2006. november 7., kedd, 10:27
Az elhízás sebészeti eljárásairól szóló összefoglaló cikkünkben részletesen bemutatjuk a gyomorgyűrűs és a ballonos módszer, valamint a zsírleszívás és a különféle plasztikai eljárások előnyeit és hátrányait. A beavatkozások leírásán túl arra is fény derül, hogy melyik módszer kiknek ajánlható, átlagosan mennyit lehet fogyni a segítségükkel, és mik az esetleges veszélyek.
Az elhízás különböző fokozataira többféle műtéti megoldás létezik - annak, akinek a pénztárcája engedi. Magyarországon a kórosan kövéreknek a gyomorgyűrű a legtartósabb hatást biztosító, egyben legdrasztikusabb beavatkozás. Megoldást jelenthet még a ballonos módszer, és "tüneti kezelésként", esztétikai megfontolásból rendelkezésre áll a plasztikai sebészeteken elérhető zsírleszívás, illetve a fogyás után esetleg szükségessé válhat a hasplasztika és egyéb testrészek bőrének plasztikázása. Az USA-ban és Nyugat-Európában végeznek úgynevezett "bypass" műtéteket is, melynek során a bél felszívó felületét igyekeznek csökkenteni, vagyis "kikapcsolnak" bizonyos szakaszokat az emésztésből. Létezik olyan technika is, hogy a gyomor egy részét távolítják el - itthon ezt a kevéssé kíméletes módszert sem alkalmazzák.
A gyomorgyűrűs módszer
A magyar sebészek által leghatékonyabbnak tartott eljárás a gyomorgyűrűs módszer, melyet hazánkban Dr. Bende János, a Péterfy Sándor utcai Kórház sebész főorvosa honosított meg 1998-99-ben. Azóta több mint hatszáz beteget operáltak az országban.
A gyomorgyűrű egy szilikon-alapanyagú, "légpárnás karika", amit a gyomor és a nyelőcső találkozásánál helyeznek a gyomorra. Ezáltal szabályozhatóvá válik a bevitt táplálék mennyisége: az összeszorított részen egyszerre csak nagyon kevés, alaposan megrágott étel tud átszivárogni. A gyűrű felhelyezése úgynevezett laparoszkópos módszerrel történik, egy vékony kamera és néhány speciális eszköz segítségével.
A gyűrűhöz egy speciális fémből vagy műanyagból készült, kerek állítótartály is tartozik, mely általában a szegycsont alatt lévő hasfali területre, mélyen a bőr alá kerül beültetésre, és egy vékony vezetékkel kapcsolódik a gyűrűhöz. A gyűrű a későbbiek folyamán úgy szűkíthető vagy tágítható, hogy az állítótartályba a bőrön keresztül egy vékony tű segítségével steril folyadékot fecskendeznek vagy szívnak ki. A gyűrű tágassága a mindenkori testsúly és a fogyás ütemének függvényében szükség szerint bármikor változtatható - lehetővé téve akár az endoszkópos gyomorvizsgálatot is. Gyakorlatilag élethossziglan bent is hagyható, amit a legtöbb beteg igényel is, mert az eszköz pszichés biztonságot jelent számára.
Gyomorgyűrűt csak olyan kórosan kövér embereknek ültetnek be, akiknél valamilyen járulékos betegség is fennáll, és más fogyókúrás módszerrel már nem tudnak eredményt elérni. Kórosan kövérnek az számít, akinek 40 kg/m˛ feletti a testtömeg-indexe. Ez például egy 180 cm-es ember esetében 130 kg-os testsúlyt jelent. Az ilyen mértékű elhízással szinte törvényszerűen együtt jár egy sor szervi elváltozás is. A kórosan kövérek több mint 50 százaléka küzd magas vérnyomással, 30 százalékuknál kialakul a "kettes típusú", más néven "öregségi" cukorbetegség, szintén 30 százaléknak vannak alvási, légzési, ízületi problémái, de alsóvégtagi keringési elégtelenség, nőknél pedig meddőség is kialakulhat - mondta el Dr. Medgyesy Gábor, a Péterfy Sándor utcai Kórház sebész szakorvosa az [origo] Egészség rovatának.
A gyűrű behelyezése után a páciensnek teljesen meg kell változtatnia a táplálkozási szokásait. A nyelőcsőben, ahonnan az étel lassan szivárog le a gyomorba, nincsen emésztés, és egyszerre csak nagyon kis mennyiségű étel fér el. Ha a megengedettnél többet eszik valaki, a nyelőcső kitágulhat és hányás jelentkezhet - a rendszeres ellenőrzések során gyűjtött tapasztalatok szerint a betegek 25-30 százaléka "fegyelmezetlen" ebből a szempontból. A kevés ételt is rendkívül lassan, alaposan megrágva szabad csak elfogyasztani. Evés közben nagyjából fél óra után kezd a szervezet olyan hormonokat termelni, amitől jóllakottnak érezzük magunkat. Aki gyorsan eszik, telerakhatja a gyomrát, mire a szervezet a hormonok útján jelezné, hogy "elég".
Akinek gyomorgyűrűje van, szénsavas italokat nem fogyaszthat, mert a nyelőcsőben akkora nyomás keletkezhet tőlük, amitől az akár szét is repedhet. Az alkohol is veszélyes lehet: a tömény ital a nyelőcső érzékeny nyálkahártyáját kimarhatja, mielőtt a gyűrű által leszűkített nyíláson a gyomorba jut. Az édességekről is le kell mondani a fogyás érdekében, bár ennek közvetlen veszélyei nem lennének a gyűrű miatt. A betegek keveset ehetnek csak, és csökkenteniük kell a finomított szénhidrátok arányát. A természetes, összetett szénhidrátok, a telítetlen olajok és a jó minőségű fehérjék arányának kialakítása igen fontos. Megfelelő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot, valamint az átlagnál több folyadékot (legalább napi 3 litert) is kell fogyasztaniuk - mondja Dr. Medgyesy Gábor. Előfordulhat, hogy a szervezet "hozzászokik" a kevesebb táplálékhoz, és "megtanulja" olyan jól felhasználni, hogy megáll a fogyás. Ennek kiküszöbölésére úgynevezett testsúlykontroll programot, testre szabott táplálkozási tanácsokat adnak a pacienseknek. Eredményes fogyás a műtét után is csak a tanácsadáson kapott, személyre szóló információk birtokában jöhet létre, mert elsősorban nem a gyűrű, hanem a mentális döntés, az akaraterő, az életmódváltás együttesen hozza meg a kívánt eredményt.
Nagyjából heti 1 kg-os fogyásra számíthat, aki betartja az előírt diétát a gyomorgyűrű mellett. A szervezet nagyjából ekkora mértékű súlyvesztést tud kompenzálni, ilyen tempóban biztonsággal tudja üríteni a salakanyagokat. A fogyás mértékétől függően előfordulhat, hogy plasztikai beavatkozás is szükségessé válik. A lógó hasat ("kötényhasat") higiéniai okokból is indokolt eltávolítani; egyeseknél emlő-, comb- illetve felkarplasztikára kerülhet sor.
A fogyással általában a járulékos betegségek nagy része is elmúlik, főleg fiatalabb vagy középkorú páciensek esetében. A gyomorgyűrű ára 450 ezer forint, amit az egészségpénztár jelenleg nem támogat.
Egyesek a módszert az idegen anyag szervezetbe ültetése miatt támadják. Medgyesy Gábor elmondta, hogy a gyűrűt a szervezet általában befogadja, inkább az okozhat gondot, hogy néhány betegnél nyelési képtelenség lép fel, ami viszont a gyűrű állításával kezelhető. Ritkán gyomor- vagy nyelőcsőkárosodás is előfordulhat - elsősorban akkor, ha az új táplálkozási "szabályokat" valaki nem tartja be. (A gyomorgyűrűről további információk találhatók a
http://gyomorgyuru.info/ honlapon.)
A konzervatív - diétás, illetve étvágycsökkentő gyógyszeres - módszerek és a sebészeti megoldások között átmenetet képez az úgynevezett ballonterápia. Ennek során a gyomorba endoszkóp segítségével idegentestet juttatnak, ami akadályozza a táplálékfelvételt.
A módszer alapötlete abból a megfigyelésből indult ki, hogy az úgynevezett trichobezoár (állati szőrből, emberi hajból és növényi rostból álló, megkövesedett massza) az állatvilágban - de megfigyelések szerint bizonyos pszichiátriai betegségekben szenvedő embereknél is - táplálkozási képtelenséghez, és így súlyos lesoványodáshoz vezet.
A ballonos módszert először 1982-ben alkalmazták külföldön: öt elhízott nőbetegnél értek el testsúlycsökkenést a gyomorba helyezett ballon segítségével. Ekkor még levegővel töltötték a ballont, azóta többször változott az eljárás pontos mechanizmusa. 1984-től a konzervdoboz alakú ballon terjedt el. A ballon alakja és az éles széli részek következtében több esetben léptek fel komplikációk, ami a ballonos terápiát egy időre visszavetette. Egy 1987-ben tartott kongresszuson fogalmazták meg a ma is érvényes elvárásokat a ballonnal szemben: legyen hatékony a súlycsökkentésben, levegő helyett folyadékkal töltsék, legyen változtatható méretű, sima felszínű, röntgenárnyékot adó, biztonságos. Ezeknek a feltételeknek a "Bioneterics Intragasricus Balloon" felelt meg leginkább, így azóta világszerte ezt használják. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően a legutóbbi, 2001 óta használt változat rendkívül megbízható, a spontán leeresztődés nagyon ritka, gyomornyálkahártya sérülése gyakorlatilag nem fordul elő.
Magyarországon a módszert 2000-ben alkalmazta először Dr. Bene László, a Péterfy Sándor utcai Kórház gasztroenteorológus főorvosa. Azóta több mint kétszáz páciens fogyásában segítettek itthon az eljárás segítségével.
A ballon lehelyezése rövid altatásban történik, csakúgy, mint annak eltávolítása. Egy endoszkópos vizsgálat után - ha nem találnak kizáró okokat - a ballont leeresztett állapotban a gyomorba vezetik, és endoszkópos ellenőrzés mellett színezett fiziológiás sóoldattal 400-700 ml-re töltik fel. A töltőkanül eltávolítását követően a ballon szabadon mozog a gyomorban. A ballon esetleges sérülésére a kiszabaduló színanyag hívja fel a figyelmet, a vizelet elszínezésével. A ballont speciális eszközzel, leeresztett állapotban távolítják el a gyomorból - általában fél év után. Gyakorlott endoszkópos kezében a módszer biztonságos - mondja Bene László. Az általa alkalmazott több mint kétszáz esetben említést érdemlő szövődmény még nem fordult elő.
Mivel a ballon fél évig tartható a gyomorban, olyan elhízás esetén ajánlott, ahol 30-35 kg-s fogyás érdemi eredménynek tekinthető. A nemzetközileg elfogadott szakmai ajánlás szerint 30 és 40 közötti testtömegindex esetén jelenthet megoldást a beavatkozás. A ballon viselése alatt folyamatos, rendszeres ellenőrzés szükséges, ami minimálisan havi egy alkalmat jelent.
Az átlagos súlycsökkenés a hazai tapasztalat szerint féléves periódusban férfiakban meghaladta a 22 kg-ot, nőkben a 18 kg-t. A fogyás sikeressége többféle szempont alapján mérhető: Bene László véleménye szerint az előre tervezett fogyás 90 százalékos teljesítése mindenképp sikeresnek nevezhető, és a ballon segítségével a paciensek 90 százalékának sikerült is ezt az eredményt elérni. Arra nincs statisztikai adat, hogy a fogyás után 5-10 évvel vajon milyen arányban híznak vissza a betegek, de becslések szerint a páciensek mintegy kétharmada hosszabb távon, két éven át is megtartja az elért alacsonyabb súlyt.
A ballon mellett bármilyen étel és ital fogyasztható, azonban a fogyáshoz mindenképp szükség van a táplálkozási szokások változtatásához. A ballon sem csodaszer, inkább egy "lökés" az életmódváltáshoz - figyelmeztet a főorvos. Az egészségbiztosító nem támogatja a beavatkozást, maga a ballon közel 400 ezer forint körüli összegért érhető el; a kezelés egésze további költségekkel is jár.
A beavatkozással kapcsolatosan jelentkező leggyakoribb probléma a ballon-intolerancia: az idegentest okozta erős hányinger, hányás, görcsös gyomorszájtájéki fájdalmak. Az ilyen jellegű panaszok rendszerint jól csillapíthatók gyógyszeres kezeléssel. A ballon-intolerancia általában nem indokolja az eltávolítást - ritka esetben mégis szükség lehet rá, ilyenkor elsősorban "pszichés intolerancia" állhat a háttérben.
A zsírleszívás alakformálásra alkalmas, a fogyókúrát nem helyettesíti. Elsősorban az alhasat, a csípőt, a tomport és a belső combot szokták ezzel a módszerrel korrigálni - a fogyás nem is igen mérhető, maximum 1-2 kg-val lesz kevesebb a páciens. A beavatkozást 80 százalékban nők kérik, de férfiak is jelentkeznek has-, illetve mellkisebbítő plasztikára.
A zsírleszívás módszere az 1980-as években terjedt el, ma a plasztikai műtétek 15-20 százaléka ilyen beavatkozás. Az eljárás során a kiválasztott területet beinjekciózzák, és feltöltik folyadékkal a zsírszövetek fellazítása érdekében. Egy fél centiméteres nyíláson keresztül, speciális, folyamatosan mozgó, vákuumos kanül segítségével leszívják a zsírt - egy területről maximum 1-2 litert. A műtéthez legtöbbször helyi érzéstelenítést alkalmaznak. A beavatkozás nyomán egy apró, fél centis heg marad általában.
A műtétet nem végzik el, ha a páciens elvárásai nem egyeztethetők össze az elérhető eredménnyel. Bizonyos gyógyszerek szedése és egyes betegségek fennállása szintén kizáró okot jelentenek.
Szövődményként a seb gyulladása, esetleg vérzés léphet fel, de ez az esetek kevesebb mint 1 százalékában jelentkezik. Előfordulhat, hogy a kezelt felület egyenetlen marad, ám ez szabad szemmel legtöbbször nem látható. A műtét után legalább egy hónapig úgynevezett kompressziós ruhát kell hordani az érintett területeken - ennek elhagyása ront az eredményen.
Egy tenyérnyi felszín zsírleszívása Magyarországon átlagosan 50 ezer forintba kerül - ezeket a beavatkozásokat az egészségbiztosító nem támogatja.
Has-, comb-, emlő- és felkarplasztika
Nagyobb fogyás, esetleg terhesség után az alhas annyira megereszkedhet, hogy szükség lehet hasplasztikára. Ilyenkor nemcsak a bőr, de a hasfal izomzata is meglazul, így ennek helyreállítására is sor kerül. Egyeseknél úgynevezett kötényhas alakul ki, mikor a bőr már a szeméremdombra lóg, és higiéniai problémákat is okozhat. A hasplasztika során a bőr és a zsír egy részét eltávolítják, és a műtét után egy a császármetszésnél szokásos heghez hasonló nyom marad, melyet a fehérnemű, fürdőruha teljesen elrejt. Egyes esetekben a combon, a felkaron szükséges a megereszkedett bőr eltávolítása - ezeken a helyeken az izmokat nem érinti a műtét. Az emlőn kialakuló bőrfelesleget, illetve a megereszkedést mellplasztika során lehet korrigálni. Az ilyen beavatkozásokat altatásban végzik. A műtét után pár hétig kompressziós ruha viselését írják elő. Az egészségbiztosító nem támogatja ezeket a plasztikai műtéteket, az ár Magyarországon átlagosan 400-600 ezer forint körül van.
Flanek Éva
