2007. április 18., szerda, 8:54
A Buffalo Egyetem pszichológusa három új tanulmányában elsőként szolgál bizonyítékokkal arra nézve: bizonyos emberek túlságosan tartanak attól, hogy külső megjelenésük miatt elutasításban lesz részük. Ha nem sikerül valamiképpen tompítaniuk ezt az érzékenységet, az mind pszichésen, mind fizikailag megviseli egészségüket.
Lora Park három tanulmányát a Personality and Social Psychology Bulletin című folyóirat tette közzé a közelmúltban. A Buffalo Egyetemen tanító pszichológusnő szerint, aki az egyetem Önismereti és Motivációkutató Laboratóriumát vezeti, a „félelem a külső megjelenés miatt történő elutasítástól" olyan állapot, amelynek fő jellemzője, hogy az illető nemcsak aggódik miatta, de meg is van győződve arról, hogy külseje alapján negatív megítélésben lesz része.
Dr. Park kutatásai azt bizonyítják, ha valaki azért akar vonzónak látszani, mert fél, hogy különben elutasítják, az nemcsak a közérzetére hat károsan, hanem az egészségére is. Létezik azonban kiút az ilyen emberek számára is: ha figyelmüket saját erősségeikre és meglévő jó kapcsolataikra irányítják, az segítheti őket abban, hogy kevésbé érzékenyen reagáljanak mások velük szemben tanúsított magatartására.
Az első vizsgálat során a pszichológusnő egy úgynevezett ARS-skálán (appearance-based rejection sensitivity scale = "félelem a külső megjelenés miatt történő elutasítástól" skála) felmérte a kutatásban részt vett 242 diák ilyen irányú érzékenységét. Azt találta, hogy azok, akik magas pontszámot értek el az ARS-skálán, többnyire alacsony önbizalommal rendelkeznek, neurózisra hajlamosak, bizonytalanok a kapcsolatteremtésben, saját értékeiket külső megjelenésükre alapozzák, és egyáltalán nem tartják magukat vonzónak.
A tanulmány kiemeli, hogy a külsejük miatt történő elutasításra különösen érzékeny személyek többnyire valamilyen étkezési zavarral is küzdenek. Mindkét nembe tartozók arról számoltak be, hogy túlságosan sokat foglakoznak a testükkel, a súlyukkal: koplalnak, megszállottan edzenek, némelyek bulimiás tüneteket mutatnak.
Kiderült az is, hogy az ARS-skálán magas pontszámot elérők a skálán alacsony pontot elérőknél jóval gyakrabban hasonlítják össze saját külső megjelenésüket másokéval, és ebből az összehasonlításból rendre ők kerülnek ki vesztesen. Ez a jelenség teljesen független önbizalmuk mértékétől, kapcsolatteremtő képességüktől, idegállapotuktól, attól, hogy általában mennyire viselik el a visszautasítást, vagy hogy milyennek látják saját magukat külső megjelenésük alapján. Egyébként a magukat állandóan másokhoz hasonlító személyekre is jellemző az étkezési rendellenesség.
Végeredményben tehát az étkezési zavarok két fontos motivációjára derült fény a tanulmányból. Az evési zavarokkal küzdők egyik félelme az, hogy külső megjelenésük miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Másik félelmüket pedig az táplálja, hogy saját testképüket a másokkal való összehasonlítások alapján próbálják meghatározni.
A következő tanulmányból az derült ki, hogy a külső megjelenésükkel kapcsolatos elutasításra nagyon érzékeny emberek rosszabbul, magányosabbnak érezték magukat, amikor külsejük neuralgikus pontjait kellett felsorolniuk, mint amikor semleges dolgokról kérdezték őket (például listát kellett készíteniük a szobában lévő tárgyakról). Azok viszont, akik a külsejükkel kapcsolatban nem ilyen érzékenyek, minden rossz érzés nélkül meg tudták határozni, mivel elégedetlenek a testükön.
Vagyis az erre érzékenyebb emberek már attól kellemetlenül érzik magukat, ha csak beszélniük kell arról, mit gondolnak súlyukról, magasságukról, külső megjelenésükről.
A harmadik tanulmány azt vizsgálta, mivel lehetne enyhíteni ezeket a túlérzékeny reakciókat. A vizsgálatban részt vevő alanyoknak rövid dolgozatot kellett írniuk egyik külső fogyatékosságukról. Ezután véletlenszerűen háromféle feladatot osztottak ki nekik: egy önértékelő jellegűt, amelyben személyiségük erősségeit sorolták fel, egy párkapcsolatra vonatkozót, ahol a bensőséges, gondoskodó viszony jellemzőit kellett meghatározniuk, valamint egy semleges feladatot, ahol fel kellett sorolniuk a szobában lévő tárgyakat.
Az az eredmény született, hogy az ARS-skálán magas pontszámot elérő emberek hangulatára rossz hatással volt a semleges feladat, mert nem segítette őket önbecsülésük erősítésében. A két másik feladat viszont saját értékeikre és jó kapcsolataikra hívta fel a figyelmüket, így ellensúlyozva azt, hogy előtte külsejük előnytelen vonásaival kellett foglakozniuk. Összességében tehát a kutatás azt bizonyítja, hogy az önmagukban bizonytalan emberek gyógyításában mennyire fontos az önbizalom erősítése és a szoros, gondoskodó emberi kapcsolatok kiépítése.
[origo] egészség
Korábbi, kapcsolódó anyagaink:
Milyen külső jegyek tesznek vonzóvá bennünket?: A nőket a termékenység külső jelei és a szépség, a férfiakat pedig a tesztoszteron által formált arc teszi vonzóvá a másik nem szemében - állítják a skóciai St. Andrews Egyetem kutatói. David Buss, az austini egyetem evolúcióbiológiával foglalkozó kutatója pedig arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak világszerte olyan nőket részesítenek előnyben, akik átlagosan három és egynegyed évvel fiatalabbak náluk.
A vékony derék lehet a legvonzóbb női tulajdonság: Egy amerikai kutatócsoport új felmérése szerint a szépség egyik legmeghatározóbb külső jelének a vékony derék tekinthető. Devendra Singh és munkatársai a tizenhatodik, a tizenhetedik és a tizennyolcadik századi angol irodalmi szövegek részletes elemzése alapján jutottak erre a következtetésre.
A peteérés időpontjában csinosabbak a nők: Amerikai pszichológusok egyetemista lányok fényképeinek elemzése során kimutatták, hogy a nők hajlamosabbak csinosabb, kissé feltűnőbb ruhákat választani azokon a napokon, amikor épp menstruációs ciklusuk legtermékenyebb időszakában vannak.
