Bár az állatkísérletek évek óta nagy reményekre jogosítanak, az őssejtek klinikai alkalmazása egyelőre gyerekcipőben jár. Az orvosok most szerzik első tapasztalataikat ezen a rohamosan fejlődő területen. A debreceni eredményekről dr. Édes Istvánt, a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Kardiológiai Intézet igazgatóját kérdeztük.
Csontvelői őssejt
Ajánló
Csökkenhet a szív- és érrendszeri megbetegedések száma
Felértékelődik a rehabilitáció
Sikeres szívizomsejt-regeneráció infarktus után
Őssejt bevitel a szívinfarktust követően: újabb jelentős eredmények
Szív- és érrendszeri megbetegedések - korunk pestise?
A szöveti őssejtek nagy előnye, hogy minden ember szervezetében megtalálhatók, minden életkorban. Rendkívül fontos őket olyan körülmények között tenyészteni, hogy ősi formájukban őrződjenek meg, ne differenciálódjanak, izoláltak legyenek, ne szennyeződjenek állati sejtekkel. Ezért a tenyésztést megfelelő körülmények között, kontrolláltan és etikailag elfogadhatóan kell végezni – mondja dr. Édes István.
„Mi a beteg saját csontvelejét adjuk vissza a kezelés során” – tért rá a debreceni eredményekre a kardiológus szakember. A csontvelői őssejtek eredeti funkciója a különféle vérsejtek folyamatos utánpótlása. Az ereket burkoló belső hártya sejtjei, illetve kapillárisok (hajszálerek) is létrejöhetnek belőlük, de állatkísérletek alapján - megfelelő szöveti környezetben - például máj- vagy idegsejtek is létrejöhetnek vérképző őssejtekből.
Az emberen végzett kipróbálás természetesen az állatkísérleteknél sokkal lassabban halad – legalábbis normális körülmények között. Néhány országból ugyanis gyakran lehet hallani olyan beavatkozásokról, amelyeket a szakemberek többsége egyelőre nem kellően megalapozottnak, sőt felelőtlenségnek tart. „Beszéltem olyan ukrajnai szülőkkel, akiknek gyermeke disztrófiában szenved. Ez egy olyan izombetegség, ami 10-15 éves életkor után a vázizomsejtek utánpótlását lehetetlenné teszi, ezáltal súlyos bénulást okoz. A gyermek izma annyira tónustalan volt, hogy nem tudott sem járni, sem ülni, és a WC-n ülve is meg kellett őt tartani. Az őssejtek beadása után minimális javulást tapasztaltak a szülők, például azt, hogy a gyermeket nem kellett megtartani a WC-n, hanem maga is meg tudott kapaszkodni. Ennek hatása azonban hamar elmúlt, s amikor újból izomszövetből származó őssejtet kaptak, immunválaszt tapasztaltak, tehát teljesen hatástalan volt a kezelés. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Óriási pénzből, tisztázatlan körülmények között, kétséges eredmények születnek sok helyen” – mondja a professzor.
A vázizomsejteket a szívizomba is próbálják átültetni, de bebizonyosodott, hogy nem lesz belőle valódi szívizom, mert más az ingerlékenysége, ingerületvezetési sebessége, összehúzódási képessége, nem tud elektromosan integrálódni a szívizomba, ezért szívritmuszavart, esetleg halált okozhat. Ezért a vázizomsejt szívizomban csak korlátozottan használható, úgy, hogy lehetőleg belső defibrillátort ültetnek a páciensbe a ritmuszavar megakadályozására.
„Mi nem ezt az utat járjuk, hanem az infarktusos betegeknek a saját csontvelői őssejtjeit adjuk vissza” – tért vissza a professzor a debreceni eredmények ismertetésére. „Egy évvel ezelőtt kezdtük a klinikai kipróbálást a kardiológiai klinikán. Nyolc infarktusos beteg őssejt-kezelésére kaptunk engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanácstól tavaly augusztusban, mely vizsgálat idén szeptemberben fejeződött be, eredményeit most publikáljuk. Hét beteg kezelése sikeres volt, egynek elzáródott az infarktusért felelős koszorúere, így neki nem lehetett beadni az őssejteket.”
A szakember elmondta: az infarktust követően elhalt a betegek bal kamrájának egy része, amelynek rehabilitálására a saját csontvelejükből levett és nagy tisztaságúra izolált őssejteket fecskendezték vissza a koszorúereken keresztül az infarktus helyére. A beavatkozást az infarktust követő 11-13. napon végezték. Körülbelül 100 milliliter csontvelőt vettek le a csípőcsontból, és nagy tisztaságú, úgynevezett CD34+ sejteket izoláltattak belőle. A mintegy 5 millió őssejtet tartalmazó oldatot katéterezés során juttatták vissza a károsodott szívizmokba, speciális ballonkatéter segítségével.
„A kezelés hatékonyságát az őssejtek beültetése előtt és után végzett PET-vizsgálattal ellenőriztük, mely egyértelműen kimutatta az újonnan keletkezett szívizom-szöveteket. Ultrahang-vizsgálattal is követtük a betegek bal kamrájának működését. Az adatok szerint a kezelések előtt átlagosan 36 százalékos volt bal kamrájuk összehúzódó képessége, a kezelések után 42 százalékos. Az őssejtekkel kezelt betegek balkamra-működését összehasonlítottuk 15 infarktusos, csökkent balkamra-működésű kontroll (őssejt beültetést nem kapott) betegével. Eredményeink szerint nekik nem változott balkamra-funkciójuk, míg az őssejttel kezelt betegeken lassú, egyenletes javulást tapasztaltunk. A kezelés veszélytelen, nem volt lényeges szövődménye” – mondta Édes István. "Jelenleg szeretnénk elérni az infarktust követő saját csontvelői őssejtkezelés gyógyító eljárásként történő befogadását. Ha sikerül, térítés ellenében kiterjedten tudjuk majd alkalmazni a módszert".
A budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben már 2005 májusában megkezdődtek a klinikai vizsgálatok, és azóta több miokardiális infarktuson átesett betegnél hajtottak végre sikerrel a őssejt-beültetést, szövődményt pedig egy esetben sem tapasztaltak. Az eddigi eredmények mindegyik beteg esetében a bal kamra funkció javulását igazolták. A szívizom infarktusban elvégzett őssejt-beültetéstől azt várják, hogy a nagy kiterjedésű, nagy területű szívizom pusztulásával járó szívizom infarktus után a szívelégtelenség előfordulási aránya csökkeni fog.
Császi Erzsébet
