Az agyat ért bármilyen izgalom görcsroham kialakulásához vezethet. Az esetek nagy részében ilyen roham többet nem ismétlődik meg. Egészséges emberek 4-5 százalékánál alakul ki valamilyen okból élete folyamán egyszeri epilepsziás rosszullét. Egyetlen görcsroham sem egyezik meg az epilepszia betegséggel, melyben visszatérő görcsrohamokkal találkozunk. A görcsroham típusa mindig attól függ, hogy a kóros elektromos izgalmi állapotot az agy mely részét érinti. Az epilepszia, mint betegség nagyon sok formában jelentkezhet, eltérő tünetekkel és különböző életkorban. Az alábbiakban egy általános áttekintés következik a lehetséges okokról, típusokról, kivizsgálási, valamint kezelési lehetőségekről.
Kialakulása, okai
Az agyi információáramlás az idegsejtek között kémiai átvivő anyagok, valamint elektromos jelek útján történik. Amennyiben az elektromos kisülések kontrollálatlanul és szabálytalanul tovaterjednek kóros agyi izgalmi állapotot hoznak létre. Attól függően, hogy az agy mely területe érintett, különböző kóros tüneteket okozhatnak. Leggyakoribbak a mozgászavarok, rángások, valótlan ízek, szagok, hangok, látási élmények észlelése, tudatzavarok, figyelmetlenség, elrévedés, eszméletvesztés. Az esetek 20%-ban ezen érzékelésbeli eltérések megelőzhetik az epilepsziás roham kialakulását (ezt nevezik aurának).
Az epilepsziás rohamok kiváltó tényezői közül nagyon fontos az örökletes hajlam szerepe, a gyermekkori lázas állapotok, az anyagcsere-zavarok (cukoranyagcsere felborulása, elektrolit-háztartás zavara, máj- és vesebetegségek okozta szélsőséges állapotok, belső elválasztású mirigyek zavarai), az agyhártya- és agyvelőgyulladások, agytályogok, lassú vírusfertőzések, mérgezések (terhességi mérgezés, különböző gyógyszerek, drogok, alkohol, valamint ezek hirtelen megvonása, ólom- és higanymérgezés), a koponyát ért sérülések után kialakult hegesedések, idült vérömlenyek, bizonyos típusú agyi keringészavarok, agydaganatok, illetve agyi áttétek.
Az epilepsziás rohamok leggyakoribb okai életkoronként változik. Csecsemő- és kora kisgyermek korban elsősorban veleszületett fejlődési rendellenességek (enzimeltérések, kromoszóma-károsodások), születési károsodás, oxigénhiányos állapot, fertőzések, fejsérülés okozza. Gyermekkori kialakulása hátterében balesetek, öröklött anyagcserezavarok állnak, azonban előfordul, hogy az ok ismeretlen eredetű. Fiatal felnőttkorban baleset (vérzést, zúzódást követően közvetlenül, később a hegesedés miatt), túlzott mértékű alkoholfogyasztás, drogok, daganatok válthatják ki. Később főként anyagcserezavarok (cukorháztartási zavarok, só-víz háztartás felborulása), daganatok, alkoholfogyasztás, agyi keringészavarok, balesetek következtében lép fel. 65 éves kor felett ugyancsak daganatok, agyi keringészavarok, agyi elfajulással járó betegségek okozzák.
Csoportosítása, tünetei
Az epilepszia kiváltó okai alapján két nagy csoportot lehet megkülönböztetni. Az egyik csoportban (ismeretlen eredetű epilepszia) az agyban szerkezeti elváltozást nem lehet kimutatni, míg a másik esetben (tüneti epilepszia) a rohamokat az agy veleszületett vagy szerzett károsodásai (pl. baleset, daganat, szülési sérülés, vérkeringési zavar okozta károsodás) okozzák.
Az epilepsziák egy részénél (ún. parciális epilepszia) a rohamot kiváltó agyi elektromos izgalom az agykéreg egy körülírt helyéről indul ki, és fokozatosan terjed tovább, vagy viszonylag körülírt marad.
A háttérben általában valamilyen agyi szerkezeti károsodás áll. A roham agyi kiindulásbeli helyétől függően mozgásbeli, és/vagy érzékelési zavarok lépnek fel. Ilyenkor egyszerű rohamokról beszélünk. Amennyiben a fentiekhez tudatvesztés vagy gondolkodási, emlékezési zavar is társul, összetett rohamról van szó.
Az epilepsziák másik részénél (ún. generalizált rohamok) mindkét agyféltekére szimmetrikusan kiterjedő agyi elektromos izgalmat észlelünk, mely kétoldali mozgásbeli tüneteket okozó rohammal jár. Általában eszméletvesztés is kapcsolódik hozzá, kivétel a gyermekkori rohamok egy részét. Utóbbi rohamokat ugyancsak két nagyobb csoportba oszthatjuk. A típusos epilepsziás rohamok rángógörccsel, légzészavarral, szájhabzással, a roham alatti széklet-, illetve vizeletürítéssel, a rohamot követően pedig alvással, zavartsággal, illetve átmeneti bénulással, végtag-gyengeséggel járnak. Az esetek másik részénél (ún. absense roham) a vezető tünet a tudatzavar, melyet pl. pillanatnyi figyelmetlenség, elrévedés jellemez. Az érintett a rohamot követően kissé zavartan, de folytatja a korábban megkezdett tevékenységet, "mintha mi se történt volna".
A gyermekkori epilepsziák egy része jóindulatú, idővel megszűnnek. Előfordul azonban, hogy maradandó intellektusbeli károsodást okozhatnak. Az életkor előrehaladtával a különböző típusú rohamok átalakulhatnak. Az ilyen esetek hátterében általában méhen belüli fejlődési zavarok, illetve károsodások állnak, pl. kora terhességben lezajlott rózsahimlő-fertőzés, túlzott alkoholfogyasztás, bizonyos gyógyszerek használata, különösen a terhesség első harmadában. Bizonyos felmérések szerint minél korábbi életkorban kezdődnek az epilepsziás rohamok, annál súlyosabb mértékben károsíthatják a későbbi szellemi képességeket.
Felismerése
Az epilepsziás rosszullétek lezajlására a betegek általában nem emlékeznek pontosan, ezért nagyon fontos a környezet, hozzátartozók által adott beszámoló. A kezelés szempontjából nagyon fontos az epilepsziás roham típusának meghatározása, okának felderítése.
Általában képalkotó vizsgálattal (komputertomográfia-CT, mágneses rezonancia vizsgálat-MRI) keresik az agy azon szerkezeti elváltozásait, melyek görcsrohamot provokálhatnak. E vizsgálatok kimutatják a tüneti epilepszia hátterében lévő baleseti, vérkeringési károsodást, esetlegesen daganatot vagy agyi áttétet. Agyi elektromos tevékenységet regisztráló vizsgálattal (EEG) sok fontos információt szerezhetünk a roham jellegére vonatkozóan a rohamok alatt és rohammentes állapotban egyaránt. A vizsgálat speciális formája, amikor alvásmegvonással próbálnak rohamra jellemző képet előhozni.
A kivizsgálás célja a roham okának pontos felderítése, majd ezen esetekben az ok kezelésével a rohamok megszűntetése. Fontos továbbá az ismeretlen eredetű epilepsziák pontos tipizálása, mivel a kezelés típusonként eltérő.
Kezelése
A tüneti epilepszia kezelése lényegében a kiváltó ok megszűntetése, és az esetlegesen visszamaradt tünetek mérséklése. Hosszú távú követést és kezelést igényelnek az ismeretlen eredetű rohamokhoz tartozó esetek. Ezen betegek kezelése epilepszia-centrumokban, speciálisan ezzel foglalkozó ideggyógyász szakorvosok által történik. A cél a lehetőségekhez képest kialakítható legjobb életminőség, rohammentesség elérése. Gyógyszeres kezelésre számos különböző készítmény áll rendelkezésre. Rohamtípustól és egyéntől függően változik e szerek hatékonysága. A készítmények bonyolultabb esetekben kombinálhatók, de a cél mindig az egyetlen gyógyszer által elért rohammentes állapot. A készítmény hatékonysága az adott egyén anyagcseréjétől függően különböző dózisokkal érhető el. A megfelelő hatékonyságú vérszint rendszeres ellenőrzéséhez szükség lehet vérvizsgálatra. Annak eldöntése, hogy a rohammentesség eléréséhez mely gyógyszerből mekkora adagot célszerű használni, mindenkor ideggyógyász szakorvos feladata.
Gyógyszerrel sikeresen nem kezelhető esetekben egyéb, műtéti lehetőségek is léteznek. A műtétre való alkalmasságnak szigorú szakmai feltételrendszere van, és általában csak azon esetekben jön szóba, ahol a rohamok gyakran ismétlődnek, gyógyszeresen nem kezelhetők, valamint a beteg általános állapota azt lehetővé teszi. A műtét során a rohamot okozó agyi elektromos izgalmi gócpontot próbálják függetleníteni környezetétől, az adott terület eltávolításával, vagy fontosabb agyi összeköttetéseinek megszakításával.
Ugyancsak szigorú feltételeknek megfelelő esetekben alkalmazható az ún. agyi pacemaker, mely a szívhez hasonló formában, elektromos impulzusokat indítva avatkozik be a kóros agyi izgalmi állapotba.
Életet veszélyeztető állapot lehet, amikor a rohamok halmozottan fordulnak elő, közöttük a beteg tudata nem tisztul fel. Ilyen esetekben azonnali kórházi ellátás szükséges.
Nagyon fontos a betegek pszichés támogatása, valamint a családi, szociális háttér stabilizálása. Külön odafigyelést igényel az epilepsziás beteg terhessége, melyre - ideggyógyásszal előre egyeztetve - célszerű a megszokott kezelés módosításával felkészülni. Az esetek nagy részében a gyermekvállalás ma már nem jelent gondot, de végig fokozott odafigyelést igényel a beteg, az ideggyógyász és a nőgyógyász részéről egyaránt.
További lényeges probléma a jogosítvány elvétele epilepsziás rosszullét után. A roham ismétlődésének lehetősége igen nagy veszélyforrás lehet. A jogosítvány visszaadásának szigorú feltételrendszere van, melyben kiemelt jelentőségű a tartósan rohammentes állapot elérése.
Megelőzése
A rohamot kiváltó tényezőket célszerű elkerülni. A legismertebb a villogó fények által kiváltott típusos nagyroham. Az anyagcsere betegségek (pl. cukorbetegség) mindenkori rendben tartása is nagyon fontos. Epilepsziás roham előfordulása után a későbbiekben javasolt kerülni az alkohol fogyasztását.
Amennyiben valakinél epilepsziás rosszullét jelentkezik, célszerű mielőbb ideggyógyászati szakrendelésen jelentkezni, ahol a fent leírt néhány egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal az esetek nagy részében kiszűrik a roham okát és ezen ok kezelésével megelőzik az újabb roham kialakulását. Amennyiben ismétlődő epilepsziás rohamokról van szó, csak a rendszeres orvosi kontroll alapján beállított gyógyszeres kezelés segíthet megelőzni az újabb roham kialakulását.
A rohammentes életvitel kialakítása nem csak a rohamkor kialakuló baleseti veszélyforrás miatt fontos, hanem annak szociális és társadalmi vonzatai miatt. Az epilepsziás betegek beilleszkedését érdekvédelmi civil szervezetek is segítik, melyek életviteli tanácsokat, jogi segítséget is nyújthatnak.
Dr. Tóth Kornélia
Az agyi információáramlás az idegsejtek között kémiai átvivő anyagok, valamint elektromos jelek útján történik. Amennyiben az elektromos kisülések kontrollálatlanul és szabálytalanul tovaterjednek kóros agyi izgalmi állapotot hoznak létre. Attól függően, hogy az agy mely területe érintett, különböző kóros tüneteket okozhatnak. Leggyakoribbak a mozgászavarok, rángások, valótlan ízek, szagok, hangok, látási élmények észlelése, tudatzavarok, figyelmetlenség, elrévedés, eszméletvesztés. Az esetek 20%-ban ezen érzékelésbeli eltérések megelőzhetik az epilepsziás roham kialakulását (ezt nevezik aurának).
Az epilepsziás rohamok kiváltó tényezői közül nagyon fontos az örökletes hajlam szerepe, a gyermekkori lázas állapotok, az anyagcsere-zavarok (cukoranyagcsere felborulása, elektrolit-háztartás zavara, máj- és vesebetegségek okozta szélsőséges állapotok, belső elválasztású mirigyek zavarai), az agyhártya- és agyvelőgyulladások, agytályogok, lassú vírusfertőzések, mérgezések (terhességi mérgezés, különböző gyógyszerek, drogok, alkohol, valamint ezek hirtelen megvonása, ólom- és higanymérgezés), a koponyát ért sérülések után kialakult hegesedések, idült vérömlenyek, bizonyos típusú agyi keringészavarok, agydaganatok, illetve agyi áttétek.
Az epilepsziás rohamok leggyakoribb okai életkoronként változik. Csecsemő- és kora kisgyermek korban elsősorban veleszületett fejlődési rendellenességek (enzimeltérések, kromoszóma-károsodások), születési károsodás, oxigénhiányos állapot, fertőzések, fejsérülés okozza. Gyermekkori kialakulása hátterében balesetek, öröklött anyagcserezavarok állnak, azonban előfordul, hogy az ok ismeretlen eredetű. Fiatal felnőttkorban baleset (vérzést, zúzódást követően közvetlenül, később a hegesedés miatt), túlzott mértékű alkoholfogyasztás, drogok, daganatok válthatják ki. Később főként anyagcserezavarok (cukorháztartási zavarok, só-víz háztartás felborulása), daganatok, alkoholfogyasztás, agyi keringészavarok, balesetek következtében lép fel. 65 éves kor felett ugyancsak daganatok, agyi keringészavarok, agyi elfajulással járó betegségek okozzák.
Csoportosítása, tünetei
Az epilepszia kiváltó okai alapján két nagy csoportot lehet megkülönböztetni. Az egyik csoportban (ismeretlen eredetű epilepszia) az agyban szerkezeti elváltozást nem lehet kimutatni, míg a másik esetben (tüneti epilepszia) a rohamokat az agy veleszületett vagy szerzett károsodásai (pl. baleset, daganat, szülési sérülés, vérkeringési zavar okozta károsodás) okozzák.
Az epilepsziák egy részénél (ún. parciális epilepszia) a rohamot kiváltó agyi elektromos izgalom az agykéreg egy körülírt helyéről indul ki, és fokozatosan terjed tovább, vagy viszonylag körülírt marad.
A háttérben általában valamilyen agyi szerkezeti károsodás áll. A roham agyi kiindulásbeli helyétől függően mozgásbeli, és/vagy érzékelési zavarok lépnek fel. Ilyenkor egyszerű rohamokról beszélünk. Amennyiben a fentiekhez tudatvesztés vagy gondolkodási, emlékezési zavar is társul, összetett rohamról van szó.
Az epilepsziák másik részénél (ún. generalizált rohamok) mindkét agyféltekére szimmetrikusan kiterjedő agyi elektromos izgalmat észlelünk, mely kétoldali mozgásbeli tüneteket okozó rohammal jár. Általában eszméletvesztés is kapcsolódik hozzá, kivétel a gyermekkori rohamok egy részét. Utóbbi rohamokat ugyancsak két nagyobb csoportba oszthatjuk. A típusos epilepsziás rohamok rángógörccsel, légzészavarral, szájhabzással, a roham alatti széklet-, illetve vizeletürítéssel, a rohamot követően pedig alvással, zavartsággal, illetve átmeneti bénulással, végtag-gyengeséggel járnak. Az esetek másik részénél (ún. absense roham) a vezető tünet a tudatzavar, melyet pl. pillanatnyi figyelmetlenség, elrévedés jellemez. Az érintett a rohamot követően kissé zavartan, de folytatja a korábban megkezdett tevékenységet, "mintha mi se történt volna".
A gyermekkori epilepsziák egy része jóindulatú, idővel megszűnnek. Előfordul azonban, hogy maradandó intellektusbeli károsodást okozhatnak. Az életkor előrehaladtával a különböző típusú rohamok átalakulhatnak. Az ilyen esetek hátterében általában méhen belüli fejlődési zavarok, illetve károsodások állnak, pl. kora terhességben lezajlott rózsahimlő-fertőzés, túlzott alkoholfogyasztás, bizonyos gyógyszerek használata, különösen a terhesség első harmadában. Bizonyos felmérések szerint minél korábbi életkorban kezdődnek az epilepsziás rohamok, annál súlyosabb mértékben károsíthatják a későbbi szellemi képességeket.
Felismerése
Az epilepsziás rosszullétek lezajlására a betegek általában nem emlékeznek pontosan, ezért nagyon fontos a környezet, hozzátartozók által adott beszámoló. A kezelés szempontjából nagyon fontos az epilepsziás roham típusának meghatározása, okának felderítése.
Általában képalkotó vizsgálattal (komputertomográfia-CT, mágneses rezonancia vizsgálat-MRI) keresik az agy azon szerkezeti elváltozásait, melyek görcsrohamot provokálhatnak. E vizsgálatok kimutatják a tüneti epilepszia hátterében lévő baleseti, vérkeringési károsodást, esetlegesen daganatot vagy agyi áttétet. Agyi elektromos tevékenységet regisztráló vizsgálattal (EEG) sok fontos információt szerezhetünk a roham jellegére vonatkozóan a rohamok alatt és rohammentes állapotban egyaránt. A vizsgálat speciális formája, amikor alvásmegvonással próbálnak rohamra jellemző képet előhozni.
A kivizsgálás célja a roham okának pontos felderítése, majd ezen esetekben az ok kezelésével a rohamok megszűntetése. Fontos továbbá az ismeretlen eredetű epilepsziák pontos tipizálása, mivel a kezelés típusonként eltérő.
Kezelése
A tüneti epilepszia kezelése lényegében a kiváltó ok megszűntetése, és az esetlegesen visszamaradt tünetek mérséklése. Hosszú távú követést és kezelést igényelnek az ismeretlen eredetű rohamokhoz tartozó esetek. Ezen betegek kezelése epilepszia-centrumokban, speciálisan ezzel foglalkozó ideggyógyász szakorvosok által történik. A cél a lehetőségekhez képest kialakítható legjobb életminőség, rohammentesség elérése. Gyógyszeres kezelésre számos különböző készítmény áll rendelkezésre. Rohamtípustól és egyéntől függően változik e szerek hatékonysága. A készítmények bonyolultabb esetekben kombinálhatók, de a cél mindig az egyetlen gyógyszer által elért rohammentes állapot. A készítmény hatékonysága az adott egyén anyagcseréjétől függően különböző dózisokkal érhető el. A megfelelő hatékonyságú vérszint rendszeres ellenőrzéséhez szükség lehet vérvizsgálatra. Annak eldöntése, hogy a rohammentesség eléréséhez mely gyógyszerből mekkora adagot célszerű használni, mindenkor ideggyógyász szakorvos feladata.
Gyógyszerrel sikeresen nem kezelhető esetekben egyéb, műtéti lehetőségek is léteznek. A műtétre való alkalmasságnak szigorú szakmai feltételrendszere van, és általában csak azon esetekben jön szóba, ahol a rohamok gyakran ismétlődnek, gyógyszeresen nem kezelhetők, valamint a beteg általános állapota azt lehetővé teszi. A műtét során a rohamot okozó agyi elektromos izgalmi gócpontot próbálják függetleníteni környezetétől, az adott terület eltávolításával, vagy fontosabb agyi összeköttetéseinek megszakításával.
Ugyancsak szigorú feltételeknek megfelelő esetekben alkalmazható az ún. agyi pacemaker, mely a szívhez hasonló formában, elektromos impulzusokat indítva avatkozik be a kóros agyi izgalmi állapotba.
Életet veszélyeztető állapot lehet, amikor a rohamok halmozottan fordulnak elő, közöttük a beteg tudata nem tisztul fel. Ilyen esetekben azonnali kórházi ellátás szükséges.
Nagyon fontos a betegek pszichés támogatása, valamint a családi, szociális háttér stabilizálása. Külön odafigyelést igényel az epilepsziás beteg terhessége, melyre - ideggyógyásszal előre egyeztetve - célszerű a megszokott kezelés módosításával felkészülni. Az esetek nagy részében a gyermekvállalás ma már nem jelent gondot, de végig fokozott odafigyelést igényel a beteg, az ideggyógyász és a nőgyógyász részéről egyaránt.
További lényeges probléma a jogosítvány elvétele epilepsziás rosszullét után. A roham ismétlődésének lehetősége igen nagy veszélyforrás lehet. A jogosítvány visszaadásának szigorú feltételrendszere van, melyben kiemelt jelentőségű a tartósan rohammentes állapot elérése.
Megelőzése
A rohamot kiváltó tényezőket célszerű elkerülni. A legismertebb a villogó fények által kiváltott típusos nagyroham. Az anyagcsere betegségek (pl. cukorbetegség) mindenkori rendben tartása is nagyon fontos. Epilepsziás roham előfordulása után a későbbiekben javasolt kerülni az alkohol fogyasztását.
Amennyiben valakinél epilepsziás rosszullét jelentkezik, célszerű mielőbb ideggyógyászati szakrendelésen jelentkezni, ahol a fent leírt néhány egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal az esetek nagy részében kiszűrik a roham okát és ezen ok kezelésével megelőzik az újabb roham kialakulását. Amennyiben ismétlődő epilepsziás rohamokról van szó, csak a rendszeres orvosi kontroll alapján beállított gyógyszeres kezelés segíthet megelőzni az újabb roham kialakulását.
A rohammentes életvitel kialakítása nem csak a rohamkor kialakuló baleseti veszélyforrás miatt fontos, hanem annak szociális és társadalmi vonzatai miatt. Az epilepsziás betegek beilleszkedését érdekvédelmi civil szervezetek is segítik, melyek életviteli tanácsokat, jogi segítséget is nyújthatnak.
Dr. Tóth Kornélia
