Izraeli kutatók szerint egy bizonyos génvariáns jelenléte lehet a felelős azért, ha valaki sokkal inkább vágyik a szexre, mint mások.
Richard Ebstein (Hebrew University) választása azért esett a DRD4 génre, mert egy korábbi, 2004-es tanulmány kimutatta, hogy egy bizonyos gyógyszer, amely gátolja a gén működését, ezzel egyidőben erekciót okoz a kísérletben résztvevő patkányoknál. A kutatócsoport 148 fiú és lány főiskolai hallgatót kért meg rá, hogy töltsenek ki egy olyan kérdőívet, amely a szexualitáshoz való viszonyukat vizsgálja. A kérdésekre adott válaszokat ezután lepontozták, így mindenkiről egy átlagos értéket sikerült kapni, amely végső soron megmutatta, hogy kinek mekkora a "szexuális étvágya". A pontszámokat végül összepárosították azzal, hogy a tanulók a DRD4 gén melyik változatát hordozzák.
Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akiknél a gén egy bizonyos változata szerepel, átlagosan 5%-kal kisebb pontszámot értek el, mint azok, akik a gén másik változatát hordozták. "Ez egy viszonylag csekély különbség, azonban statisztikailag kimutatható" - fogalmazott Ebstein. A vizsgált diákoknak nagyjából 70%-a hordozta az első fajta génváltozatot, és csak körülbelül 20% azt a gént, amely részben a fokozott szexuális késztetések kialakításáért tehető felelőssé.
A kutatók egyelőre nincsenek vele teljesen tisztában, hogy a génváltozat milyen módon serkenti a szexuális vágyakat, mivel a dopamin az említett funkciókon kívül még több más, a viselkedésünket befolyásoló tényezőre is hatással van. A DRD4 gént ezen kívül az újdonságkereső attitűddel is összefüggésbe hozták már, így az is egy lehetséges magyarázat lenne, hogy akik nagyobb szexuális igényekkel rendelkezenek, azoknak általában véve is több izgalomra van szükségük. A dopamin arra is befolyással lehet, hogy az agy milyen mértékben reagál a szexuálisan izgató hatású ingerekre, továbbá az ezekre adott reakciók - például az erekció - kiváltásában is szerepet játszhat. Az eredmények összhangban vannak más eddigi tanulmányok eredményeivel is, azonban egyes kutatók szerint a kérdés eldöntéséhez feltétlenül szükséges, hogy a mostaninál nagyobb létszámú csoporton is megismételjék a vizsgálatokat.
A szexuális viselkedést a géneken kívül még egy sor tényező befolyásolja, így például a kulturális elvárások, a neveltetés, vagy a korábbi élettapasztalatok. "Sajnos a szexualitással összefüggő különféle tiltások megnehezítik a kérdés vizsgálatát, pedig fontos lenne, hogy világosabban lássuk, mekkora mindebben a gének szerepe. A közeljövőben remélhetőleg egyre több ilyen kutatás indul majd" - tette hozzá Dean Hamer, a National Institutes of Health kutatója (az ő nevéhez fűződik egy néhány éve megjelent, sokat vitatott tanulmány, amely a gének lehetséges szerepét vizsgálta a homoszexualitás kialakításában).
Az eredeti közlemény a Molecular Psychiatry c. folyóiratban jelent meg.
[origo] egészség








