[origo] - egészség

Ajánló

Az [origo] egészség allergia témakörének nyitóoldala

Ajánló

1. Légúti szűkület. Normál légzés során a hörgőcskék falában lévő körkörös simaizom elernyedt állapotban van, biztosítva a levegő szabad áramlását. Az asztmás beteg hörgőcskéiben azonban az izomzat bizonyos környezeti faktor - un. Provokűló tényezők - hatására összehúzódik, a hörgőcskét beszűkíti, ezzel a levegő áramlását akadályozza.

A gátolt levegőáramlást a beteg légszomjként érzékeli, légzése szaporábbá, felületesebbé válik. A szűkült hörgőcskéken átáramló levegő sípoló hangot eredményez. (Szerencsére a légúti szűkület visszafordítható, ami az asztmát megkülönbözteti más légúti betegségektől, például a hörghuruttól.)

ANIMÁCIÓ: MI TÖRTÉNIK ASZTMÁS ROHAMKOR?

2. Gyulladás. Az asztmás ember hörgőcskéinek nyálkahártyája a gyulladás miatt vörös és duzzadt. A folyamatosan fennálló gyulladás évek alatt súlyosan károsítja a hörgőcskék falát, szöveteit, izmait. A gyulladás miatt a légutakat bélelő nyálkahártyában fokozódik a váladéktermelés, a felesleges váladék pedig tovább szűkíti a légutakat.

A hosszan fennálló gyulladás aztán a hörgőcskék falában maradandó strukturális (szerkezeti) változást eredményez. A nyálkahártya megvastagodik, a simaizom és kötőszövet mennyisége felszaporodik. Mindez a hörgőcskék olyan mérvű szűküléséhez vezet, ami már gyógyszeresen sem tágítható vissza, állandó, gyógyszerekre nem reagáló asztmás tüneteket eredményez.

3. Légúti túlérzékenység (irritabilitás). Az asztmás beteg légútjai túlérzékenyek. Olyan tényezők is görgőcske-görcsöt okozhatnak, amik egészséges embernél semmilyen reakciót nem váltanak ki. Ilyen lehet pl. hideg levegő belélegzése.
A betegség súlyossága változó. A hagyományos osztályozás szerint a betegeket négy csoportba sorolják.

1. Enyhe, időszakosan jelentkező asztma
2. Enyhe, tartósan fennálló asztma
3. Mérsékelten súlyos, tartósan fennálló asztma
4. Súlyos, tartósan fennálló asztma

Az osztályba-sorolás lényege, hogy a kezelés fajtáját a súlyossági fok szerint határozzák meg.

Ki lehet asztmás?

Az asztma előfordulása akárcsak a világon mindenhol, Magyarországon is rohamosan emelkedik Az ÁNTSZ adatai szerint a regisztrált asztmások száma 2,5-szer több volt 2001-ben, mint 1990-ben. A mai betegszámot 200 ezer körülire becsülik, azonban ez a szám a következő években fokozatosan tovább emelkedhet.

Az asztma gyakoriságának emelkedésének oka, hasonlóan a többi allergiás betegséghez, teljes egészében még nem tisztázott. Biztos, hogy fontos kóroki szerepet játszanak a civilizációs szennyezések, "városi" életmód.

Az asztma jelentkezésében nagy hányadot, közel a felét teszik ki a korai gyermekkorban diagnosztizált esetek. Sajnálatos módon az utóbbi években nem csak az asztmások száma emelkedett, hanem a megjelenése is a fiatalabb korosztály felé tolódott.

Emelkedett az asztmások száma a dohányosok és a szénanáthásak körében. Nemek közti lényeges különbség nem mutatkozik, de családon belüli halmozódás igen.

Az asztmás beteg mindennapjai nagy részét teljesen tünetmentesen éli meg. Ekkor a légútjai levegő-áteresztő képessége teljesen normális vagy legalább közelít a normálishoz. Tünetek jelentkezésekor ez megváltozik. A beszűkülő hörgőcskék, felszaporodó nyák az alábbi tüneteket okozza:

köhögés és nehézlégzés, elsősorban éjszaka
sípoló légzés (kilégzésnél magas sípoló hang)
felületes és szapora légzés
mellkasi szorítás, fájdalom, nyomás
Különösen fontos a köhögés. Igen sokszor ez a legelső tünete a kezdődő asztmának. Ha Önnek gyakran van száraz köhögése, éjszaka felébredve fulladásérzete van, köhögés fogja el, forduljon minél hamarabb szakorvoshoz!

Az asztmás rohamban lévő betegre jellemző, hogy a bennrekedt levegő miatt mellkasa felfújt, felületesen kapkod a levegő után. Ennek hátterében a levegő kifújási nehezítettsége áll. Az asztmás roham során a betegek mégis azt jelzik, hogy nem kapnak levegőt, nem tudják beszívni azt. Persze, mert a ki nem fújt, tüdőben bennrekedt levegő nem enged utat a belégzendő levegő előtt.

A tünetek nem azonosak teljesen miden betegnél. Lehet, hogy a fenti tüntetek közül nem mindegyik jelentkezik, ám az is előfordulhat, hogy ugyanannál a betegnél különböző időpontokban különböző tünetegyüttes lép fel. A rohamok súlyossága is változhat.

Az asztma diagnózisa azzal kezdődik, hogy a kezelőorvos részletesen kikérdezi a beteget, illetve szüleit a tünetekről, a családban előforduló betegségekről, a páciens egyéb más betegségeiről, gyógyszereléséről, életmódjáról. Különösen nagy figyelmet szentel a korábban jelentkező légzési problémákra, a családban előforduló asztmás, allergiás megbetegedésekre, bőrelváltozásokra, egyéb tüdőbetegségekre. A beteg részéről nagyon fontos, hogy a tüneteket a lehető legaprólékosabban és legpontosabban felidézze és leírja (mikor, milyen tünetek, milyen gyakran, milyen hosszan jelentkeznek).

Ezt követően számos tesztmódszer áll az orvos rendelkezésére, hogy az asztma diagnózisát megerősítse és a betegség súlyossági állapotát meghatározza. Ilyenek a vérvizsgálat, a légzésfunkciós vizsgálat, a mellkasröntgen és az allergiatesztek. A kiegészítő vizsgálatok megerősítik a diagnózist, és kizárják az asztmához hasonló tüneteket okozó egyéb betegségeket. Az orvos a műszeres vizsgálatok mellett természetesen a fizikális vizsgálatot - beleértve a tüdők és szív hallgatózását - is elvégzi.

TÜDŐFUNKCIÓS VIZSGÁLATOK

Mivel az asztma döntően nem szervi, hanem funkcionális betegség, a diagnózis felállításához legfontosabb műszeres vizsgálat a tüdőfunkciós vizsgálat. Ennek során a beteg egy számítógéppel összekötött csövön keresztül lélegzik, mely méri a be- és kiáramló levegő sebességét, mennyiségét, és ezen adatokat jeleníti meg számszakilag és grafikusan.

Spirometria. Egyszerű vizsgálat, amikor azt mérik, milyen gyorsan és mennyi levegő képes átáramlani a tüdő légútjain. Első körben a nyugalmi légzés dinamikáját veszik fel. Ez azonban a legtöbb esetben teljesen normális. Eltérés mindössze az erőltetett mérési paraméterekben mutatkozik. Ennek kiderítése érdekében a nyugalmi funkció mérését követően mérik az erőltetett kilégzés során kifújt levegő áramlási sebességét és mennyiségét. Mivel az asztma döntően kilégzési problémát okoz, ez a legspecifikusabb mérőszám. Ha ez az érték a normálistól 20%-ban eltér, asztma diagnózisa nagy valószínűséggel felállítható.

A biztos diagnózis érdekében sokszor tesztelik, hogy a hörgtágítók mennyire képesek befolyásolni a kilégzési áramlást. Ha gyors hatású hörgtágító használatát követően az érték 15%-os javulást mutat, az asztma diagnózisa még valószínűbb.

A kapott eredmények nem mindig korrelálnak a 100%-ban a beteg tüneteivel. Segítségükkel azonban az asztma más tüdőbetegségektől való elkülönítése könnyebb, valamint ismételt mérésekkel a beteg állapotának alakulása is jól követhető.

Provokációs teszt. A fenti teszt után sokszor használatos valamely provokációs teszt. A provokációs teszt során a hörgőcskék nyálkahártyáját mesterségesen ingerelik olyan anyaggal, ami asztmás rohamot válthat ki. Ilyen provokáció lehet a testedzés (futás), metakolin, kálium, ritkább esetben specifikus allergén.

Ha a provokáló anyag bejuttatásával, a provokáló állapot felállításával a tüdő funkciója jelentősen csökken, az asztma diagnózisa valószínűsíthető.

MELLKASI RÖNTGENVIZSGÁLAT

A mellkas és tüdő betegségeinek jellemző röntgenképei vannak. A röntgenfelvétel ezáltal segít az orvosnak eldönteni, hogy a tüneteket mely betegség okozhatja. Az asztmának nincs speciális röntgeneltérése. Ilyen esetekben a mellkasröntgen elsősorban azért fontos, hogy az asztmás tüneteket utánzó, röntgeneltérést is adó egyéb betegségeket elkülönítsék (például esetleges térfoglaló tüdőfolyamatok, bizonyos tüdőgyulladások, veleszületett hörgőfejlődési rendellenességek).

ORRMELLÉKÜREGEK VIZSGÁLATA

Az orrmelléküregek gyulladása, orrpolip megléte nehezebbé tehetik az asztma kezelését. Ezek kiszűréséhez és kezeléséhez sokszor fül-orr-gégészeti konzílium szükséges.

GASTRO-OESOPHAGEALIS REFLUX (GERD) VIZSGÁLATA

A GERD egy olyan betegség, amikor a nyelőcső és a gyomor találkozásánál lévő záróizom nem tudja maradéktalanul ellátni feladatát, és a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe. Ez gyulladást, fekélyt okozhat. Újabb eredmények szerint a helyi elváltozások mellett sokszor ez a kórfolyamat áll az asztmás tünetek, orr-garati gyulladások hátterében.

ALLERGIAVIZSGÁLAT

Az allergiavizsgálat segít megtalálni azokat az anyagokat, melyek az asztma állapotának rosszabbodását okozzák.

AZ ASZTMA SÚLYOSSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A fenti vizsgálatok segítségével az orvos képes osztályozni a beteg asztmáját aszerint, hogy mennyire súlyos a megjelenése. A kezelést ezen osztályozás alapján választják meg.

Enyhe, időszakonként megjelenő asztma. A tünetek heti két alkalomnál ritkábban jelentkeznek. Asztmás roham és éjszakai asztmás tünetek nagyon ritkán tapasztalhatók.

Enyhe, állandóan meglévő asztma. A tünetek jelentkezése gyakoribb a heti kettőnél, de nem éri el a napi gyakoriságot. Az asztmás roham megjelenése az aktivitástól függ. Ezeknél a betegeknél az éjszakai asztmás tünetek havi két alkalomnál gyakrabban fordulnak elő.

Közepes, állandóan meglévő asztma. A tünetek naponta jelentkeznek. Éjszakai asztmás periódusok legalább heti egyszer fellépnek. A napi aktivitástól függően fellépő asztmás rohamok naponta több óráig is eltarthatnak. Ezek a betegeknek általában naponta szükségük van a gyors hatású asztmagyógyszerükre.

Súlyos, állandó asztma. A tünetek állandóan jelen vannak, éjjel és nappal is. A fizikai aktivitás behatárolt, gyakoriak az asztmás rohamok.

Az asztmás roham a tünetek, az állapot hirtelen rosszabbodása, amit a hörgőcskék hirtelen és görcsös összehúzódása, átmérőjük gyors csökkenése okoz. Az asztmás roham jellemző tünetei: nehézlégzés, légszomj, sípoló légzés, köhögés, felületes és gyors légzés, mellkasi fájdalom, a mellkasi izmok feszülése, halálfélelem, izzadás, cianózis.

Sok asztmás beteg évekig tünetmentesen élhet, az asztmát kiváltó anyaggal való találkozás azonban náluk is képes enyhébb vagy súlyosabb asztmás rohamot kiváltani. Az enyhe asztmás roham sokkal gyakoribb, mint a súlyos. Ezt sokszor a betegek sem rohamként érzékelik, mindössze kis köhögésként, nehézlégzésként, szaporább levegővételként. A súlyosabb roham - noha ritkább - nagy odafigyelést követel, elhanyagolása akár életveszélyes is lehet.

MI TÖRTÉNIK, HA AZ ASZTMÁS ROHAMOT NEM KEZELJÜK?

Ha az asztmás rohamot nem kezdik el idejében kezelni, a roham tünetei fokozatosan erősödnek. A légszomj egyre kifejezettebbé, a sípolás hangosabbá, a cianózis erősebbé válik. Néha a roham olyan gyorsan kezdődik, a légutak olyan hirtelen szűkülnek be, hogy a levegő mozgása a sípoló hang kialakulásához is kevés. Ez az ún. "néma mellkas" jele a súlyos rohamnak. Sokszor azonban a betegek a sípolás eltűnését jó jelnek veszik, és ahelyett, hogy azonnal a kórházba mennének, a kezelést is abbahagyják. A kezelés elhanyagolása esetén a tünetek súlyosbodásával a folyamat egyre nehezebben fordítható vissza.

HOGYAN LEHET ÉSZREVENNI A ROHAM KEZDETI JELEIT?

Vannak olyan megelőző jelek, amelyek már a jellemző tünetek megjelenése előtt figyelmeztetnek a roham közeledtére. Sajnos ezek általában nem olyan súlyúak, hogy a beteg felfigyeljen rájuk, illetve jelentőséget tulajdonítson nekik, pedig segítségükkel megelőzhető a komolyabb probléma kialakulása. Ilyen kezdeti jelek:

gyakori köhögés, elsősorban éjszaka
viszonylag indok nélkül, hétköznapi aktivitásra kialakuló felületes légzés
fizikai terhelhetőség csökkenése, gyors kifáradás
mozgás után sípoló légzés, köhögés
fáradtság
légzésfunkciós eltérések
meghűlés, allergia jelei (tüsszögés, orrfolyás, orrdugulás, száraz torok, fejfájás)
alvási zavarok
Az asztmás roham súlyossága nagyon gyorsan képes romlani. Ezért is fontos a korai jelek felismerése, és az időbeni kezelés megkezdése.

MIT KELL TENNI ASZTMÁS ROHAMBAN?

Asztmás roham esetében követni kell a kezelőorvos által ajánlott instrukciókat. Amennyiben ezektől nem javul az állapot, azonnal orvoshoz kell fordulni, esetleg mentőt kell hívni.

Ha az asztmás rohamot érzékeljük, gondoskodjunk a következőkről:

gyorshatású inhalációs készítmény alkalmazása
nyugalom
megfelelő szellőztetés
hideg, párás levegő kerülése
ülő, vagy inkább álló testhelyzet
Ha a roham a szokott időn belül nem javul, azonnal hívjunk orvosi segítséget!

Természetesen legjobb megoldás az asztmás roham megelőzése. Az ismert asztmás megbetegedésnél általában ismertek az asztmás rohamot kiváltó tényezők, illetve a kezdődő asztmás roham jelző tünetei. A provokáló tényezők elkerülése elsődleges feladat. Néhány tanács:

testedzés előtt melegítsünk be
a testmozgást ne hirtelen hagyjuk abba
allergiás asztmánál kerüljük az allergéneket
kerüljük a hideg levegőt
kerüljük a párás levegőt
esti kezelést soha ne hagyjuk ki
kerüljük a felesleges idegeskedést
gondoskodjunk a megfelelő folyadékbevitelről
kerüljük az aktív és passzív dohányzást
kerülje a megfázást, vírusfertőzéseket

Az asztma kezelésének leghatékonyabb módja a megelőzés. Noha, mint más allergiás megbetegedéseknél, itt is előkelő helyet foglal el az öröklött hajlam, gondos odafigyeléssel sokat tehetünk.

Egyik legfontosabb a szénanáthások esetében a szénanátha hatékony kezelése. Azzal, hogy klinikai vizsgálatokban is kimutatott módon sok szénanáthás eset asztmába torkollik, különösen fontos a szénanáthásoknak figyelmet fordítaniuk a kezelés mellett az asztma kezdetét jelző tünetek megjelenésére is.

Az asztma megelőzésében lényeges a dohányzás teljes kerülése. Nem csak az aktív dohányzásé, hanem a passzívé is. Ez az egyik legfontosabb környezeti tényező, ami bizonyítottan fokozza az allergiás légúti megbetegedések előfordulását és rontja klinikai képüket. Leghatékonyabb el sem kezdeni dohányozni, azonban az asztma kezdetekor való leszokás is segít az asztma kézbentartásában és a romló folyamat lassításában.

A megelőzés további lehetősége az allergének kerülése. A lakáson belül a penészspórák, poratkák számának drasztikus csökkentése, a háziállatok elkerülése, a pollenek kiszűrése.

Az asztmás beteg aktív szerepet játszhat az asztmát provokáló tényezők kiderítésében és elkerülésében. Így például, ha allergének okozzák az asztma rosszabbodását, úgy azok elkerülése, az allergiás betegség megfelelő kezelése sokban segíthet az asztma sikeres kezelésében is. A leggyakoribb asztmát provokáló tényezők:

megfázás, iletve. légúti fertőzések
az asztmát kiváltó allergének (pl. házipor-atka, penészgomba, pollenek vagy háziállat allergénjei)
gyógyszerek, pl. nemszteroid gyulladásgátlók és fájdalomcsillapítók, béta-blokkolók
magas hisztamintartalmú élelmiszerek (lásd álallergia)
nem megfelelő testmozgás
irritáló anyagok: erős szagok , dohányfüst, gázok, rovarriasztó-spray, kén-dioxid (gyakran fordul elő élelmiszerek tartósítószereként: aszalt gyümölcs, rák, kagyló, sült krumpli, előrecsomagolt saláta, üdítőital, bor, sör)
légzési változások: nagyobb légvételek (nevetés, sóhajtás, ásítás, köhögés), hideg vagy párás levegő belégzése
jelentősebb, illetve hirtelen időjárásváltozások
heves érzelmek (stressz, izgatottság, félelem, düh)
nyelőcső-reflux betegség
Hogyan rontják az asztmás állapotot a provokáló tényezők?
Az asztmás beteg légútjai állandó gyulladásban vannak, és kifejezetten érzékenyek számos provokáló tényezővel szemben. Az ezekkel való találkozás a gyulladás fellángolásához, a termelődő nyálka mennyiségének növekedéséhez, a hörgőcskék szűkületéhez vezethet. Az asztmás roham jelentkezhet a provokáló tényezővel való találkozáskor azonnal, de napokkal, sőt hetekkel később is.

Hogyan ismerhető fel a provokáló tényező?
Első lépés annak végiggondolása, milyen tényezők voltak jelen az asztmás tünetek jelentkezésekor. Noha számos provokáló tényező ismert, nem minden ember reagál mindegyikre. Sokaknál mindössze egyetlen kiváltó anyag szerepel, másoknál több is.
Több tényező szerepe vizsgálható a roham időbeni lefutásának elemzésével, illetve bőrpróbákkal és vérvizsgálattal.

Az asztma kezelésének legfőbb célja a normális és egészséges életvitel fenntartása.
A kezelés összetett feladat. Nem elég a gyógyszerek szedésének pontos meghatározása és betartása, nagyon fontos az egész életvitel átalakítása, betegséghez való igazítása. Így az asztmás betegnek ügyelnie kell a gyógyszerek szedése mellett az étrendjére, napi ritmusára, mozgására, érzelmeire, háztartására, nyaralására.

A kezelés fő szempontjai:

gyógyszerek szedése, melyek csökkentik a gyulladást, megelőzik a köhögést, illetve az éjszaka, terhelés után, hajnalban jelentkező fulladást
asztmás roham gyógyszeres kezelése
provokáló tényezők kerülése
dohányzás kiiktatása
az asztma tüneteinek pontos követése
az asztmával összefüggő betegségek (orrmelléküreg-gyulladás, szénanátha, nyelőcsőreflux-betegség) kezelése, egészséges étrend
Az asztma kezelésének két alapvető formája

Gyulladásgátló szerek. Az asztma kezelésének legfontosabb gyógyszerei, mivel az asztma kórfolyamatának alapját, a gyulladást gátolja. A korikoszteroidok éppen ezért szinte minden asztmás alapkezelésében szerepelnek. Csökkentik a gyulladást, a nyálkahártya-duzzanatot, a nyálkatermelést a légutakban. Ennek eredményképpen a hörgőcskék érzékenysége csökken, és mérsékeltebben reagálnak a provokáló tényezőkre. A tapasztalatok szerint az inhalációs kortikoszteroidok ajánlott dózisban való alkalmazása esetén nincs gyakori, klinikailag jelentős vagy visszafordíthatatlan mellékhatás, és a gyermek végső testmagasságát a több éves folyamatos kezelés sem befolyásolja. A szteroidok mellett más gyulladásgátló készítmények is ismertek: hízósejt-stabilizátorok, leukotrién-antagonisták.

Hörgőtágítók. Ezek a gyógyszerek az asztma tüneteit azáltal csökkentik, hogy elernyesztik a hörgőcskék falában található körkörös simaizmokat. Ezáltal gyorsan képesek tágítani a légutakat, biztosítva a levegő szabad áramlását. A hörgőtágítók emellett hozzájárulnak a nyálka könnyebb kiköhögéséhez is.

Gyógyszerelési irányelvek

Az asztma megfelelő kontrolljának alapja a jó gyógyszerelés. Éppen ezért ismerjen mindent a gyógyszereiről, azok használatáról, hatásairól és mellékhatásairól. Az alábbi néhány szempontot mindenképpen tartsa szem előtt:

Mosson kezet gyógyszerszedés előtt!
Időben vegyen be minden gyógyszert! Ellenőrizze gyógyszeradagját, mielőtt használja!
Tartsa be a gyógyszerekre vonatkozó tárolási előírást!
Ellenőrizze gyakran a folyékony gyógyszereket! Ha megváltozik a színűk, állaguk, dobja azonnal ki!
Soha ne fogyjon ki a gyógyszer!
Kezelőorvosát mindig tájékoztassa minden egyéb szedett gyógyszeréről! Sok gyógyszer ronthatja az asztma állapotát, vagy gyengítheti az asztmaellenes gyógyszer hatását.
A legtöbb asztmaellenes gyógyszer nagyon biztonságos. Azonban így is előfordulhatnak mellékhatások, gyógyszertől és alkalmazott dózistól függően. Kérdezze meg orvosát a mellékhatásokról. Ha tapasztalja őket, azonnal jelezze neki!

Kiegészítő kezelések

Gyermekeknél, enyhe asztma esetében szóba jöhet az immunterápia használata. Súlyos asztmánál azonban az immunterápia nem alkalmazható.

A szénanátha megfelelő kezelése segíti az asztmás tünetek csökkenését is.

Fontos a betegoktatás, a pszichológiai tréningek, amik az asztmás roham alkalmával fellépő pánikreackiót segítik tompítani.

A megfelelő testmozgás segíti a tüdő funkciójának növelését, a hörgőcskék edzésben tartását, a vésztartalékok bővítését.

A sós levegő belégzése segíti a nyák oldását, a hörgőcskék ellazulását. Sós levegő található sóbarlangokban, tenger mellett, sószobákban, de hasonló eredményt érhetünk el sópipa alkalmazásával is.

Több betegnél, elsősorban enyhébb tünetek esetén, hatékonyan alkalmazható az akupunktúra, homeopátia is.

A rendszeres fizikai aktivitás igen fontos mind a testi, mind a szellemi egészség fenntartásához. Az asztma nem indok a fizikai aktivitás kerüléséhez!

Biztonságos asztmás betegnek a fizikai terhelés?

Az asztma kezelésének legfőbb célja a normális és egészséges életvitel fenntartása, ami magában foglalja a fizikai terhelést és testedzést is. A jól beállított terápia az esetek többségében lehetővé teszi e cél elérését: helyes diagnózis és kezelés esetén tökéletesen lehet élvezni a testmozgást anélkül, hogy jelentkeznének az asztma tünetei.

Milyen testedzési forma javasolt asztmában?

A röpladba, gimnasztika, kerékpározás, aerobik, séta, futás, úszás általában jól tolerált formák. Olyan mozgások, melyek hosszú idejű terhelést igényelnek, mint a hosszútávfutás, kosárlabda, általában kevésbé tolerált sportok. Hasonlóan kevésbé toleráltak a téli sportok. Számos asztmás beteg azonban minden probléma nélkül tudja űzni ezeket a sportokat is.

Mennyi mozgás javasolt?

Általában elmondható, hogy a testmozgást javasolt heti 3-4 alkalommal végezni, legalább 30 percig.

Mi lehet tenni, hogy a testmozgás ne váltson ki asztmás rohamot?

Használja mindig a mozgás előtt a szükséges gyógyszereit!
Mindig melegítsen be, és ügyeljen arra is, hogy a testmozgást vezesse le, ne hirtelen hagyja abba!
Hideg időben mozogjon teremben, vagy használjon maszkot és lélegezzen orron keresztül!
Ha allergiás, kerülje a tüneteket kiváltó allergéneket!
Vírusfertőzéskor, megfázáskor kevesebbet sportoljon!
Ne erőltesse túl magát!
Mit kell tenni, ha mégis tünetek lépnek fel a mozgás hatására?
A testmozgás során jelentkező asztmás tünetek esetén azonnal abba kell hagyni a mozgást, és gyorshatású gyógyszeres terápiát kell alkalmazni. Ha a tünetek teljesen elmúlnak, a mozgást folytatni lehet. Ha azonban nem múlnak, vagy visszatérnek, azonnal orvoshoz kell fordulni.

Forrás: Budai Allergiaközpont