A tisztázatlan körülmények és a publicitás hatalma
Lang eredményei esélyt adhatnak azok számára, akiknek eddig nem maradt reményük. Újabb kritikus pont viszont a szívbetegek kezelése, amiről egyelőre még kevesebb információ áll a tudomány rendelkezésére. Pusztán vitatott állatkísérletek eredményeire alapozva8 európai és amerikai orvosok már kezelnek őssejtekkel szívbeteg embereket azzal a reménnyel, hogy talán segíthetnek a károsult szövet helyreállításában (ezek a próbák idén Magyarországon is megkezdődtek). Ám azt senki nem tudja biztosan, hogy ezek a sejtek vajon szívizomszövetté alakulnak-e, fuzionálnak az eredeti szívizomsejtekkel, esetleg védőhatást gyakorolnak rájuk különböző növekedési faktorok termelése révén. "A három dolog kombinációja sem kizárt - mondja Emerson Perin (Texasi Szívintézet, Houston), aki maga is klinikai próbát vezet a csontvelői őssejtek szívbetegekbe történő direkt injektálásával, de jórészt még ő is csak a sötétben tapogatózik. A borúlátóbbak szerint ez ráhúzható a teljes őssejtkutatásra, és vannak, akik aggodalmukat fejezték ki a túl korai bevetésük kapcsán.
Például Roger Barker, a Cambridge Egyetem neurológusa szerint az is elképzelhető, hogy a neurális őssejtek megnövekedett fájdalomérzékenységet idézhetnek elő azáltal, hogy talán nem pontosan úgy épülnek be az idegrendszerbe, ahogyan azt mi szeretnénk. Az ilyen és ehhez hasonló negatív kimenetelek pedig rányomhatják bélyegüket az egész kutatási területre, rossz fényt vetve az eddigi, reménnyel kecsegtető eredményekre is.
Snyder is hangsúlyozza az óvatosság fontosságát, ugyanakkor bízik a publicitásban. Az eredmények közzététele áttekinthetőbbé teszi a témát, és lépésről-lépésre viszi előre az őssejtek ismeretét, ami jó szolgálatot tesz a kutatásnak. Felhívja a figyelmet az említett betegségek súlyosságára, ezzel pedig előtérbe helyezi a kezelési mód mielőbbi kidolgozását, így törve utat a további vizsgálatok felé, amelyek végén talán eljuthatunk a károsult szövetek helyettesítéséig. Mindezeken felül annak is hangot ad, hogy csekélynek véli az esélyét, hogy az őssejtek csak a szervezet azon részében fejtenék ki hatásukat, ahol eredetileg, az egyedfejlődés során keletkeznek. Ha így lenne, az eddigi eredmények nem mutattak volna semmit, így szerinte egyelőre nincs ok az aggodalomra.
Például Roger Barker, a Cambridge Egyetem neurológusa szerint az is elképzelhető, hogy a neurális őssejtek megnövekedett fájdalomérzékenységet idézhetnek elő azáltal, hogy talán nem pontosan úgy épülnek be az idegrendszerbe, ahogyan azt mi szeretnénk. Az ilyen és ehhez hasonló negatív kimenetelek pedig rányomhatják bélyegüket az egész kutatási területre, rossz fényt vetve az eddigi, reménnyel kecsegtető eredményekre is.
Snyder is hangsúlyozza az óvatosság fontosságát, ugyanakkor bízik a publicitásban. Az eredmények közzététele áttekinthetőbbé teszi a témát, és lépésről-lépésre viszi előre az őssejtek ismeretét, ami jó szolgálatot tesz a kutatásnak. Felhívja a figyelmet az említett betegségek súlyosságára, ezzel pedig előtérbe helyezi a kezelési mód mielőbbi kidolgozását, így törve utat a további vizsgálatok felé, amelyek végén talán eljuthatunk a károsult szövetek helyettesítéséig. Mindezeken felül annak is hangot ad, hogy csekélynek véli az esélyét, hogy az őssejtek csak a szervezet azon részében fejtenék ki hatásukat, ahol eredetileg, az egyedfejlődés során keletkeznek. Ha így lenne, az eddigi eredmények nem mutattak volna semmit, így szerinte egyelőre nincs ok az aggodalomra.
- Új kutatási irányok
- Kockázatvállalás
- A tisztázatlan körülmények és a publicitás hatalma
- Embrionális őssejtek
