Amerikai kutatók antioxidánsok adagolásával sikeresen meggátolták az ideghártya károsodásának előrehaladását örökletes szembetegséggel született egerekben. Az eredményeket emberi szembetegségek kezelésében is felhasználhatják a jövőben.
Ajánló
Szemünk világa - Az [origo] egészség szemészeti témákkal foglalkozó oldala
Az eredeti cikk teljes szövege
Korábban:
Antioxidánsokban gazdag étrenddel megőrizhető a jó látás
Vak egerek látását adták vissza genetikai módszerrel
A retinitis pigmentosa (RP) nevű örökletes szembetegségben szenvedők ideghártyájában a csapok egy genetikai hiba következtében elhalnak. Mostanáig azonban nem tudták kideríteni a másik típusú sejtek: a pálcikák halálának pontos okát. Korábbi kutatások során, amikor egereket tiszta oxigénbe helyeztek, az már bebizonyosodott, hogy az oxigén magas szintje a pálcikák és csapok elhalásához vezetett. Ez adta az ötletet, hogy a RP-s betegeknél a csapok elhalása után kialakuló magas oxigén szint lehet az oka a pálcikák pusztulásának.
A Johns Hopkins Egyetemen (USA) most lefolytatott kutatás bebizonyította, hogy a csapok pusztulása után megnő a retinában az oxigén szintje, és ez vezet fokozatosan a pálcikák pusztulásához. Az oxigén által kiváltott sejthalált más néven oxidatív károsodásnak is nevezik, és ezt a folyamatot antioxidáns vegyületekkel ellensúlyozni lehet. A kutatók most ezt az elméletet próbálták meg átvinni a gyakorlatba is. Ennek érdekében antioxidánsokat adagoltak örökletes szembetegséggel született egereknek.
Az egereket használó modell kísérletben a csapok az állatok 18 napos korára teljesen elpusztultak, és ezt követően a 35 napos kor eléréséig a pálcikák 85%-a is elpusztult. A kutatócsoport különböző antioxidáns hatású vegyületeket fecskendezett az állatokba 18 és 35 napos koruk között. Az antioxidánsokkal kezelt egerek szemében a pálcikák 40%-a életben maradt, csaknem kétszer annyi sejt, mint a kezelés nélkül hagyott kontroll csoportnál, és azoknál az állatoknál, amelyek más típusú, kimutatható hatás nélküli antioxidánsokat kaptak.
Az antioxidánsokkal kezelt rágcsálók szemében sokkal kevesebb pálcika pusztult el, ezzel bebizonyosodott, hogy valóban a magas oxigénszint volt felelős ennek a sejttípusnak a haláláért. Peter Campochiaro, a kutatás vezetőjének elmondása szerint eredményeik végre magyarázatot nyújtanak az eddig megválaszolatlan kérdésre: így egyértelművé vált az oxigén és a fotoreceptorok pusztulása közötti kapcsolat, akárcsak az antioxidáns kezelés lehetséges előnyei. Véleménye szerint ezek a tapasztalatok azt sugallják, hogy egy megfelelően összeállított antioxidáns-tartalmú étrend hozzájárulhat a RP-ban szenvedő betegek látásának megőrzéséhez. Azonban még sok munkára van szükség ahhoz, hogy bebizonyítsák, vajon emberek esetében is hatásos lehet-e az egereken elvégzett kezelés.
Campochiaro ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy még ha hatásosnak bizonyul is az antioxidáns kezelés, a RP egy örökletes betegség amelynek számos genetikai oka van, és így sem válik gyógyíthatóvá. A pálcikák pusztulásának megakadályozása fenntartó kezelésként működhet, ami már önmagában is jelentős segítség a vaksággal fenyegető betegségben szenvedőknek.
A RP egy viszonylag ritka örökletes betegség. Azonban az oxigén károsító hatását már sokkal gyakrabban előforduló szembetegségek esetében is bizonyították, mint amilyenek az időskori makuladegeneráció vagy a szürkehályog. Ez is alátámasztja az új eredmények jelentőségét.
Az antioxidánsok természetes formájukban egyes gyümölcsökben és zöldségekben fordulnak elő, továbbá táplálék-kiegészítők formájában is rendelkezésre állnak. Azt még a jövőben tisztázni kell, hogy vajon a táplálékkal elfogyasztott antioxidáns mennyiség kifejt-e védőhatást ezeknek a szembetegségeknek az esetében.
A kutatócsoport munkájának eredménye a Proceedings of the National Academy of Sciences c. tudományos online folyóiratban jelent meg.
Dr. Heksch Katalin
