2007. április 10., kedd, 10:27
Az őssejtek helyett újabban az őssejtekből kifejlődő úgynevezett elődsejtek átültetése tűnik a legígéretesebb megoldásnak a látás elvesztése elleni harcban. Amerikai kutatók eredményei most újabb reményt nyújthatnak a vakságot okozó szembetegségek bizonyos fajtáiban szenvedők számára.
Világszerte milliókat érintenek a látásért felelős idegsejteket elpusztító, vakságot okozó ún. degeneratív szembetegségek. Az idegsejtek más betegségeihez hasonlóan sajnos ezekben az állapotokban sem áll még rendelkezésünkre hatékony kezelési módszer. A látásvesztéshez vezető idegsejt-károsodás gyógyításának terén az őssejtkutatás jelentheti az áttörést.
Általánosan elfogadott vélemény szerint a különféle központi idegrendszeri károsodások közül éppen a csökkent fényérzékelés helyreállításának megvalósításához áll legközelebb a tudomány. Sok kutatócsoport próbálkozott már őssejtek szembe ültetésével, azonban az őssejtek nem kellő hatékonysággal hoztak létre új fényérzékeny sejteket, így mostanáig nem sikerült megfelelően helyreállítani a károsodott látást.
Az őssejteknél hatékonyabbak lehetnek azok leszármazottai
Amerikai kutatók most új megközelítéssel próbálkoztak a degeneratív szembetegség miatti látásvesztés megállítására. Nem őssejteket, hanem a fejlődésben kissé már előrehaladott, ún. neurális progenitor sejteket használtak az átültetésnél. Ezek a sejtek az őssejtekből keletkeznek a fejlődés korai szakaszában, további fejlődésük során pedig a központi idegrendszer különböző sejtjeivé alakulnak. Ezekkel a sejtekkel mások már sikereket értek el az idegrendszer degeneratív betegségei - például Parkinson-kór - kezelését modellező kísérletekben a károsodott idegsejtek megóvására, de a retina megbetegedésének kezelésére korábban még soha nem alkalmazták őket.
Az összes korábbi, retinába történő sejtátültetési kísérlettel szemben a kutatók most nem azt akarták, hogy a transzplantált sejtekből egészséges retinasejtek alakuljanak ki, amelyek átveszik az elhalt saját sejtek szerepét, hanem a még életben lévő saját sejtek működésének támogatását célozták. Céljuk nem az elveszített látás visszaállítása, hanem a még meglévő funkció megtartása volt.
David Gamm (Wisconsin-Madison Egyetem, USA), a kutatás vezetője szerint a mostani kísérletben vizsgált neurális progenitor sejtek az összes eddigi, őssejtet alkalmazó beültetésnél sikeresebben védték meg a retina felépítését és működését.
A beültetést olyan patkányokon végezték el, amelyek egy emberi szembetegséghez, az ún. retinitis pigmentosához hasonló betegséget hordoznak. A kísérleti állatok szemébe humán magzati agyból származó neurális progenitor sejteket ültettek át olyan fiatal korban, amikor az állatok látása még ép volt. Amikorra kezeletlen társaik az örökletes szembetegség miatt már megvakultak, a sejtátültetésben részesült állatoknál csaknem normális látást tapasztaltak a kutatók. Az átültetett progenitor sejtek meglepően hatékonyan védték meg a retina működőképességét és a látás folyamatát.
Átültetett és saját sejtek szimbiózisa
Az átültetést követően a szem saját fényérzékeny sejtjeinek túlélése volt tapasztalható. Ez a tény önmagában azonban még nem magyarázza a látás meglepően magas szintű megőrzését. Utóbbi hátterében az állhat, hogy a beültetett sejtek - minden korábbi sejttípustól eltérően - képesek voltak mélyen bevándorolni a retina mélyebb rétegei közé anélkül, hogy megzavarták volna annak helyi felépítését. Úgy tűnt, mintha egyfajta szimbiózisban élnének a retina sejtjeivel. A beültetett sejtek a retina külső felszínén is létrehoztak egy egységes réteget, és itt a retina saját külső védőrétegének sejtjeire jellemző pigmentszemcsék alakultak ki bennük. Az átültetett sejtek ugyan nem alakultak át retinális pigmentsejtekké, de elhelyezkedésük és felépítésük megváltozása alkalmassá tette őket a védőréteg szerepének betöltésére.
Tovább javította az eredményeket, amikor genetikailag úgy módosították a beültetésre szánt sejteket, hogy azok képessé váltak egy az idegsejtek szempontjából védő hatású anyag - egyfajta növekedési faktor - termelésére is.
Az átültetett sejtek a megfigyelési időszakban is folytatták az osztódást. Ez hozzájárulhat egyrészt a transzplantált sejtek előnyös hatásainak hosszú távú fenntartásához, másrészt viszont aggasztó lehet, mert a megtartott osztódási képességet más vizsgálatokban a daganatképződéssel hozták összefüggésbe. A jelenlegi vizsgálat négy hónapja alatt nem alakult ki rosszindulatú elváltozás a kísérleti állatokban, ami arra utal, hogy a sejtosztódás szabályozottan zajlott, ezt a jelenséget azonban a jövőben még hosszabb ideig és részletesebben is meg kell majd vizsgálni.
Raymond D. Lund, a tanulmány társszerzője szerint az új sejttípus embereken történő kipróbálását megelőzően azért is szükségesek a további vizsgálatok, mert még nem ismerik az eljárás hatékonysága mögött álló folyamatok részleteit. Az azonban már biztos, hogy a progenitorok az emberi degeneratív szembetegségek jelenlegi kezelésének ígéretes alternatíváját jelenthetik: a már említett retinitis pigmentosa mellett számos felhasználási területük lehetne, például az időskori makuladegeneráció, vagy éppen a zöldhályog kezelése.
Dr. Heksch Katalin
Interaktív ajánló:
Animáció a szem felépítéséről
Az időskori makuladegeneráció szimulációja
A zöldhályog szimulációja
