Bár az immunterápia nagyon ígéretes kutatási - és részben már klinikai - terület, a tragikus brit eset arra figyelmeztet, hogy a végtelenül összetett és finoman hangolt immunrendszer működésébe való beavatkozás a legnagyobb óvatosságot és körültekintést igényli.
Ajánló
Az év gyógyszere a magyarországi gyakorlatban
A jó eredmények miatt korábban leállították a rituximab egyik klinikai próbáját
Az immunterápia első komoly eredményei a limfómák gyógyításában
Jelenleg is több száz klinikai vizsgálat zajlik világszerte különféle gyógyszerjelölt-anyagokkal, de ilyen mértékű mellékhatások szélsőségesen ritkán fordulnak elő. Egyelőre nem világos, hogy gyártási hiba, a hatóanyag szennyeződése vagy a helytelenül megválasztott dózis okozta-e a problémát. Az sem kizárható azonban, hogy a - főképp daganatos betegség ellen fejlesztett - gyógyszer másképpen hat az emberi szervezetben, mint azt a sikeres állatkísérletek során tapasztalták. Mindenesetre a hatóanyag célpontja igen veszélyes: az immunrendszer alapvető sejtjeinek egyik fontos szabályozó molekulája.
Az immunműködés egy igen összetett, finoman összehangolt és kiegyensúlyozott folyamat, amiben számos sejt és molekula vesz részt. Az ismeretek bővülésével napjaink immunológiai kutatásainak egyik legfontosabb területévé az úgynevezett immunterápiás eljárások kidolgozása vált. Ezek lényege, hogy a szervezet saját immunrendszerét mozgósítják a betegségek elleni hatékonyabb küzdelemre. Az egyik alapvető lehetőség, hogy azonosítják a beteg sejtek felszínén lévő "jelfogó" molekulákat (receptorokat), s olyan ellenanyag-molekulákat (antitesteket) gyártanak, amelyek képesek ezekhez hozzákapcsolódni. Ilyen antitesteket - ún. immunglobulinokat - a mai technológiával gyakorlatilag "rendelésre" lehet előállítani, azaz bármilyen szerkezetben el lehet készíteni. A beteg sejthez kapcsolódó antitestek a szervezet immunválaszát módosítják.
A sejtes immunválasz "karmesterei" az ún. T-sejtek, más néven T-limfociták vagy nyiroksejtek. Egyik típusuk (CD4+ T-limfociták) irányítja szinte az összes többi immunsejt működését, az általa termelt kémiai anyagokkal, míg egy másik típus (CD8+ T-limfociták) közvetlenül támadja meg az ellenséges sejteket, és elpusztítja őket (citotoxikus ölősejtek).
A T-sejtek felszínén számos fontos, a sejt kommunikációját biztosító receptormolekula található. Ezek egyike a CD28 jelű molekula, amely egy másik molekulával együtt alapvető szerepet játszik a T-sejtek aktivációjában: szükség esetén elősegíti azok osztódását és túlélését. Ezzel fokozza az immunrendszer működését, vagyis a kórokozók és a beteg sejtek elleni küzdelmet.
A T-sejtek aktivációjának fokozása számos betegség esetében számos kutatócsoport célja. A legtöbb kísérlet a daganatos betegségekkel kapcsolatban zajlik. A sejtek serkentését többféle módon próbálják elérni - az egyik lehetőség a CD28-molekula aktivációja.
Ezt az aktivációt végzi el a tragikus hatást kiváltó gyógyszerjelölt hatóanyaga is, ami egy úgynevezett antitest (ellenanyag-molekula). Az antitest szerkezetét úgy tervezték meg, hogy képes a CD28-hoz hozzákapcsolódni, és ezáltal azt aktiválni.
Természetes körülmények között azonban a CD28 aktivációja nem elegendő a T-sejtek "feltüzeléséhez". Ehhez egy másik T-sejt-receptor aktivációja is szükséges (ez az ún. ko-stimulációs mechanizmus valószínűleg egyfajta biztonsági megoldás, hogy a sejtek valóban csak szükség esetén reagáljanak).
A TGN1412 azonban kiiktatja ezt a kontrollt. Amikor hozzákötődik a CD28-hoz, a másik receptor jelzése nélkül is megtörténik a T-sejtek aktivációja - olvasható a Nature hírportálján. Ennek következtében többféle módon is bekövetkezhetett a tragédia - vélik a szakterületen dolgozó kutatók. Lehetséges, hogy a gyógyszer hatására a T-sejtek a szokottnál sokkal nagyobb mennyiségben kezdték termelni a gyulladást okozó ún. citokineket. De az is megtörténhetett, hogy a normális kontroll alól felszabadult sejtek támadást indítottak a szervezet saját szövetei ellen, azaz voltaképpen egy igen hirtelen autoimmunreakció indult meg.
A gyártó hivatalos közleményben is leszögezte, hogy a vizsgálatok a klinikai próbák standard szabályai alapján zajlottak, és hogy a megelőző állatkísérletek során nem tapasztaltak kedvezőtlen hatást. A tragikus eset azonban arra figyelmeztet, hogy a végtelenül összetett immunrendszer működésébe való beavatkozás a legnagyobb óvatosságot és körültekintést igényli (és valószínű, hogy csak a legkomolyabb erőforrásokkal rendelkező fejlesztők "engedhetik meg maguknak"). A szakértők többségének véleménye szerint ugyanis az ilyen igen sajnálatos esetek ellenére sem szabad lemondanunk az immunműködés befolyásolásáról - azaz az immunterápiáról -, ami számos betegség ellen jelenthet megoldást a jövőben, és aminek már ma is vannak komoly sikerei.
Simon Tamás
