp, gyakran kellemetlen szagú, a szokásosnál lényegesen gyakrabban érez a beteg vizelési ingert, és ilyenkor kevés vizeletet ürít. Gyakori tünet a vesetáji fájdalom is.
A vizsgáló orvos már a panaszok alapján feltételezi a diagnózist, a vérvizsgálatok ilyenkor egyértelműen kimutatják a bakteriális fertőzés fennállását. A biztos diagnózist azonban a vizelet vizsgálata adja, a rutin laboratóriumi vizsgálat során vizeletben fehérvérsejtek, fehérje és vörösvértestek jelenlétét lehet kimutatni. A bakteriológiavizsgálattal a vizeletben található kórokozó tenyésztése és azonosítása lehetséges, valamint a kitenyészetett kórokozó antibiotikum érzékenységét is meg lehet állapítani. Ez a mikrobiológiai vizsgálat minden esetben indokolt, ha a vesemedence gyulladás gyanúja fennáll. Fontos, hogy a vizelet mintavétele előtt a húgycsőnyílást és környékét alaposan fertőtlenítsék le, mert különben a bőrről bekerülő baktériumok álpozitív eredményt okozhatnak. További kivizsgálás során a hasi ultrahang vizsgálat, illetve speciális képalkotó vizsgálatok is szükségesek lehetnek, annak kizárására, hogy nincsen-e valamilyen fejlődési rendellenesség, vesekövesség a háttérben, ami hajlamosíthat ismételt fertőzések kialakulására. A kivizsgálás minden esetben nefrológus szakorvos feladata.
Kezelése, felismerése
A vesemedence gyulladás súlyos betegség. A kezeletlen esetekben a gyulladás következtében a vesék hegesedése, emiatt a továbbiakban akár veseelégtelenség is kialakulhat. A betegséget mindenképpen kórházi körülmények között kell kezelni. Fontos a bő folyadékbevitel biztosítása. Emellett a vénás antibiotikum kezelés elengedhetetlen, esetenként egy hét után át lehet térni szájon át történő antibiotikum-kezelésre, azonban ennek eldöntése mindiga a kezelőorvos feladata. Ha a kivizsgálás során felmerül a lehetősége annak, hogy valamilyen visszatérő fertőzésekre hajlamosító tényező ál a háttérben, akkor szükség lehet kis adagú antibiotikum folyamatos szedésére is, mivel ezzel megelőzhető a további fertőzések kialakulása. Ennek a csökkentett adagú antibiotikumnak káros mellékhatása nincsen, az esetlegesen visszatérő fertőzés sokkal nagyobb károkat okozhat a vese működésében. Ha valakinél élete során egy alkalommal már volt vesemedence gyulladása, akkor ajánlatos minden lázas betegség kapcsán vizeletvizsgálatot végeztetni, hogy időben kiderüljön a betegség fellángolása.
Megelőzése
A betegség megelőzésében a legfontosabb annak kiderítése, hogy nem áll-e fenn valamilyen hajlamosító tényező. Ezek fennállása esetén tartósan kis dózisú antibiotikum szedése is szükséges lehet, amely a vizeletet fertőtleníti és így megakadályozza az ismételt fertőzés kialakulását. Annak eldöntése, hogy kell-e ilyen megelőző kezelés mindig a nefrológus szakorvos feladata. Minden fertőzés kialakulásának megelőzésében segít a higiénés szabályok betartása. Nagyon egyszerű dolgok, mint a napi rendszeres mosakodás, a toalett-használat utáni kézmosás is lényegesen csökkenti a fertőzés kialakulásának veszélyét.
Dr. Erlaky Hajna
