[origo] egészség 

A szürkehályogról

A szürkehályog a szemlencse elhomályosodásával járó betegség. Minél előrehaladottabb az állapot, a beteg szemébe - pontosabban a látásért felelős ideghártyára - annál kevesebb fény jut el. Kezelés nélkül a szürkehályog végül vaksághoz vezethet. A fejlett országokban ma már nem okoz problémát a szürkehályog műtéti megoldása, a világ elmaradottabb részein viszont még ma is ez a vakság vezető kiváltó oka.

A szürkehályog kizárólagos megoldása a műtéti eltávolítás. Erre az ókortól kezdve történtek próbálkozások, és Daviel 1753-as műtétjével megkezdődött a szürkehályog sebészet modern kori történelme. A beavatkozás lényege az elszürkült szemlencse eltávolítása. Ez megszünteti a beteg látóvonalába került akadályt, ugyanakkor a szem elveszíti egyik legfontosabb törőközegét, ezzel mintegy 20 dioptriányi hiányt jön létre. A lencsehíjas szemű beteg térérzékelése jelentősen romlik, mert nagyobbnak látja a tárgyakat, elveszíti a perifériás látását, és egyes területek kiesnek a látómezejéből. A lencse eltávolításával megszűnik a szem alkalmazkodó (azaz különböző távolságokra fókuszáló) képessége is.

Az összes fenti kényelmetlenség ellenére sokáig a szürkehályog műtét elkerülhetetlen következményének tartották a lencsehíjasságot. Bár ismeretes egy feljegyzés 1795-ből, mikor a drezdai udvari szemész, Casaamata megkísérelt üvegből csiszolt műlencsét ültetni egy beteg szemébe, de az rögtön lesüllyedt a szem aljára, és a továbbiakban hosszú ideig semmilyen próbálkozás nem történt műlencse szembe ültetésre.

A lencsehiány megoldását sokáig kizárólag a szemüveg jelentette (ún. "szódásüveg" lencse), később pedig a kontaktlencse. Mindkettő képes korrigálni az elvesztett dioptriákat, ugyanakkor problémák is felmerülnek használatuk során: a nagyon erős szemüveg rontja a mélységérzékelés képességét, torzítja a periférián látott képeket, a kozmetikai hátrányokról nem is beszélve. A kontaktlencse ennél valamivel előnyösebb megoldást jelent, annak aki meg tudja tanulni a használatát, hátránya viszont, hogy a műtét után még hónapokig nem lehet alkalmazni.

Az első, úttörő lépések

A szürkehályog műtéti eltávolítása után kialakuló lencsehíjasság megoldására más - a szemüvegnél, sőt a kontaktlencsénél is előnyösebb - megoldást kellett találni. Bár a szembe ültethető műlencse (IOL - intraocular lens) gondolata már az 1800-as években felmerült, sikeresnek tűnő (állat)kísérletek csak a II. Világháború idején kezdődtek.

A háború alatt egy angol szemész: Ridley megfigyelte, hogy a balesetet szenvedett repülőgép pilóták szemébe került plexiüveg törmelék darabjai nem okoztak ott gyulladást. A repülőgépek elülső ablakainak speciális műanyaga a polimetilmetakrilát (PMMA) volt. A háború után Ridley egy fizikussal ebből az anyagból az emberi szemlencséhez méretben és alakban a lehető legjobban hasonlító műlencsét gyártatott, hogy szürkehályog műtétet követően a beteg saját szemlencséjét pótolja azzal. Az első dokumentált beültetésre 1949-ben, Londonban került sor. Bár a mesterséges lencse dioptriáját nem sikerült megfelelően kiszámítani, és az operált nő erősen rövidlátó lett, mégis ez volt az első sikeresnek mondható műlencse beültetési kísérlet.

A következő években Ridley mintegy 1000 ilyen operációt végzett el. Ezek az első műlencsék túl nagy törőerővel rendelkeztek, nem voltak rögzítő részeik ezért instabilak voltak, és viszonylag nagy súlyuk miatt gyakran "elsüllyedtek" a szemben és kikerültek a nézővonalból. A pontatlan műtéti technika (hiszen operációs mikroszkóp még nem létezett), a kiforratlan gyártási eljárás és a sterilitási hiányosságok miatt magas volt a szövődményes esetek aránya, gyakori volt a lencse beültetését követő gyulladás, aminek következtében a műlencsét egy újabb műtét során el kellett távolítani a beteg szeméből.

Az összes nehézség ellenére Ridley bebizonyította, hogy a saját szemlencse mesterséges pótlása a lencsehíjas állapot létező alternatívája, ami jelentősen javíthatja a beteg életminőségét a műtétet követően. Abban az időben még a tudományos közvélemény egyhangúlag támadta ezt az elképzelést. Ridley azonban magányos úttörőként sem adta fel a próbálkozásokat, és kitartóan igyekezett tökéletesíteni és népszerűsíteni az eljárást. Sok évnek kellett eltelnie, míg a műlencse beültetés elfogadott beavatkozássá vált, és 2000-ben - csaknem 50 évvel az első próbálkozások után - erőfeszítéseinek elismeréseként Erzsébet királynő lovaggá ütötte Ridley-t.

Új elnöke van a Magyar Rákellenes Ligának

Az elnöki teendőkért mostanáig felelős Dr. Vasváry Artúrné helyett Prof. Dr. Simon Tamás látja majd el az egyesület vezetői feladatait. A HER2-receptort gátló terápiáról, valamint az érképződést gátló eljárás mechanizmusáról Dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus tartott előadást.

További hírek:

• 12 lépés az egészséges terhességhez vezető úton

Az akut tüdőkárosodás is kezelhetővé válhat

Akut tüdőkárosodás a tüdő bármilyen eredetű fertőzése vagy sérülése esetén kialakulhat, erre azonban ma még nem létezik hatékony gyógyszeres terápia. Csontvelői őssejtek segítségével viszont már sikerült megakadályozni a tüdőkárosodás kialakulását.

További hírek:

• Hogyan károsít a cigarettafüst?

Még több hír>>

Elkerülhető a sugárterápia okozta sejtkárosodás

Kutatók egérkísérletek keretében teszteltek egy olyan új eljárást, amely megóvhatná az egészséges sejteket a rák kezelése során alkalmazott sugárterápia káros hatásaitól.

További hírek:

• Az egészséges sejtek is elősegíthetik a tumornövekedést

Még több hír>>

Természetes gyógymód bélgyulladásra

A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem kutatói egy mostanában egyre népszerűbbé váló kezelési módszerrel próbálják leküzdeni a gyulladásos bélbetegségeket.

További híreink:

• Refluxbetegség és légúti panaszok
• Egy fehérje védhet meg a gyomorfekélytől

Még több hír>>