A tumorsejtek két most megjelent tanulmány szerint fertőző faktorokként is működhetnek, vagyis képesek lehetnek átvinni a betegséget egyik állati egyedről a másikra. Felmerül a kérdés, hogy emberben is előfordul-e hasonló fertőző tumoros megbetegedés.
Kutyák és tasmán ördögök
Már régóta sejthető volt, hogy a nemi úton terjedő, kutyákat érintő megbetegedés, a CTVT (canine transmissible venereal tumour) rákos sejtek segítségével terjed át egyik kutyáról a másikra, melyben aztán növekedésnek indul3. Egy sor közvetett bizonyíték már eddig is megerősítette a hipotézist. A tumort csak élő CTVT-sejtekkel lehetett átvinni, a sejtek bármilyen kivonatával vagy halott sejtekkel nem. A normális kutyasejtek 78 kromoszómával rendelkeznek, míg a tumoros sejtek 58-59 kromoszómával4. Ráadásul az összes vizsgált mintában előfordult egy bizonyos elváltozás (inzerció) a c-myc nevű onkogén ("rákot okozó gén") közelében5. Amennyiben a hipotézis helytálló, a különböző egyedekből származó rákos sejtek egymáshoz genetikailag hasonlóak kell, hogy legyenek, viszont különbözniük kell a befogadó állat egészséges sejtjeitől.
A Cell (Sejt) című vezető sejtbiológiai szaklapban Murgia és munkatársai végre egyértelműen bebizonyították a hipotézist. Öt kontinensről származó, kutyából kivett CTVT-sejteket hasonlítottak össze egészséges kutyasejtekkel. Sikerült bizonyítani, hogy a különböző egyedekből származó tumorsejtek genetikai értelemben egymás rokonai, azonban különböznek a gazdaszervezet egészséges sejtjeitől.
Az egyes kutyákból származó tumorsejtek genetikailag jóval kevésbé különböztek egymástól, mint amennyire ezt a leginkább beltenyésztett kutyák esetében tapasztalták. A világ különböző tájain élő kutyák tumorjai tehát közös eredetűek, a betegség egyik kutyáról adódik át a másikra, nem pedig újonnan alakul ki az egyes állatokban. Murgia és munkatársai úgy becsülték, hogy a beteg sejtvonal klónja valamikor 250-2500 évvel ezelőtt születhetett meg, így ez a legidősebb ismert, folyamatosan osztódó rákos állati sejtvonal1.
Egy másik cikkben Pearse és Swift ausztrál kutatók arról számoltak be2, hogy a tasmán ördög nevű erszényes ragadozó pofáján kialakuló rákos megbetegedésért is egy egyedek között átvihető kór a felelős. A különböző alakú és korú daganatokból izolált ráksejtek ugyanazt a kóros kromoszómaszerkezetet mutatták.
Emberben is előfordul hasonló fertőző tumoros megbetegedés?
Felmerül a kérdés, hogy vajon emberben is előfordul-e hasonló fertőző tumoros megbetegedés. Eddig nincs rá bizonyíték, hogy hétköznapi körülmények között az egyik emberből származó rákos sejtek megfertőztek volna másvalakit. A tumorsejtek egyik emberből másikba való átkerülése csak egyetlen ismert módon, az anya-magzat közötti kapcsolat során történhet. Csak az USA-ban évente 3500 rosszindulatú daganattal rendelkező nő esik teherbe. Bennük már megfigyelték az akut leukémia, a limfóma, a melanóma vagy a karcinóma átkerülését a méhlepényen keresztül az anyából a magzatba6. Sőt, mi több: már akut leukémiás sejtek vándorlását is leírták két magzat között - ikerterhesség során - aminek következtében mindkét csecsemő megbetegedett6.
A másik lehetséges módja, hogy a rákos sejtek emberről emberre terjedjenek, a szervátültetés. Az átültetett szerv túléléséhez elengedhetetlen immunbénító kezelés hatására az immunrendszer nem képes védekezni az idegen sejtek ellen, melyeket máskülönben elpusztítana. Szerencse, hogy a donor-eredetű tumorok előfordulási valószínűsége igen alacsony: mindössze 0,06% a vérképző őssejtek átültetése során, és 0,04% az egyéb szervek átültetése esetén7,8. A fő gyanúsított a rosszindulatú melanóma, mely láthatatlan a szerv kivételekor7. Végül egyetlen esetben előfordult, hogy egy sebész ún. rostos hisztiocitómával fertőződött meg, amikor egy betegből hasonló daganatot távolított el és közben megvágta a tenyerét9.
- Fertőző tumoros megbetegedések állatok esetében
- MHC-inkompatibiltás








