Egy macskákon végzett új kutatás szerint a H5N1 vírus megtámadhatja az emberi bélrendszert és számos más szervet is.
Ajánló
Aggodalomra adhat okot a madárinfluenza új mutációja
Alábecsülik a madárinfluenzás esetek számát
Mivel egy esetleges világméretű járvány kitörésének a lehetősége továbbra sem zárható ki, a kutatók szeretnék minél pontosabban meghatározni, hogy a vírus mekkora valószínűséggel támadja meg szervezetünk különböző részeit, illetve mekkora az esélye, hogy emberek között is sikeresen terjedjen. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására eddig azonban nem sok lehetőség adódott, részben mert a felboncolt emberi áldozatok száma az elmúlt időszakban továbbra is csekély maradt. Már eddig is tudták, hogy a H5N1 vírustörzs - a többi patogén madárinfluenza-vírushoz hasonlóan - a madarak szervezetében képes szétterjedni, de csak most kezdik felderíteni azokat a genetikai mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a vírus számára, hogy többféle szövetet is képes legyen támadni.
Thijs Kuiken (Erasmus Medical Centre, Rotterdam) és kollégái úgy próbálták áthidalni ezt a problémát, hogy H5N1 vírussal fertőzött macskákon végezték el a részletes boncolást, mivel ezeken az állatokon jó eséllyel modellezhetőek az emberi fertőzések is. Ez azt is lehetővé tette, hogy elkapják a pillanatot, amikor a vírusfertőzés egy emlős szervezetében eléri a maximumát, így az elemzéssel nem kell egészen a halál beálltáig várni. A kutatócsoport 2004-ben már beszámolt róla, hogy a H5N1 képes sikeresen fertőzni a házimacskákat, ami akkor meglepetést okozott, hiszen korábban úgy gondolták, hogy a macskák ellenállóak az influenzával szemben. Az American Journal of Pathology c. folyóirat januári számában most nyolc fertőzött állat szöveteinek alapos vizsgálatáról számolt be a kutatócsoport.
Az eredmények azt mutatták, hogy a vírus képes kárt tenni az agyban, a májban, a vesében, a szívben és más szövettípusokban is, elpusztítva a sejtek egy részét, és a szervek gyulladását okozva. Az embereket főleg télen fertőző influenzavírusok ezzel szemben nagyrészt csak az orr és a tüdők környékén fejti ki hatását. Ez a felfedezés megerősíti a korábban egereken végzett tanulmányok eredményeit, és azt is segít megmagyarázni, hogy miért halálos kimenetelű az emberi madárinfluenza-fertőzések döntő többsége. A vírus tehát nem válogat az általa megfertőzött sejttípusok között.
A macskákon végzett vizsgálatok két további lényeges dologra hívják fel a figyelmet. Az egyik, hogy a kutatók a fertőzött macskák székletéből is ki tudták mutatni a vírust, ahogyan az állatok tüdejéből is. Az általános vélemény szerint az emberek azáltal betegszenek meg, hogy belélegzik a fertőzött madárürülékből származó vírust. Eddig azonban nem tudták, hogy a vírus az emlősök között is képes ilyen módon terjedni. Ebből arra lehet következtetni, hogy a madárinfluenza vízben is terjedhet, ha a víz fertőzött emberi széklettel vagy vizelettel szennyezett, illetve cseppfertőzés útján is továbbítódhat, ha köhögés útján a levegőbe kerül. Egy világméretű járvány esetén mindez jelentős problémát okozhat például a fejlődő országokban, ahol a gyakran nem megfelelő higiéniai viszonyok következtében hamar elterjedne a vírus.
A másik lényeges dolog, hogy első alkalommal sikerült bizonyítékot találni rá: a vírus rongálni kezdi a bél sejtjeit azokban a macskákban, amelyek fertőzött csirkehúst ettek, vagyis a vírus az emberi bélcsatornát is közvetlenül támadhatja (ez még indokoltabbá teszi a nyers hús fogyasztásának kerülését). Thijs Kuiken szerint ez az eredményt magyarázattal szolgálhat arra a két legutóbbi esetre is, amelyben a fertőzött személyeknél hasmenést és agyvelőgyulladást tapasztaltak a szokásos légúti problémák jelentkezése helyett.
A vírus még mindig főként a madarakat fenyegeti, és nem valószínű, hogy például a macskák váljanak a vírus fő hordozóivá, így a továbbiakban is az a legfontosabb feladat, hogy megállítsák a vírus madarak között történő terjedését.
[origo] egészség
