Harminc-negyven évvel ezelőtt általános volt, hogy minden felnőtt évente megkapta az értesítőt a tüdőszűrésről; továbbtanuláskor, munkavállaláskor mindenki számára természetes volt, hogy a jelentkezéshez mellékelni kell a negatív szűrési leletet. Az elmúlt mintegy másfél évtizedben azonban az idézés ellenére egyre kevesebben vettek részt a vizsgálaton, s sokan az utóbbi években az újságokban, az elektronikus médiában megjelenő, néha ellentmondásos orvosi vélekedések miatt elbizonytalanodtak a tüdőszűrés jelentőségét, értelmét illetően. Miért is fontosak a szűrővizsgálatok? Mi a tüdőszűrés? Kinek kötelező és kiknek ajánlott?
Ajánló
Kezelhetetlen tébécés betegek Magyarországon is vannak
Az asztmás betegek életminősége lényegesen javítható
A tuberkulózis aktuális járványügyi helyzete és a megelőzés lehetőségei
A szűrővizsgálatokkal azt szeretnénk elérni, hogy a szervezetben már kialakult, de a beteg számára érzékelhető tüneteket még nem okozó betegséget korai, hatékonyan gyógykezelhető szakban ismerjük fel.
Egy betegség kialakulásának ugyanis több szakasza van. A klinikai szakasz csak a panaszok, a tünetek megjelenésével veszi kezdetét. Ezt megelőzően már hosszú ideje létezett a betegség, csak a beteg még nem vehette észre. A kór tényleges, biológiai kialakulásától a panaszok megjelenéséig tartó periódust „preklinikai” szakasznak hívjuk. Ennek az időszaknak a hossza az egyes betegségektől függően rövidebb vagy hoszszabb időt jelent. Egyes daganatos betegségek esetében ez több év is lehet. Ezen az időszakon belül van egy rövidebb periódus, amikor megfelelő vizsgálati módszerekkel a betegség, vagy annak bizonyos részei kimutathatókká válnak. Ezt az időszakot hívjuk a „klinikai kimutathatóság periódusának” – ilyenkor történik a sikeres szűrővizsgálat, amellyel a panaszmentes beteget „kiemelik”, idejében felállítják a pontos kórismét, így jó eséllyel hatásosan gyógykezelhetik a betegséget.
A jó szűrővizsgálatnak kellően érzékenynek kell lennie, vagyis nagy biztonsággal fel kell fedeznie az adott betegséget. Fontos, hogy speciálisan, csak akkor emeljenek ki és vizsgáljanak tovább valakit, ha biztosan van betegsége, ne terheljék felesleges és kellemetlen vizsgálatokkal, ne rémisszék meg. A szűrővizsgálat legyen egyszerű, könnyen megszervezhető tömegméretekben is, és lehetőleg olcsó legyen. Természetesen alapvetően fontos szempont az is, hogy az emberek számára ne legyenek kockázatai.
Mi a tüdőszűrés?
Magyarországon a tüdőszűrést a tbc, vagyis az egykor rettegett gümőkór visszaszorításának érdekében szervezték meg a múlt század közepén, az ötvenes és hatvanas években. Ez lényegében a felnőtt lakosság évenkénti mellkasi röntgenvizsgálatát, vagy másképpen „ernyőfényképszűrő” vizsgálatát jelentette. Ennek érdekében országos tüdőszűrő hálózatot alakítottak ki 182 szűrőállomással. Ezek döntően helyhez kötött, úgynevezett stabil ernyőfényképszűrő állomások, kisebb részben pedig mobil állomások. Ez utóbbiak a szűrőbuszok, amelyek a kisebb településeken, börtönökben, szociális otthonokban, nagyobb munkahelyeken szűrték az embereket.
A szűrővizsgálatok száma a hetvenes években érte el a csúcsát, amikor évente mintegy hétmillió lakos, gyakorlatilag a teljes felnőtt népesség részt vett tüdőszűrésen.
A tbc-s megbetegedések számának rohamos csökkenését követően, de főként a kilencvenes évekre lett alacsonyabb a szűrési aktivitás. Az elmúlt években már csak a felnőtt lakosság fele, mintegy 3,5–4 millió ember vett részt az évenkénti vizsgálatokon.
Miért ernyőkép?
Az elnevezés az ötvenes évekből maradt fenn. Az első készülékekkel ugyanis nem lehetett mást tenni, mint átvilágítani a szűrésen megjelentek mellkasát. Az orvos kizárólag a képernyőn látta a szervet, és ha valami gyanúsat észlelt, mellkas-röntgenfelvételre irányította a pácienst. Röntgenfilm, amelyet más orvos is láthatott (például konzultáció céljából), csak ekkor készült. A gépek újabb generációját jelentette, amikor az átvilágító készülék már filmes felvételt is tudott készíteni (ezt hívták ernyőkép-felvételnek). Az előrelépés tehát annyi, hogy nem kellett kétszer levetkőznie a páciensnek. Ma már nem létezik a tüdőszűrésnél átvilágítás. Azonnal film vagy digitális mellkas-röntgenfelvétel készül. Akinél pedig gyanús elváltozást látnak, azt CT-vizsgálatra küldik.
Manapság sokan félnek a tüdőszűrésektől. Azt gondolják, miért éppen a tüdőszűrésnek ne lennének kellemetlen következményei? Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy számukra kötelező-e, vagy csak ajánlott, hogy részt vegyenek ilyen vizsgálaton.
Tüdőszűrésre idézést követően, vagy akár idézés nélkül is lehet jelentkezni a lakóhely szerint illetékes tüdőszűrő állomáson. A kartonozóban történő jelentkezést követően néhány perc, maximum fél óra várakozás után az öltözőfülkében derékig kell levetkőzni. A vizsgálatkor csak az asszisztens és a páciens vannak jelen. A vizsgálat maga olyan, mint egy mellkas-röntgenfelvétel.
A vizsgálat sugárterhelése olyan csekély, hogy semmilyen egészségkárosító hatással nem kell számolni.
A film előhívását követően a felvételt két orvos nézi meg. Ha szükséges, összehasonlítják a megelőző évi, vagy korábbi felvétellel, s ha a legkisebb gyanú felmerül valamilyen tüdőbetegségre, akkor a további vizsgálatok érdekében újra behívják (értesítik) a pácienst.
Mit köszönhetünk a tüdőszűrésnek?
1970-ben – tehát amikor még csaknem mindenki elment szűrővizsgálatra – az abban az évben megbetegedett majd tízezer új tbc-s betegnek több mint a felét (53 százalékát) fedezték fel szűréssel. Az akkor lényegesen kevesebb tüdőrákos betegnek is csaknem a felét (47 százalékát) így ismerték fel. 2004-ben már csak 3,7 millióan vettek részt szűrésen. Ekkor a tbc-s betegek 38 százalékát és a tüdőrákos betegek egyharmadát szűrték ki. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a tüdőrákos megbetegedések számának nagyfokú növekedése miatt ez a 2004. évi 33 százalék majdnem a kétszerese (2123 beteg) az 1970-ben szűréssel kiemelt tüdőrákos eseteknek. Ezeket a betegeket panaszmentesen, még preklinikai szakban lehetett kivizsgálni a hatékony gyógykezelés, az operáció reális esélyével. Azt is tudnunk kell, hogy a szűrések során más, röntgennel látható elváltozást, mellkasi betegséget is fel lehet fedezni (pl. szarkoidózis, fibrózis, szilikózis, hörgőtágulat, vagy éppen szívmegnagyobbodás).
Mikor kötelező és mikor ajánlott?
A tüdőszűrés akkor, ott és azoknak kötelező, akik esetében azt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) elrendeli. Mindezt a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről alkotott miniszteri rendelet szabályozza.
E szerint a kötelező tüdőszűrést az ÁNTSZ megyei intézete rendeli el a 30 évesnél idősebbek körében, ha az előző évben a tbc-s megbetegedések száma átlépett egy meghatározott értéket (25 beteg százezer lakosra). Ez a jogszabály rendelkezik arról is, hogy megfelelő indok esetén az ÁNTSZ városi intézete elrendelheti egy meghatározott közösség (pl. szociális otthon, kollégium, börtön stb.) kötelező szűrővizsgálatát. Mivel a tbc-s megbetegedések száma országosan csökken, az mind kevesebb területen haladja meg a kötelező szűrési határértéket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ÁNTSZ-nek ne lenne joga elrendelni a szűrést.
A kötelező szűrésről a lakosságot tértivevényes értesítővel lehet idézni, s akár százezer forintos pénzbírságot is kiszabhat a jegyző, ha valaki ismételt idézés ellenére sem jelenik meg a szűrésen. A lakosság tájékoztatásának, felszólításának egyéb módja is lehetséges – helyi média, plakátok –, de pénzbírság csak akkor róható ki, ha ismételt tértivevényes idézés történt.
Viták a tüdőrák szűréséről
A tbc-s megbetegedések számának csökkenésével párhuzamosan robbanásszerűen emelkedett, 1970 óta megnégyszereződött Magyarországon a tüdőrákos betegek száma. Sajnálatos tény, hogy hazánk világelső a tüdőrákos megbetegedések és halálozások tekintetében. Ezért is különösen fontos, hogy minél több beteget fedezzünk fel korai, preklinikai szakban a hatásos kezelés, az operálhatóság érdekében. Ezért a tüdőgyógyász szakmai kollégium ajánlása szerint ott, ahol a tbc miatt már nem rendeli el az ÁNTSZ a kötelező tüdőszűrést, a tüdőrák szempontjából rizikócsoportot jelentő, 40 évesnél idősebb dohányosok körében javasolt az évenkénti önkéntes mellkas-röntgenvizsgálat.
Világszerte komoly szakmai viták folynak a tüdőrák szűrővizsgálattal történő felfedezését illetően. Jelenleg nem is javasolják a korábbi lakossági szűréshez hasonló vizsgálatok megszervezését. E vitát persze még nem zárták le, hiszen jelenleg is zajlanak olyan, több tízezer ember részvételével szervezett szűrővizsgálati modellkísérletek, amelyeknek az eredményét csak évek múlva ismerhetjük meg. Adataink azt bizonyítják, hogy azoknak a tüdőrákos betegeknek a körében, akiket szűréssel (még a panaszok jelentkezése előtt) fedeztek fel, kedvezőbb a megoperáltak aránya. Az öt évnél tovább élő tüdőrákos betegek körében is nagyobb arányban vannak azok, akiket tüdőszűréssel emeltek ki (54 százalék a 46-hoz képest).
A jövő reményei
Abban reménykedhetünk, hogy a jelenlegi szakmai vitákat követően „helyére kerül” a tüdőszűrés is. A tbc előfordulásának várható további csökkenése miatt néhány év múlva feltehetően már nem kell elrendelni a lakosság tüdőszűrését. Ugyanakkor konszenzus alakul ki a tüdőrák szempontjából nagy kockázatú egyének vizsgálatáról – a betegség korai felfedezésének érdekében. Ehhez nyilván korszerű gépekre és megfelelő szervezettségre van szükség: talán éppen a tüdőszűrő állomások talaján jöhet létre egy, a betegségek megelőzését, a prevenciót feladatának tekintő egészségközpont-hálózat.
Korszerű, digitális röntgenkészülékekkel a vizsgálatok nagyobb eséllyel jelezhetik majd a gyanús elváltozásokat, mint a jelenlegi hagyományos, néhol már öregebb berendezések. Ha a jövőben a tudomány, a technika, a folyamatosan szervezett szűrési modellek egyéb, a tüdőrákot nagyobb biztonsággal és költséghatékonysággal kimutató módszert ajánlanak, akkor nálunk is annak a módszernek kell majd megteremteni a feltételeit.
Dr. Kovács Gábor
országos tüdőgyógyász szakfőorvos
Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet
Forrás: Medical Tribune Egészséglap 2006/5, a kiadó engedélyével
A tbc már nem nép-, hanem hajléktalan-betegség
Munkanélküliség, szegénység, otthontalanság, zsúfoltság – ezek az 1960-as években kötelezővé tett szűrések, BCG-oltások és gyógyszeres kezelések miatt visszaszorult, de ma is előforduló tbc-s megbetegedéseket kiváltó tényezők, amelyek főképp Budapestet, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyét jellemzik. Nemhiába került 1952-ben az ország első, a vonatkozó emlékek alapján az amerikai vöröskereszt adományozta tüdőszűrő masinája épp Szolnokra.
Bár a Camion gyártmányú, Zeiss-lencsés, ernyőfényképes felvételt produkáló szerkezetet 26 év után, 1978-ban kivonták a forgalomból, a néhány évvel később beszerzett készülékek szolgálati ideje esetenként ennél jóval hoszszabb intervallum, 40–45 év volt. Az országos átlagot jócskán fölülmúló, a 100 ezer lakosból évente 20 új tuberkulózisos regisztrálása helyett 35–40 megbetegedéssel szembesülő Jász-Nagykun-Szolnok tulajdonképpen az évtizedek során időgépekké avanzsált szerkentyűknek köszönheti, hogy statisztikájában az elmúlt években némi javulás állt be. (Az alföldi régióban 2003-ban 47 új tbc-s esetet fedeztek fel, egy évvel később azonban 38-ra, majd tavaly 35-re csökkent a frissen fertőzöttek száma.) A tbc-sek országon felüli átlaga és a levitézlett géppark ugyanis nyomós érv lehetett azon az uniós pályázaton, amelyen a megyeszékhely Szolnok nemrégiben 4 digitális, leginkább egy óriás fagyasztóra emlékeztető tüdőszűrő készüléket nyert. Ez a régióra nézve elég jó arány, hiszen egész Magyarországra jut még összesen 5 darab, hasonlóan modern berendezés.
A budapesti állapotokkal ellentétben a Jász-Nagykun-Szolnokban felfedezett tébécés hajléktalanokat a rendszer kezelni is tudja. Nemcsak a tüdőszűrésen való megjelenést érik el; a hat hónapig tartó, napi gyógyszerbevételt jelentő terápiában is készségesnek mutatkoznak az érintettek. Bár annak oka, hogy az alföldi otthontalanok miért együttműködőbbek fővárosi sorstársaiknál, nem egészen ismert, tény, hogy a szolnoki menhelyekre csak tüdőszűrési igazolással lehet bejutni.
Hogy a fővárosi hajléktalanok körében mekkora lehet a tébécések aránya, arra egy tíz évvel ezelőtt végzett, a Soros Alapítvány által finanszírozott program eredményeiből következtethetünk. Több mint 3000 hajléktalant vizsgáltak (volna) – a becsült 20 ezerből. A szűrésen részt vevő 2147 otthontalan közül 2017-nek a lelete lett negatív, bár az eredményről az érintettek egy része nem is értesült, mivel a második találkozásra nem ment el.
A célcsoport szűrésre bírása és kezelésen való részvétele amúgy örökös fejtörést okoz a szociális szervezeteknek. New Yorkban bírósági határozat rendelhet el akár rendőri beavatkozást a tébécések intézeti kezelésére. Budapesten egyelőre azonban úgy fest a helyzet, hogy jó, ha a vizsgált egyén a tüdőszűrési leletéért visszamegy.A hazai rendszer ugyanis lakcímre küldi ki az eredményt – a hajléktalanét is.
Ennek ellenére az elmúlt fél évszázad hazai statisztikája igen optimista képet fest. Ötven esztendő alatt évi 45 ezerről 2 ezerre csökkent a tébécések száma hazánkban. Kikerültünk ezzel az Oroszország, Moldávia, Románia alkotta súlyosan fertőzött régiók mezőnyéből,s átsorolódtunk a Portugáliával azonos középkategóriába.
Orosházi Csilla
Bár a Camion gyártmányú, Zeiss-lencsés, ernyőfényképes felvételt produkáló szerkezetet 26 év után, 1978-ban kivonták a forgalomból, a néhány évvel később beszerzett készülékek szolgálati ideje esetenként ennél jóval hoszszabb intervallum, 40–45 év volt. Az országos átlagot jócskán fölülmúló, a 100 ezer lakosból évente 20 új tuberkulózisos regisztrálása helyett 35–40 megbetegedéssel szembesülő Jász-Nagykun-Szolnok tulajdonképpen az évtizedek során időgépekké avanzsált szerkentyűknek köszönheti, hogy statisztikájában az elmúlt években némi javulás állt be. (Az alföldi régióban 2003-ban 47 új tbc-s esetet fedeztek fel, egy évvel később azonban 38-ra, majd tavaly 35-re csökkent a frissen fertőzöttek száma.) A tbc-sek országon felüli átlaga és a levitézlett géppark ugyanis nyomós érv lehetett azon az uniós pályázaton, amelyen a megyeszékhely Szolnok nemrégiben 4 digitális, leginkább egy óriás fagyasztóra emlékeztető tüdőszűrő készüléket nyert. Ez a régióra nézve elég jó arány, hiszen egész Magyarországra jut még összesen 5 darab, hasonlóan modern berendezés.
A budapesti állapotokkal ellentétben a Jász-Nagykun-Szolnokban felfedezett tébécés hajléktalanokat a rendszer kezelni is tudja. Nemcsak a tüdőszűrésen való megjelenést érik el; a hat hónapig tartó, napi gyógyszerbevételt jelentő terápiában is készségesnek mutatkoznak az érintettek. Bár annak oka, hogy az alföldi otthontalanok miért együttműködőbbek fővárosi sorstársaiknál, nem egészen ismert, tény, hogy a szolnoki menhelyekre csak tüdőszűrési igazolással lehet bejutni.
Hogy a fővárosi hajléktalanok körében mekkora lehet a tébécések aránya, arra egy tíz évvel ezelőtt végzett, a Soros Alapítvány által finanszírozott program eredményeiből következtethetünk. Több mint 3000 hajléktalant vizsgáltak (volna) – a becsült 20 ezerből. A szűrésen részt vevő 2147 otthontalan közül 2017-nek a lelete lett negatív, bár az eredményről az érintettek egy része nem is értesült, mivel a második találkozásra nem ment el.
A célcsoport szűrésre bírása és kezelésen való részvétele amúgy örökös fejtörést okoz a szociális szervezeteknek. New Yorkban bírósági határozat rendelhet el akár rendőri beavatkozást a tébécések intézeti kezelésére. Budapesten egyelőre azonban úgy fest a helyzet, hogy jó, ha a vizsgált egyén a tüdőszűrési leletéért visszamegy.A hazai rendszer ugyanis lakcímre küldi ki az eredményt – a hajléktalanét is.
Ennek ellenére az elmúlt fél évszázad hazai statisztikája igen optimista képet fest. Ötven esztendő alatt évi 45 ezerről 2 ezerre csökkent a tébécések száma hazánkban. Kikerültünk ezzel az Oroszország, Moldávia, Románia alkotta súlyosan fertőzött régiók mezőnyéből,s átsorolódtunk a Portugáliával azonos középkategóriába.
Orosházi Csilla
