A japán Tohoku Egyetem kutatói egerekkel végzett kísérleteik eredményei alapján elképzelhetőnek tartják, hogy az egyre gyakoribbá váló fémallergia korábbi bakteriális fertőzések eredményeként alakulhat ki. Mindez egyelőre csak feltételezés, amelynek igazolásához az allergiát kísérő immunreakciók behatóbb vizsgálatára lesz szükség.
Ajánló
Az [origo] egészség allergiás megbetegedésekkel foglalkozó oldala
Korábban:
Alapvető tudnivalók az allergiáról
Életminőséget rontó ekcéma: viszketésből depresszió
Új kezelési lehetőség az allergiában
A bőrünkből származik a jellegzetes, fémes szag
Interaktív ajánló:
A fémallergia kialakulásában a feltételezések szerint fontos szerepet játszanak az immunrendszer T-sejtjei, az azonban rejtély, hogy a pontosan milyen módon járulnak hozzá az allergiás reakció megjelenéséhez. Yasuo Endo és munkatársai korábbi egérkísérleteikben már kimutatták, hogy hidrogén-peroxid beadásával az állatok hajlamossá tehetőek a fémallergiára; az eredmények alapján felvetődött, hogy emberekben is valami hasonló játszódhat le, bár nem a hidrogén-peroxiddal, hiszen ezzel az anyaggal ritkán kerülünk közvetlen kapcsolatba. A kutatócsoport a lipopoliszacharidoknak nevezett anyagokat kezdte vizsgálni, mivel ezek a molekulák gyakran nagyobb koncentrációban is megtalálhatóak azoknak a fertőző baktériumfajoknak sejtfalában, amelyek esetenként gyulladásos immunreakciókat váltanak ki.
A kísérlet során az egerek szervezetébe nikkeles sóoldatot juttattak, az állatok egy csoportja pedig ezzel egyidőben lipopoliszacharidokat is kapott. Tíz nappal később az egerek fülébe újra befecskendezték a sóoldatot, majd nem sokkal később megmérték a gyulladásos reakciók mértékét. Azoknál az egereknél, amelyek szervezetében nem voltak jelen a lipopoliszacharidok, semmiféle gyulladást nem lehetett kimutatni, a másik csoportban ezzel szemben közepes, illetve erős mértékű fémallergiás reakciókat tapasztaltak a kutatók - olvasható a Nature hírportálján.
Az eredmények alapján felvetődik a kérdés, hogy esetleg emberekben is hasonló a helyzet, és a lipopoliszacharidokat tartalmazó baktériumok fertőzésének következében nő meg a fémallergiára való hajlam. "Lehetséges, hogy ha a baktériumfertőzés idején érintkezünk valamely fémmel, akkor az élet későbbi szakaszaiban nagyobb valószínűséggel leszünk rá allergiásak" - mondja Endo. "Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy bár a poliszacharidok valóban növelték a fémekre való érzékenységet, a kialakuló immunreakció pontos mibenléte jelen pillanatban még nem kellően ismert."
A nikkellel és poliszacharidokkal kezelt kísérleti egerek később más fémekre (kobalt, króm, palládium, réz és ezüts) is allergiásak lettek, így az sem kizárt, hogy a kísérletben megfigyelt immureakció kialakulásáért a nikkel poliszacharidokkal képzett komplexe a felelős. "Ebben az esetben a szervezet később már más fémekkel szemben is érzékenyen reagálhat, így ha a baktériumfertőzés során nikkelből készült karkötőt hodtunk, akkor előfordulhat, hogy néhány évvel később az ezüstre is allergiásak leszünk" - tette hozzá Endo.
A fémallergiáról korábbi anyagunkban olvashat bővebben.
Az eredeti közlemény a Clinical and Experimental Allergy c. folyóiratban jelent meg.
[origo] egészség
Interaktív ajánló:
Animáció az allergiás reakció kialakulásáról
Korábbi, kapcsolódó anyagunk:
Alapvető tudnivalók az allergiáról: Az allergia az immunrendszer túlzott reakciója. Az allergiával küzdő emberek immunrendszere a normálisnál erősebb választ ad egy vagy több, a környezetben megtalálható anyagra. Ezen anyag(ok) - allergének - egészséges emberben semmilyen reakciót nem váltanak ki, a szervezet ártalmatlannak tekinti őket. Az allergiás szervezet ezzel szemben ártalmas anyagként ismeri fel őket, és védekezően lép fel ellenük. Az allergiás betegségek nagyon gyakoriak. Fejlett országokban, így hazánkban is a lakosság 15-20 %-a szenved valamilyen allergiás megbetegedésben.
