A szerzett tulajdonságok továbbadásának lehetséges mechanizmusa
Ajánló
Az [origo] egészség életmód aloldala
Táplálkozás - Az [origo] egészség dietetikai oldala
Korábban:
Öröklődés nem hétköznapi módon
Csaba György: Az ember modernkori evolúciójának motorja (Természet Világa, 2007. május)
Ebbe a szabályozásba sikerült bepillantani akkor, amikor a kutatók felismerték, hogy egyes gének metiláltak, a metiláció pedig akadályozza az adott génterület átírását (a metilcsoport egy szénatomból és három hidrogénatomból áll, amelyek képesek oldalláncokként a DNS-hez kapcsolódni, kialakítva ezzel az ún. metilációs mintázatot). A metilációs mintázat tehát meghatározhatja, hogy mely gének működjenek és melyek ne. A metilációs mintázat azonban az ivarsejt és a zigóta fejlődésének egyes szakaszaiban normális körülmények között is megváltozik, és az anyai és apai mintázat egymáshoz idomul (ún. genom imprinting). Ilyenkor jöhet létre a hormonális imprinting hatása, és a változás átadódhat az utódgenerációra.
Jelenleg az imprinting (és hibás imprinting) kialakulásának leginkább elfogadott magyarázata a metilációs mintázat megváltozása. "A korábban már említett, egysejtűeken végzett kísérletek során a metilációs mintázatba való beavatkozásnak megfelelően kimutatható volt a hormonális bevésődés hatásának megváltozása: ezekben az esetekben nem történik mutáció, sőt semmiféle változás a génállományban, ugyanakkor fellép egy génekre ráépülő (epigenetikus) hatás, mely a géneket kíséri. Mindez azonban nem magyarázza azt, hogy a nem születés körüli kritikus periódusokban (például a kamaszkor kezdetén) történő imprinting, mint amit ember esetében is megfigyeltek, hogyan öröklődik. Ilyen volt például a már említett svéd vizsgálat, amelyben a nagyszülői táplálkozási szokások befolyásolták az unokák halandósági rátáit; a rendelkezésre álló adatok itt néhány esetben ellentmondásosak (bővebben lásd a keretes írást), így ezen a területen még további vizsgálatokra lesz szükség" - fűzte hozzá a professzor.
Az utóbbi évszázadokban a technikai haladás következtében jelentősen nőtt a környezetre és az egészségünkre káros kémiai anyagok kibocsátásnak mértéke: köztudott, hogy nap mint nap mennyi mesterségesen előállított anyag kerülhet a szervezetünkbe - akaratunk ellenére is - a levegőből, a vízből vagy a különféle élelmiszerekből. Ezek között megtalálhatóak a szintetikus szteroidok és a szteroidokhoz nagyon hasonló szerkezetű kémiai anyagok, amelyek sejtjeink receptoraival érintkezve hormonális bevésődést okozhatnak. Ha pedig valóban helytálló a feltevés, miszerint ezek a hatások továbbadódnak az utánunk következő generációknak, akkor feltehetően az említett betegségek további növekedésével kell számolnunk a következő évtizedekben.
A cikk Csaba György: Az ember modernkori evolúciójának motorja (Természet Világa, 2007. május) és a "Hormonal imprinting: phylogeny, ontogeny, diseases and possible role in present-day human evolution" (Cell Biochemistry and Function, 2007. április) című cikkeinek felhasználásával készült.
Illyés András
Ideje komolyan venni az epigenetikus öröklődést
A transzgenerációs hatások tanulmányozásához több generáció adatsoraira is szükség van, amit emberek esetében gyakran nem könnyű beszerezni. Emiatt viszonylag kevés kutató foglalkozik a nagyszülőket ért hatásoknak a gyerekekre vagy az unokákra gyakorolt hatásaival, a svéd Umea Egyetem kutatói azonban nemrég hiánypótlónak tekinthető cikket publikáltak a témában. A European Journal of Human Genetics c. folyóiratban közölt tanulmányukban Gunnar Kaati és munkatársai többek között az apai nagyapa pubertáskor előtti - 12 és 15 éves kor közötti - táplálkozásának fiú unokákra gyakorolt hatásait vizsgálták.
A tanulmány különlegessége, hogy létezett egy olyan adatsor, amelyből már statisztikailag is megbízható következtetéseket lehetett levonni: a kutatócsoport egy izolált svéd közösség táplálkozását elemezte, amelyhez 1799-től kezdve rendelkezésre álltak az éves gabonatermés mennyiségi adatai. Az 1905-ben született nagyszülői generáción eredmények azt mutatták, hogy azokban az években, amikor a termés gyengébb volt (vagyis a nagyszülő viszonylagosan "koplalásra" kényszerült), akkor a fiú unokák élettartama meghosszabbodott, ellenben amikor bőven volt táplálék, akkor rövidebbnek bizonyult az utódok élettartama.
A kutatók ezt követően két másik adatsorral is kiegészítették vizsgálatukat (egy 1890-ben és egy 1920-ban született generációval), amelynél már nemcsak fiú unokák élettartamát, hanem a szív- és érrendszeri betegségekkel és a cukorbetegséggel összefüggő halálozási arányt is vizsgálták. A szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő mortalitás csökkent abban az esetben, ha a nagyapa kamaszkora előtti években nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű táplálék. A cukorbetegség esetében pedig valóban meglepő eredményt kaptak a kutatók: amennyiben bőséges mennyiségű táplálék állt az apai nagyapa rendelkezésére, akkor a fiú unokában négyszeresére nőtt a cukorbetegséggel kapcsolatos halálozási arány. Az apa esetében a táplálékfelesleg ugyanakkor "védő hatást" biztosított fia számára a cukorbetegséggel szemben, így feltétlenül szükséges, hogy a vizsgálatokat további csoportokon is megismételjék.
- Hormonális bevésődés
- Befolyásolhatja-e az egészségünket, hogy mit ettek a nagyszüleink?
- A szerzett tulajdonságok továbbadásának lehetséges mechanizmusa
