Amióta kiderült, hogy az őssejtek segítségével elméletileg bármilyen emberi szövetféleség létrehozható, kutatják annak a lehetőségét, hogyan lehetne mindezt átvinni a klinikai gyakorlatba. Mostanában azonban az őssejtek egy másik tulajdonsága került a középpontba, ami legalább ennyire fontos, de másfajta klinikai alkalmazásokat tehet lehetővé.
Az őssejtek aranykora - a jövő gyógyászatának nagy ígérete
Közelebb a közösségi őssejtbankhoz
Őssejtekkel a szembetegségek ellen
Veszélyes mutációk az őssejt-tenyészetekben
Őssejtkezelés gerincvelői sérülésekre
Az őssejtkutatás valójában a degeneratív betegségek – mint például az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór - lehetséges gyógymódjaként lépett a köztudatba. Az őssejtek segítségével ugyanis létrehozhatók akár olyan idegsejtek (neuronok) is, amelyek e betegségek esetén károsodnak. Ezek idegrendszerbe való visszaültetésével lehetségessé válhat a kóros folyamatok ellensúlyozása. Ám a kutatók ma még keveset tudnak azokról a jelsorozatokról, amelyek során az őssejtekből kialakítható a kívánt sejttípus, illetve arról, hogyan lehet az ily módon létrehozott sejteket hatékonyan integrálni az adott szövetbe. Snyder egyetért abban, hogy a sejtek beültetésének megoldása egy nagyon izgalmas jövőbeli feladat, de arra figyelmeztet, hogy nem szabad a figyelmünket kizárólag egy irányba összpontosítani, mert így könnyen elveszíthetjük az egyéb terápiás lehetőségeket.
Snyder bizonyítékot talált arra, hogy az idegrendszerben található idegi (neurális) őssejtek bizonyos esetekben képesek "dajkaszerepet" játszani, azaz "ápolni" a "beteg" neuronokat, hogy azok visszanyerhessék ideális működési állapotukat. Ezt olyan biokémiai anyagok (faktorok) termelésén keresztül teszik, amelyek azáltal segítik elő a túlélést, hogy csökkentik a gyulladást és fokozzák a véredények növekedését (hogy azok minél jobban elláthassák tápanyaggal a károsult szövetrészt). Az egyik ilyen faktor a GDNF (glia-sejtvonal eredetű neurotróf faktor), ami - úgy tűnik - megvédi a dopamintermelő sejteket (ezek a sejtek vesznek el a Parkinson-kór esetén) 2, illetve a mozgató idegsejtek egyes típusait.3
Snyder egérmodelleket használt kísérleteihez. Egérembrióból izolált neurális őssejtekről kimutatta, hogy termelnek GDNF-et, ami elősegíti a Parkinson-kóros egerek felépülését.4 Továbbá, elvetélt emberi embriókból nyert humán neurális őssejtek vizsgálata során azt találta, hogy az egerek agyában lévő károsult idegszövet által kiváltott jelek hatására azok képesek odavándorolni az érintett területre, akár az egéragy ellentétes oldaláról is.5 Snyder szerint ezek a hatások könnyebben bevonhatók a gyógyászatba, hiszen "nem a sejtek helyettesítésén van a hangsúly, hanem a még meglévők megvédésén".
A Wisconsin Egyetemen Clive Svendsen és csapata is hasonló dolgokkal próbálkozik, csak "még jobb formába" akarják hozni a védő szerepet betöltő őssejteket. Ők genetikai úton igyekszenek kifejleszteni egy olyan magzati neurális őssejttípust, amely nagyobb mennyiségű GNDF termelésére képes, így hatékonyabb "dajkaként" fogható fel. Első eredményeik nagyon bíztatóak: mikor egy bénulásos betegségben szenvedő patkány gerincvelőjébe injektálták ezeket a genetikai módosítással létrehozott sejteket, azok életben maradtak, és folytatták a GNDF termelését.6
- Új kutatási irányok
- Kockázatvállalás
- A tisztázatlan körülmények és a publicitás hatalma
- Embrionális őssejtek








