Hazánkban évente mintegy ezer új limfómás megbetegedést fedeznek fel. Világviszonylatban a limfómák az összes daganatos megbetegedés mintegy 4 százalékát teszik ki. Ezek rendszerint krónikus lefolyású betegségek, gyakran olyan jellegtelen tünetekkel, amelyek más, kevésbé súlyos betegségekben is előfordulhatnak. A limfómáról általában keveset tudnak az emberek, pedig nagyon is érdemes rá odafigyelni, hiszen a korán felfedezett betegség könnyebben és célzott terápiával eredményesen gyógyítható.

Ajánló
Rákbetegek engedélyezés nélküli gyógyszert próbálnak ki
Miért nem lesz minden anyajegyből daganat?
Gyógyítható daganat: méhnyakrák
A limfómák modern csoportosításának alapja a sejtburjánzás kiindulásául szolgáló nyiroksejt típusa. A legtöbb limfóma (85-90 százalékuk) B-limfocitákból ered; jóval kevésbé gyakoriak a T-sejt-eredetű daganatok, és még ezeknél is ritkábbak az NK- (természetes ölő-) sejtekből és a hisztiocitákból (szöveti falósejtekből) kiinduló tumorok. Ugyanakkor mindmáig használatos az a történeti besorolás, amely a limfómákat két csoportra: a Hodgkin- és non-Hodgkin limfómákra osztja. Az első csoportba egyetlen B-sejt-eredetű limfóma, a Hodgkin-kór (illetve annak néhány változata) tartozik, amelynek első leírását Thomas Hodgkin angol patológus adta 1832-ben. Jellemző szövettani képe, kórlefolyása és az általa tipikusan érintett korcsoport alapján ez a betegség valóban jól elkülönül az összes többi - mintegy 30 - limfómát magában foglaló, rendkívül heterogén második csoporttól, a non-Hodgkin limfómáktól.
Kialakulásának okai
A limfómás megbetegedések túlnyomó többsége bármely azonosítható ok nélkül alakul ki. A limfómák egyes típusaihoz azonban rendelhetők kockázati tényezők. Fertőzésekkel (pl. a gyomorfekély kialakulásában is közrejátszó Helicobacter pylori jelenlétével), illetve autoimmun kórképekkel (pl. Hashimoto-kór) járó krónikus gyulladás a B-limfociták tartós ingerlése útján hajlamosíthat egyes limfómatípusokra. B-sejteket serkentő hatásával az Epstein-Barr vírus, ez a közönséges, serdülőkorunkig lényegében mindannyiunk által "beszerzett" kórokozó is képes e limfociták daganatos burjánzását kiváltani, azonban csak olyan személyekben, akiknek az immunrendszere valamilyen okból legyengült. A nyugati világban a csökkent immunitás leggyakoribb oka a HIV-fertőzés és a szervátültetésekkel együtt járó immunelnyomó kezelés, míg az egyenlítői Afrikában sok gyermeket sújtó Burkitt-limfóma kialakulásában a malária kórokozója szerepel mint az immunrendszert kimerítő ágens.
Mindemellett leggyakrabban ismeretlenek maradnak a betegség hátterében megbúvó okok. A limfóma kialakulásáért a beteg semmiképpen sem hibáztatható. Mivel a fertőzések szerepe minden esetben közvetett, örökletes tényezők hozzájárulása pedig rendkívül ritkán azonosítható, sem az érintettekkel együtt élők, sem vér szerinti hozzátartozóik nincsenek nagyobb limfómaveszélynek kitéve, mint bármely más ember.
- Meghatározása, csoportosítása
- Prezentáció, tünetek
- Kórlefolyás
- Kezelés








