Látásunk félrevezethet minket. Amerikai kutatók rájöttek arra, hogy agyunk sokkal inkább az észlelt, és nem a valóságos méretük alapján becsüli meg az általunk látott tárgyak kiterjedését.
Ajánló
Szemünk világa - Az [origo] egészség szemészeti témákkal foglalkozó oldala
Interaktív
Optikai csalódásokat szemléltető oldalak
Optikai csalódásokat kiváltó ábrák gyűjteménye
Optical Illusions and Visual Phenomena (angol nyelvű oldal)
Korábban:
Évszázadok óta ismert jelenség például a Hold látszólagos méretváltozása: emelkedése közben, amíg még a horizont közelében van, sokkal nagyobbnak tűnik számunkra, mint amikor már magasan jár. A valóságban persze soha nem változik a mérete.
A Washingtoni és a Minnesotai Egyetem kutatói ennek mintájára egy olyan optikai csalódást alkottak, amelyben a látott tárgy méretét eltérőnek észleljük a különböző távolságokban. A képen két azonos, sakktábla mintás gömböt helyeztek el egy messzeségbe tartó téglafolyosó elején és végén. A szemlélőnek úgy tűnik, mintha a távolabbi tárgy a látótér nagyobb részét foglalná el, azaz nagyobb méretűnek észleljük azt.
A kutatók egy speciális képalkotó eljárás, az ún. funkcionális MRI segítségével egészséges látású embereket vizsgáltak, miközben ezt a képet mutatták nekik. Arra voltak kíváncsiak, hogy az agy miként regisztrálja az optikai illúzió által keltett méretkülönbséget.
Azt találták, hogy már az elsődleges látókéregnek nevezett - az ideghártyából közvetlen információkat kapó - agyi terület működését is befolyásolja az észlelt különbség. Annak ellenére, hogy a két egyforma méretű gömb képe a valóságban a retina azonos méretű területét foglalja el, a hátsó, nagyobbnak érzékelt gömb képe kb. 20%-kal nagyobb látókérgi agyterületet hozott ingerületbe, mint az elöl elhelyezkedő, kisebbnek tűnő párja. Az agyműködésben tapasztalt eltérés pontosan egybevágott a két tárgy méretében észlelt különbséggel, hiszen a vizsgálat résztvevői a kutatók kérdésére válaszolva éppen 20%-kal becsülték nagyobbnak a hátsó gömböt.
Sikerült tehát kimutatni, hogy a szem felől érkező információ már az agykéreg elérésekor, az emberi látórendszer alsóbb szintjén is inkább környezetünk tárgyainak észlelt, és nem a tényleges méretét tartalmazza, és az agy a továbbiakban már ezt dolgozza fel.
Az első hangzásra egyszerűnek tűnő felfedezés valójában nagy jelentőséggel bír. Mostanáig ugyanis az volt az elfogadott tudományos álláspont, hogy a látórendszer hierarchikusan épül fel, amelyben a korai területek kizárólag a szem felől érkező információ regisztrálására szolgálnak, tehát az elsődleges látókéregben egyszerűen a tárgyak ideghártyán létrejövő képe jelenik meg, a fizikai valóság pontos leképezéseként. Ennek alapján eddig úgy gondolták, hogy az információk feldolgozása, a végleges vizuális élmény kialakítása csak a későbbi agyterületek működése során történik meg. Ennek ellentmondani látszik az új eredmény, amely arra utal, hogy a környezetünkről kialakított következtetések létrehozása már a látórendszer nagyon korai területén megtörténik.
Dr. Heksch Katalin
