A szájápolásról - nem lehet elég korán kezdeni!

2006. december 7., csütörtök, 13:01

Mikor kezdjük a kisbaba szájának ápolását? Mikor adjuk a gyermek kezébe az első fogkefét? Milyen fogkefét és milyen fogkrémet vegyünk? Néhány kérdés azok közül, amelyeket gondos szülők tesznek fel a szakembernek. Teljesen jogosan, ugyanis a szájápolást nem lehet elég korán kezdeni.

Az 5–6 éves magyar gyerekek csupán 30 százalékának épek a fogai. A 12 éveseknek átlag 3–4 maradó foguk beteg, és a gyermekek negyedének egészséges csak az ínye. A 18 évesek egyharmadának hiányzik már maradó foga. A középkorú felnőtteknek (35–44 évesek) átlag 15,6 maradó foguk rossz, és a felnőtt lakosság 95 százaléka fogágybetegségben szenved. Az időskorúak (65–74 évesek) 26 százalékának pedig egyetlen foga sincs már.

Magyarországon tehát népbetegségnek számítanak a fogszuvasodás és a fogágybetegségek, amelyek létrejöttében a fogakon megtapadó bakteriális lepedéknek van döntő szerepe.

A gyerekek szájápolása

A szájhigiénia az általános testi higiénia része, éppen ezért a születéstől kezdve fontossággal bír. Az alapos szájápolás elsajátítása hosszú időt igényel, ezért szakmailag nem elfogadható, amikor a szülő azzal dicsekszik, hogy „az én gyermekem már 2 éves kora óta önállóan mos fogat”. A gyermek ugyanis legalább 8 éves koráig segítségre szorul a szájápolásban. Addig nem megfelelő hozzá a kézügyessége és kognitív fejlettsége. Az első maradó fogak előtörési időszaka különösen veszélyes periódus. Ekkor semmiképpen nem szabad a gyermeket magára hagyni, sőt ilyenkor, 5–8 éves korban a gyermek még fokozottabb támogatást igényel. De ezt követően sem maradhat el a rendszeres szülői ellenőrzés, buzdítás és korrekció.

A szájápolást nem lehet elég korán kezdeni

Már a csecsemő fogatlan szájüregét is naponta ki lehet törölni tiszta textilanyaggal, pelenkával, gézdarabbal. Az első tejfogak megjelenésével pedig kezdetét veszi a rendszeres fogápolás. A szülő feladata, hogy a kisbaba fogait naponta egyszer – vászonkendővel vagy vattapálcikával – megtisztítsa, különösen figyelve az íny menti részekre. A babát ehhez fektessük az ölünkbe, térdünkre, és így tisztítsuk a szájüregét, ínyét, fogait.

A 10–12 hónapos baba kezébe már adhatunk gyermekfogkefét, amit ő ugyan többnyire csak játékra, rágcsálásra használ, de egyúttal megismeri és meg is barátkozik vele. Az első fogkefe legyen puha, nagyon pici fejű, jól megragadható. Ma már nagyon sok fajta, tetszetős kivitelezésű gyermekfogkefe kapható, amely kedvet csinál a fogmosáshoz.

A fogkrém mindenképpen fluoridtartalmú gyermekfogkrém legyen. Az okos választás kezdetben a szülő dolga, később a gyermek ízlése kerüljön előtérbe. A fogkrém adagja életkorfüggő, tehát nem helyes, ha azt a kicsi élvezeti cikként, korlátozás nélkül nyalogatja. Kezdetben a fogkrémet még ne erőltessük, csak fokozatosan vezessük be. Eleinte éppen csak „maszatoljuk be” a kefemezőt. A tej rágófogak megjelenésével azonban mindenképpen tanácsos bevezetni a fluoridtartalmú gyermekfogkrém használatát, amely optimális mennyiségű fogszuvasodás elleni hatóanyagot tartalmaz.

A tubuson általában ppm-ben (pars pro mille) adják meg a fluoridtartalmat, amely ebben az esetben nem lehet több mint 750 ppm.

A fogkrémet mindig a felnőtt adagolja – legfeljebb borsónyi mennyiséget nyomjon a fogkefére! Így a fogkrém esetleges lenyelése sem jelent problémát. Ha a gyermek már elég ügyes, a fogmosás végén köpjön, de lehetőleg ne öblítsen, hogy a fogacskák fluoridos közegben maradjanak, így a védő hatás hosszabb ideig érvényesülhet.

Kezdetben sokkal inkább a fogkefe, majd a fogkrém elfogadására érdemes törekedni, nem az alapos tisztításra.

A fogmosás módszerét tekintve a következő megoldást javasoljuk. A rágófelszíneket a marokra fogott fogkefe előre-hátra mozgatásával, a fogak külső felszínét – az összezárt fogsorokon – körkörös mozgással tisztítsuk.

A művelet az összes (20) tejfog megjelenését követően bővül. A külső felszínek tisztítása kiegészíthető még egy lefelé, illetve felfelé irányuló mozgással, mindig az íny felől indulva. A belső felszínek tisztítása ugyanígy történik. Először hagyjuk a gyermeket játékosan tevékenykedni. A fogmosó eszközöket úgy helyezzük el, hogy a gyermek maga is elérhesse, a fogkrémet azonban ne! A hatásos tisztítás szülői feladat, ami az esti fogápolásnál soha nem maradhat el! A kisgyermek háta mögé állva, fejét kissé hátrabillentve és megtámasztva jól elérhetők a fogfelszínek.

Kétéves kor előtt még elegendőnek mondható a napi egyszeri fogmosás, de ezután fokozatosan vezessük be a napi kétszeri tisztítást!

Nem jó, ha a fogmosás túl kései órában történik, amikor a gyermek már nagyon fáradt és nyűgnek érzi azt. Célszerű azt az esti tisztálkodáshoz vagy az utolsó étkezéshez kapcsolni. Ezután már csak vizet kaphat a gyermek.

Nyugodtan építhetünk a gyermek utánzási hajlamára, és a nagyobb testvérek is motiváló erőt jelentenek. Az együtt, jó hangulatban végzett fogmosás öröme maradandó élmény lehet, s megalapozhatja a fogmosási szokást, amely a későbbiekben magától értetődő, rutinszerűen végzett művelet, természetes igény lesz.

A fogmosás még nem szájápolás

A megfelelő szintű szájápolás nem egyenlő a fogmosással. A rejtett fogfelszínek nem érhetők el a fogkefével és fogkrémmel végzett alapos tisztítással sem. Tehát egyéb speciális eszközök használatára is szükség van. A felnőtt feladata, hogy

- megkövetelje a napi legalább kétszeri fogmosást,

- a kisiskolásoknak segítsen a fogmosásban,

- a nagyobbaknál alkalomszerűen ellenőrizze a szájápolást, illetve annak eredményét,

- gondoskodjon jó minőségű, életkorának megfelelő nagyságú fogkeféről és megfelelő fog-krémről,

- mutasson példát gyermekének, és válaszoljon a szájápolással kapcsolatos kérdéseire.

A felnőtteknek legalább annyira fontos

Van néhány olyan fogászati betegség, elváltozás, amelyek fennállása esetén mindenképpen érdemes a fogorvostól és szájhigiénikustól tanácsot kérni. Az egyéni szükségleteknek megfelelően ugyanis speciális fogmosási módszerek és szájápolási technikák alkalmazására, egyedi ki-egészítő szájápolási anyagok, eszközök használatára lehet szükség. Ezeket érdemes megismerni.

Különösen gondosnak kell lenniük a várandós, szoptató kismamáknak. A legfőbb veszélyt ugyanis a baba megfertőzése jelenti a fogszuvasodás baktériummal (Streptococcus mutans). A baktériumok a pici áttörő tejfogacskáin telepszenek meg, tehát a fogzás megindulásától fokozott a veszély. Fontos ezért a rizikó, az anya baktériumflórájának csökkentése. Ennek érdekében más módszerek alkalmazására is szükség lehet, így például cukormentes xilittartalmú rágógumi, pasztilla használata is javasolt.

Dr. Szőke Judit
címzetes egyetemi docens

Forrás: Medical Tribune Egészséglap 2006/4, a kiadó engedélyével.