Egy új brit kutatás rávilágított arra, hogy a négy hónapos csecsemők is képesek csoportosítani a látott információkat. A felmérés szerint a picik már ilyen fiatal korban legalább háromféle szempont, a világosság, a forma és a tárgyak egymáshoz viszonyított távolsága szerint rendezik a látottakat.
Ajánló
Szemünk világa - Az [origo] egészség szemészeti témákkal foglalkozó oldala
Korábban:
Megtalálták a látás tudatosulásáért felelős agyterületet
A londoni South Bank Egyetem kutatói egy olyan vizsgálat során jutottak ezekre a felismerésekre, amelynek során csecsemők látását és figyelmük intenzitását tanulmányozták. A látható ingerekre fordított figyelem központi szerepet játszik a tárgyfelismerési képesség fejlődése során, továbbá szükséges a memória, a mozgás, és más kulcsfontosságú készségek fejlődéséhez is.
A kutatást vezető pszichológusoknak az volt az eredeti célkitűzése, hogy megvizsgálják: egyes csecsemők miért csak rövid ideig néznek egy-egy tárgyat, ami után látási figyelmük gyorsan másra terelődik, míg mások tovább kitartanak egyetlen tárgy megfigyelése mellett. Korábban úgy gondolták, hogy a csecsemők besorolhatók a "rövid ideig néző" vagy a "hosszú ideig néző" kategóriákba, és ez egy-egy csecsemő viszonylag állandó jellemzője. Azt tartották, hogy a nézési időtartam szerinti típusok jelzik az egyéni fejlődési különbségeket, és utalnak a kognitív fejlődés későbbi lehetőségeire is.
A korábbiaktól eltérő módon a kutatók - Dr Emily Farran és Dr Janice Brown - most egy fél év során többször is megvizsgálták egy-egy gyermeknél ezt a személyiségjegyet, és kiderült, hogy a fenti kategóriák nem stabilak. A vizsgálat lefolytatásának során az egyes csecsemők gyakran változtatták látási figyelmük időtartamát. Az új kutatás tehát rávilágított arra, hogy az ilyenfajta különbségek nem utalnak az agy fejlődésére, és nem is jelzik előre a későbbi képességeket.
A felmérésben résztvevő 63 időre született csecsemőt 2, 4, 6 és 8 hónapos korukban vizsgálták meg. A kutatás egy különálló részében a pszichológusok arra voltak kíváncsiak, vajon a csecsemők képesek-e hasonló tulajdonságok - világosság, forma és egymástól való távolság - alapján csoportokba rendezni a látott információkat.
A csecsemőknek egy képernyőn különböző képeket mutattak, és kamerákkal rögzítették, hogy egy gyermek mennyi ideig nézett egy-egy képet. A vizsgálathoz használt képeken a sok képelem közül az egymáshoz hasonlók egy függőleges vagy vízszintes egyenes mentén voltak elrendezve. Például egy sorba vagy oszlopba kizárólag azonos alakokat - négyzeteket vagy köröket - helyeztek, így az összetett képen belül a sorok vagy oszlopok észrevételéhez formafelismerő képességre volt szükség.
Ezután azt is megvizsgálták, hogy a csecsemők felismerik-e a hasonló képekből álló csoportokat. Ehhez egy második képen sorokba vagy oszlopokba rendezett egyszerű vonalakat mutattak nekik. Amennyiben a gyermek hosszabb ideig nézte a sort vagy az oszlopot, az az első képen a négyzetekből vagy körökből kialakított sorok hatására utalt, és bizonyította, hogy a gyermek képes a látott információk csoportosítására.
Az eredmények arra utalnak, hogy a világosság szerinti összehasonlítás alakul ki legkorábban: ez a képesség már két hónapos korban kimutatható. Négy hónapos korra aztán megjelenik két további csoportosítási képesség: a tárgyak formája és az egymáshoz viszonyított távolságuk szerinti összehasonlítás. A távolság szerinti csoportosítás képességét korábban még egyáltalán nem vizsgálták, a forma szerinti elkülönítés képességét pedig hat-hét hónapos korra tették eddig.
Dr. Farran szerint azért fontos megérteni ezeknek az alapszintű információ-feldolgozási folyamatoknak - például a figyelemnek - a fejlődését már egészen korai életkortól, mert így juthatnak el a magasabb szintű folyamatok - például a tárgyfelismerés - fejlődésének megértéséhez (ezek már több különböző látható tulajdonság egyidejű összehasonlítását igénylik).
A kutatókat az is érdekli, hogy az egészséges csecsemőknél tapasztalt fejlődési minták hogyan alakulnak bizonyos fejlődési rendellenességekben szenvedő csecsemők esetében. Elsőként Williams-szindrómás gyermekeket fognak megvizsgálni, akiknél a figyelem és a vizuális észlelés különösen érintett. A kutatók véleménye szerint a látott dolgok csoportosítási képességének tanulmányozása megfelelő kiinduló pontot jelenthet ezekhez a további kutatásokhoz.
A Williams-szindrómát régebben ritkán sikerült időben diagnosztizálni. Napjainkban már fiatalabb korban felfedezik ezt a genetikai eredetű betegséget, azonban a sikeres beavatkozás lehetősége még várat magára. A kutatók reményei szerint amennyiben sikerül megismerniük a Williams-szindrómás gyermekek kognitív képességeinek fejlődését a legkorábbi életkortól, a következő generáció már profitálhat az eredményekből.
Dr. Heksch Katalin
