Amerikai kutatók szerint amennyiben hunyorítunk a számítógép monitorját nézve, akkor jelentősen kevesebbet pislogunk. Ez pedig egy kellemetlen állapothoz, a szemszárazság kialakulásához vezethet.
Az Ohio-i Állami Egyetemen nemrég lefolytatott vizsgálat során az derült ki, hogy minél inkább hunyorítottak a vizsgálati alanyok, annál kevesebbet pislogtak. A pislogások számának csökkenésével pedig egyre inkább tapasztaltak szemszárazságot, égő érzést vagy fájdalmat a szemükben, illetve könnyezést. Már egészen kis mértékű hunyorítás következtében is percenként 15-ről felére, 7,5-re csökkent a pislogások száma.
Dr. James Sheedy, az Ohio-i Állami Egyetem szemész professzora, a kutatás vezetője elmondta, hogy az emberek hajlamosak hunyorítani, amikor könyvet olvasnak vagy monitort néznek. A hunyorítás kettős célt szolgál ilyenkor: egyrészt javítja a látásélességet, mert segít kiszűrni a fókuszon kívüli tárgyakat, másrészt csökkenti a zavaró fényvisszaverődéseket, csillanásokat. Hunyoríthatunk szándékosan vagy akaratlanul is – a számítógép előtt dolgozó ember esetleg észre sem veszi magán, hogy éppen hunyorít. A hunyorítással az a baj, hogy a pislogás gyakoriságának csökkenéséhez vezet, így elmarad a szem felszínének időről-időre szükséges újranedvesítése. Azok az emberek tehát, akiknek a munkája sok olvasással vagy más, intenzív látási figyelmet igénylő tevékenységgel jár, a szükségesnél sokkal kevesebbet pislognak, ezért náluk fokozott a szem túlerőltetésének vagy kiszáradásának a kockázata. Bár a szemszárazság általában jól kezelhető szemcseppekkel és ritkán ér el nagyon súlyos fokot, ennek ellenére ez az állapot zavaró sőt fájdalmas is lehet.
A kutatók vizsgálatuk során 10 jól látó diákot kértek fel arra, hogy egy számítógépes monitort nézve szándékosan hunyorítsanak. Először teljesen nyugalmi helyzetben, majd négy egymás utáni kísérlet során 5%-tól 50%-ig egyre nagyobb mértékben kellett hunyorítaniuk egy-egy percig a kísérlet alanyainak. Ezalatt zenét hallgattak és a monitoron a zenével változó mintázatot kellett nézniük. Közben a kutatók a szem környéki bőrre helyezett két vékony elektróda segítségével mérték a szem zárásáért felelős izom működését jelző elektromos aktivitást. Ez az izom körbeveszi a szemüreget, és felelős a szemhéjak hunyorításáért és a pislogásért egyaránt. Mindeközben videófelvételt is készítettek a diákokról. A videófelvételeket visszanézve a kutatók megszámolták, hogy az egyes kísérletek során hányszor pislogtak a diákok. Míg a nyugalmi helyzetben percenként átlagosan 15 pislogást mértek, a nagyon kismértékű, mindössze 5%-os hunyorítás percenként 7,5-re, tehát felére csökkentette a pislogások számát. Az 50%-os hunyorítás alatt pedig átlagosan csak 4-szer pislogtak a vizsgálati alanyok. A kutatók eredményeiket az Optometry and Vision Science című folyóiratban tették közzé.
Dr. Sheedy szerint ma még nem teljesen tisztázott a szemhéjak pislogását működtető számos és igen összetett idegrendszeri út. A szemész professzor elmondta, hogy következő vizsgálatukban az akaratlan hunyorítás hatását, valamint a szem túlerőltetése és a szemszárazság hátterében álló élettani folyamatokat szeretnék feltérképezni.
Dr. Heksch Katalin
Dr. James Sheedy, az Ohio-i Állami Egyetem szemész professzora, a kutatás vezetője elmondta, hogy az emberek hajlamosak hunyorítani, amikor könyvet olvasnak vagy monitort néznek. A hunyorítás kettős célt szolgál ilyenkor: egyrészt javítja a látásélességet, mert segít kiszűrni a fókuszon kívüli tárgyakat, másrészt csökkenti a zavaró fényvisszaverődéseket, csillanásokat. Hunyoríthatunk szándékosan vagy akaratlanul is – a számítógép előtt dolgozó ember esetleg észre sem veszi magán, hogy éppen hunyorít. A hunyorítással az a baj, hogy a pislogás gyakoriságának csökkenéséhez vezet, így elmarad a szem felszínének időről-időre szükséges újranedvesítése. Azok az emberek tehát, akiknek a munkája sok olvasással vagy más, intenzív látási figyelmet igénylő tevékenységgel jár, a szükségesnél sokkal kevesebbet pislognak, ezért náluk fokozott a szem túlerőltetésének vagy kiszáradásának a kockázata. Bár a szemszárazság általában jól kezelhető szemcseppekkel és ritkán ér el nagyon súlyos fokot, ennek ellenére ez az állapot zavaró sőt fájdalmas is lehet.
A kutatók vizsgálatuk során 10 jól látó diákot kértek fel arra, hogy egy számítógépes monitort nézve szándékosan hunyorítsanak. Először teljesen nyugalmi helyzetben, majd négy egymás utáni kísérlet során 5%-tól 50%-ig egyre nagyobb mértékben kellett hunyorítaniuk egy-egy percig a kísérlet alanyainak. Ezalatt zenét hallgattak és a monitoron a zenével változó mintázatot kellett nézniük. Közben a kutatók a szem környéki bőrre helyezett két vékony elektróda segítségével mérték a szem zárásáért felelős izom működését jelző elektromos aktivitást. Ez az izom körbeveszi a szemüreget, és felelős a szemhéjak hunyorításáért és a pislogásért egyaránt. Mindeközben videófelvételt is készítettek a diákokról. A videófelvételeket visszanézve a kutatók megszámolták, hogy az egyes kísérletek során hányszor pislogtak a diákok. Míg a nyugalmi helyzetben percenként átlagosan 15 pislogást mértek, a nagyon kismértékű, mindössze 5%-os hunyorítás percenként 7,5-re, tehát felére csökkentette a pislogások számát. Az 50%-os hunyorítás alatt pedig átlagosan csak 4-szer pislogtak a vizsgálati alanyok. A kutatók eredményeiket az Optometry and Vision Science című folyóiratban tették közzé.
Dr. Sheedy szerint ma még nem teljesen tisztázott a szemhéjak pislogását működtető számos és igen összetett idegrendszeri út. A szemész professzor elmondta, hogy következő vizsgálatukban az akaratlan hunyorítás hatását, valamint a szem túlerőltetése és a szemszárazság hátterében álló élettani folyamatokat szeretnék feltérképezni.
Dr. Heksch Katalin
