2006. január 14., szombat, 11:15
Normál esetben, a szembe párhuzamosan beeső fénysugarak az ideghártya (retina) síkjában egy pontban, az éleslátás helyén találkoznak. A távollátó (hipermetróp) szemnél a szaruhártya görbülete túl kicsi, felszíne túl lapos, a szem hossza az átlagosnál rövidebb. Az összegyűjtött fénysugarak az ideghártya síkja mögött kereszteződnek. Így nem keletkezhet éles kép. Mind a távoli, mind a közeli tárgyakat homályosan érzékeljük, a betűk az újságban összemosódnak. A távollátást fiatal korban akár saját magunk is automatikusan korrigálhatjuk a szem belső izmainak alkalmazkodásával (rejtett távollátás). Ilyenkor jó a látásélesség, de közelre hamar elfárad a szem, esetleg fejfájás jelentkezhet. Idősebb korban azonban a szem már nem képes erre a korrigálásra, így se közelre, se távolra nem látunk élesen.
Megoldást jelent egy olyan domború lencse szem elé helyezése, mely a fénysugarakat megfelelő mértékben összegyűjti.
A lézeres korrekció esetében, a szem elülső felszínét, a szaruhártyát (cornea) úgy formálják, hogy a lapos felszínt domborúbbá teszik, úgymond "beleépítenek" egy domború lencsét a szaruhártyába. A beavatkozás növeli a szaruhártya görbületét, a fénysugár fókuszpontját a látóhártya síkjába hozza, s így bizonyos tartományokban teljesen megszünteti a látási problémákat.
A LASIK kezelési tartománya +6.0D-ig terjed.
