Az orrüreggel kapcsolatban álló, normál állapotban levegővel telt üregeket nevezzük orrmelléküregeknek. A homlok- és arccsontban, valamint a koponyaalapon helyezkednek el. Az üregekben vírusos, bakteriális vagy gombás fertőzés, illetve allergiás folyamat következtében alakulhat ki gyulladás. Krónikus gyulladást követően a nyálkahártya túlburjánozhat, e túlburjánzó képleteket nevezzük orrpolipnak.
Kialakulása, okai
Az akut orrmelléküreg-gyulladást az orvosi szaknyelv szinuszitisznek nevezi. A betegség kialakulását általában heveny felső légúti betegség előzi meg, amelyet az esetek nagy részében valamilyen vírusfertőzés okoz. A fertőzés következtében az orrnyálkahártya megduzzad, és ezáltal elzáródik a melléküregek nyílása. A melléküregben normálisan található levegőt fokozatosan elnyelik a melléküreg nyálkahártyájában található kis erek. A felszívódott levegő helyén a megváltozott nyomásviszonyok és a fennálló fertőzés miatt fokozódik a nyáktermelés, amely pangó váladékot eredményez. Ez a váladék a véráram útján, illetve a felső légutak felől könnyen felülfertőződhet különböző baktériumokkal, amelyek aztán gennyes arc- és homloküreg-gyulladást idéznek elő. A leggyakoribb ilyen kórokozók a Streptococcusok, bizonyos Staphylococcusok, illetve a Heamophilus influensae nevű baktérium.
Krónikus orrmelléküreg-gyulladást általában valamilyen fogászati megbetegedés, rossz fog, vagy a foggyökér gyulladása okozhatja.
Gombás orrmelléküreg-gyulladás csak valamilyen hajlamosító tényező esetén alakul ki. Azok a betegek vannak a gombás fertőzés veszélyének kitéve, akiknek az immunrendszere valamilyen okból sérült, pl. veleszületett immunhiányos állapot, vagy valamilyen daganatos betegség esetén.
Az allergiás betegségekben szenvedőknél nagyon gyakran az orrfolyás és a nyálkahártya duzzanata hetekig fennáll. Ez egyrészről hajlamosít a bakteriális felülfertőződére és heveny orrmelléküreg-gyulladás kialakulására, másrészt a krónikus gyulladás a nyálkahártya kiboltosulását, túlburjánzását okozhatja. Utóbbi jóindulatú orrpolipok kialakulásához vezet.
Tünetei, felismerése
Az akut és krónikus gyulladás tünetei nagyon hasonlóak lehetnek. Az érintett arcüreg feletti terület fájdalmas, esetenként duzzadt. A betegek többnyire hasító jellegű fejfájásról számolnak be, amely a fej előrehajtásakor, illetve lehajoláskor jelentősen fokozódik. Ha a gyulladás a koponyalapon lévő kisebb járulékos csontüregeket (rostasejtek) érinti, gyakran szemgödörtáji fájdalom lép fel. A betegséget szinte mindig igen kifejezett szemhéjduzzanat és bőrpír kíséri.
A betegek közérzete általában igen rossz, a betegséghez gyakran magas láz, hidegrázás társul. Az orrnyálkahártya duzzadt, az orrváladék sárgás-zöldes színű, kellemetlen szagú. A betegek gyakran panaszkodnak émelygésre, hányingerre, rossz szájízre és szájszagra.
A betegség diagnózisa már a fenti tünetek alapján feltételezhető. A pontos diagnózishoz azonban elengedhetetlen egy alapos fül-orr-gégészeti vizsgálat is. Az érintett vérképe - a bakteriális fertőzések következtében - általában magasabb fehérvérsejtszámot, az egyéb laboratóriumi vizsgálatok gyorsult süllyedést és emelkedett CRP- (bakteriális fertőzésekben megemelkedő fehérje) értéket mutatnak. A duzzadt nyálkahártya látható az orrmelléküregekről készült röntgenfelvételen is. A gyulladás kiterjedését és mértékét a legpontosabban CT-felvétellel lehet meghatározni.
Az orrpolipok visszatérő, illetve krónikus orrmelléküreg-gyulladást okoznak. Ennek oka az, hogy a polipok leggyakrabban a melléküregek szájadékában helyezkednek el. Ezáltal a melléküregek szellőzése akadályozott vagy teljesen megszűnik. Ez a továbbiakban váladékpangáshoz és bakteriális felülfertőződéshez vezethet. Az orrpolipok pontos elhelyezkedésének és méretének meghatározásához ugyancsak fülészeti vizsgálat, szükség szerint CT-vizsgálat szükséges.
Kezelése
A heveny orrmelléküreg-gyulladás - mivel bakteriális fertőzés áll a hátterében - minden esetben antibiotikum-kezelést igényel. A terápia elrendelése, valamint annak eldöntése, hogy szükséges-e vénás antibiotikumos és kórházi kezelés, fül-orr-gégész szakorvos feladata.
Ha a rostasejteket, vagy a koponyalapon elhelyezkedő orrmelléküreget (orvosi neve iküreg) érinti a gyulladás, akkor mindig szükséges a vénás antibiotikus kezelés, mert a fertőzés átterjedhet az agyra, és agytályogot, agyhártyagyulladást okozhat. A gyógyszeres kezelés mellett a gyógyulás feltétele a váladék eltávolítása, az arcüreg kitisztítása. Ezt gyermekeknél lehetőség szerint átöblítéssel, ún. Proetz-kezeléssel igyekeznek megoldani. Ilyenkor a háton fekvő gyermek orrán át langyos vizet fecskendeznek a gyermek egyik orrlyukába, és a másik oldalon egy szívórendszerrel kiszívják. Így nem csak az orrban, hanem az arcüregben lévő váladék is eltávolítható. Ez a beavatkozás inkább kellemetlen, mint fájdalmas.
Felnőttkorban az arcüreg felszúrásával megnyitják azt. Így történik az arcüreg átmosása. Elhúzódó, krónikus, illetve gyakran visszatérő eseteknél szükség lehet műtéti beavatkozásra, amely során teljesen kitisztítják a melléküregeket.
Az orvosi kezelés mellett fontos az orrcseppek használata, mivel ezek csökkentik a duzzanatot, és így könnyebben ürül a váladék. Fontos a rendszeres orrfújás, illetve gyermekkorban az orrszívás is.
Az orrpolipok néhány esetben spontán visszafejlődnek, azonban ha nem, akkor ezek műtéti eltávolítása szükséges. Ez a műtét egy kis beavatkozás, amely során egy hurokkal távolítják el a nyálkahártya-kitüremkedést, ez akár ambulánsan, vagy egynapos sebészet keretében is megoldható.
Megelőzés
A betegség kialakulásának megelőzésében a hajlamosító tényezők ismerete és ezeknek kerülése igen fontos. A felső légúti megbetegedések esetén alapvető, hogy termelődő váladékot az orrjáratokból eltávolítsuk, (orrfújás, kisgyermekeknél orrszívás). Ebben segítenek az orrcseppek, melyek oldják a váladékot, illetve a nyálkahártya duzzanatát csökkentik, és ezáltal javítják a melléküregek szellőzését is. Természetesen, mint minden légúti betegségnél, a megelőzésben szerepe van a vitaminok szedésének és az egészséges életmódnak, kiváltképpen a téli-tavaszi időszakban.
Dr. Erlaky Hajna
Az akut orrmelléküreg-gyulladást az orvosi szaknyelv szinuszitisznek nevezi. A betegség kialakulását általában heveny felső légúti betegség előzi meg, amelyet az esetek nagy részében valamilyen vírusfertőzés okoz. A fertőzés következtében az orrnyálkahártya megduzzad, és ezáltal elzáródik a melléküregek nyílása. A melléküregben normálisan található levegőt fokozatosan elnyelik a melléküreg nyálkahártyájában található kis erek. A felszívódott levegő helyén a megváltozott nyomásviszonyok és a fennálló fertőzés miatt fokozódik a nyáktermelés, amely pangó váladékot eredményez. Ez a váladék a véráram útján, illetve a felső légutak felől könnyen felülfertőződhet különböző baktériumokkal, amelyek aztán gennyes arc- és homloküreg-gyulladást idéznek elő. A leggyakoribb ilyen kórokozók a Streptococcusok, bizonyos Staphylococcusok, illetve a Heamophilus influensae nevű baktérium.
Krónikus orrmelléküreg-gyulladást általában valamilyen fogászati megbetegedés, rossz fog, vagy a foggyökér gyulladása okozhatja.
Gombás orrmelléküreg-gyulladás csak valamilyen hajlamosító tényező esetén alakul ki. Azok a betegek vannak a gombás fertőzés veszélyének kitéve, akiknek az immunrendszere valamilyen okból sérült, pl. veleszületett immunhiányos állapot, vagy valamilyen daganatos betegség esetén.
Az allergiás betegségekben szenvedőknél nagyon gyakran az orrfolyás és a nyálkahártya duzzanata hetekig fennáll. Ez egyrészről hajlamosít a bakteriális felülfertőződére és heveny orrmelléküreg-gyulladás kialakulására, másrészt a krónikus gyulladás a nyálkahártya kiboltosulását, túlburjánzását okozhatja. Utóbbi jóindulatú orrpolipok kialakulásához vezet.
Tünetei, felismerése
Az akut és krónikus gyulladás tünetei nagyon hasonlóak lehetnek. Az érintett arcüreg feletti terület fájdalmas, esetenként duzzadt. A betegek többnyire hasító jellegű fejfájásról számolnak be, amely a fej előrehajtásakor, illetve lehajoláskor jelentősen fokozódik. Ha a gyulladás a koponyalapon lévő kisebb járulékos csontüregeket (rostasejtek) érinti, gyakran szemgödörtáji fájdalom lép fel. A betegséget szinte mindig igen kifejezett szemhéjduzzanat és bőrpír kíséri.
A betegek közérzete általában igen rossz, a betegséghez gyakran magas láz, hidegrázás társul. Az orrnyálkahártya duzzadt, az orrváladék sárgás-zöldes színű, kellemetlen szagú. A betegek gyakran panaszkodnak émelygésre, hányingerre, rossz szájízre és szájszagra.
A betegség diagnózisa már a fenti tünetek alapján feltételezhető. A pontos diagnózishoz azonban elengedhetetlen egy alapos fül-orr-gégészeti vizsgálat is. Az érintett vérképe - a bakteriális fertőzések következtében - általában magasabb fehérvérsejtszámot, az egyéb laboratóriumi vizsgálatok gyorsult süllyedést és emelkedett CRP- (bakteriális fertőzésekben megemelkedő fehérje) értéket mutatnak. A duzzadt nyálkahártya látható az orrmelléküregekről készült röntgenfelvételen is. A gyulladás kiterjedését és mértékét a legpontosabban CT-felvétellel lehet meghatározni.
Az orrpolipok visszatérő, illetve krónikus orrmelléküreg-gyulladást okoznak. Ennek oka az, hogy a polipok leggyakrabban a melléküregek szájadékában helyezkednek el. Ezáltal a melléküregek szellőzése akadályozott vagy teljesen megszűnik. Ez a továbbiakban váladékpangáshoz és bakteriális felülfertőződéshez vezethet. Az orrpolipok pontos elhelyezkedésének és méretének meghatározásához ugyancsak fülészeti vizsgálat, szükség szerint CT-vizsgálat szükséges.
Kezelése
A heveny orrmelléküreg-gyulladás - mivel bakteriális fertőzés áll a hátterében - minden esetben antibiotikum-kezelést igényel. A terápia elrendelése, valamint annak eldöntése, hogy szükséges-e vénás antibiotikumos és kórházi kezelés, fül-orr-gégész szakorvos feladata.
Ha a rostasejteket, vagy a koponyalapon elhelyezkedő orrmelléküreget (orvosi neve iküreg) érinti a gyulladás, akkor mindig szükséges a vénás antibiotikus kezelés, mert a fertőzés átterjedhet az agyra, és agytályogot, agyhártyagyulladást okozhat. A gyógyszeres kezelés mellett a gyógyulás feltétele a váladék eltávolítása, az arcüreg kitisztítása. Ezt gyermekeknél lehetőség szerint átöblítéssel, ún. Proetz-kezeléssel igyekeznek megoldani. Ilyenkor a háton fekvő gyermek orrán át langyos vizet fecskendeznek a gyermek egyik orrlyukába, és a másik oldalon egy szívórendszerrel kiszívják. Így nem csak az orrban, hanem az arcüregben lévő váladék is eltávolítható. Ez a beavatkozás inkább kellemetlen, mint fájdalmas.
Felnőttkorban az arcüreg felszúrásával megnyitják azt. Így történik az arcüreg átmosása. Elhúzódó, krónikus, illetve gyakran visszatérő eseteknél szükség lehet műtéti beavatkozásra, amely során teljesen kitisztítják a melléküregeket.
Az orvosi kezelés mellett fontos az orrcseppek használata, mivel ezek csökkentik a duzzanatot, és így könnyebben ürül a váladék. Fontos a rendszeres orrfújás, illetve gyermekkorban az orrszívás is.
Az orrpolipok néhány esetben spontán visszafejlődnek, azonban ha nem, akkor ezek műtéti eltávolítása szükséges. Ez a műtét egy kis beavatkozás, amely során egy hurokkal távolítják el a nyálkahártya-kitüremkedést, ez akár ambulánsan, vagy egynapos sebészet keretében is megoldható.
Megelőzés
A betegség kialakulásának megelőzésében a hajlamosító tényezők ismerete és ezeknek kerülése igen fontos. A felső légúti megbetegedések esetén alapvető, hogy termelődő váladékot az orrjáratokból eltávolítsuk, (orrfújás, kisgyermekeknél orrszívás). Ebben segítenek az orrcseppek, melyek oldják a váladékot, illetve a nyálkahártya duzzanatát csökkentik, és ezáltal javítják a melléküregek szellőzését is. Természetesen, mint minden légúti betegségnél, a megelőzésben szerepe van a vitaminok szedésének és az egészséges életmódnak, kiváltképpen a téli-tavaszi időszakban.
Dr. Erlaky Hajna
