A nyár kapcsán gyakran emlegetik a magaslégköri ózonpajzsot, amelynek elvékonyodása miatt kevésbé vagyunk védettek a Nap káros ultraibolya sugárzásával szemben. Ritkábban esik viszont szó a szintén a nyári szezonhoz köthető talajmenti ózonszennyezésről, amely nagymértékben károsíthatja az egészséget, elsősorban a tüdőben okozva elváltozásokat. A gyermekek, az asztmások és a dohányosok különösen érzékenyen reagálhatnak a megemelkedett ózonszintekre.
Az ózonszmog kialakulása
Ajánló
Az ózontartalmú légfrissítők használatának esetleges veszélyei
A lézernyomtatók porterhelése káros lehet a tüdőnek
Mit tehet Ön az ultraibolya sugárzás szemkárosító hatása ellen?
Ismert, hogy a magaslégkörben (a sztratoszférában) jelen lévő ózonpajzs milyen fontos szerepet játszik a földi élet védelmében, mivel megvédi az élőlényeket a Nap nagy energiájú ultraibolya sugaraitól. De mi is az ózon? Háromatomos oxigén-molekula (O3), amely sokkal könnyebben lép reakcióba más vegyületekkel, mint a légkörben leggyakoribb kétatomos változat (O2). Az ózon igen mérgező és jellegzetes szagú gáz - neve is a görög ozein ("szagot terjesztő") szóból ered. A gáz színe kékes; folyékony állapotban sötétkékbe, szilárdan ibolyaszínűbe vált.
A földfelszín feletti ózonréteg főleg a Déli Sark felett vékonyodott el veszélyesen, de az északi féltekén is hasonlót lehet időnként tapasztalni. Ezt a jelenséget többek közt a sugárhajtású repülőgépek, a nitrogénműtrágyázás melléktermékei, a bozótirtó vegyszerek és a régi aerosolos palackok freonos hajtógázai idézték/idézik elő.
A talajmenti ózon eredete
Nemcsak a magaslégköri ózonréteg elvékonyodása köszönhető az emberi tevékenységnek, hanem a talajmenti ózonkoncentrációnak a természetes szint többszörösére való növekedése is. Az alsólégkörben (a troposzférában) lévő ózon ugyanis - a korábbi elképzelésekkel szemben - nemcsak a magaslégkörből származik, hanem olyan kémiai reakciókból is, amelyek nitrogén-oxidok, szén-monoxid és az ún. illékony szerves vegyületek közt mennek végbe napfény jelenlétében.
Ezek a reakciók a természetben is lejátszódnak: nitrogén-oxidok például a talajban végbemenő nitrifikációs folyamatok révén keletkeznek, vagy erdő- és szavannatüzek révén, továbbá villámláskor is. Az illékony szerves vegyületeket pedig a fák és más növények bocsátják ki a levegőbe.
A fejlett ipari országok területén azonban ma a természetesnél jóval nagyobb a talajmenti ózon mennyisége. Ennek oka, hogy új források jelentek meg: a gépkocsi-motorok, a villany- és távhő-erőművek, a fűtés és az ipar nitrogén-oxidokat termelnek; a lakkok, ragasztóanyagok és festékek előállításához használt szerves oldószerek pedig illékony szerves vegyületek forrásai. Mindezek révén a szennyezett levegőben jóval több ózon képződik, mint tiszta levegőben.
Az ózonkoncentráció napsütéses nyári napokon érheti el a legmagasabb értékeket: a képződő ózon mennyisége a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek koncentrációjától, továbbá azok egymáshoz viszonyított arányától függ. Bár nitrogén-oxidok nélkül az ózon kialakulásához vezető reakció nem játszódik le, azok túl nagy mennyiségben viszont már bontják az ózont. Ez történik a forgalmas városközpontokban is, így ózonszmog idején az ózon nagyobb mennyiségben van jelen ott, ahová a városok felől fúj a szél, mint magukban a városokban, ahol az előanyagok nagy része keletkezik.
Dél-Európa különösen érintett
Európában elsősorban a Földközi-tenger mentén alakul ki a nyári szezonban nagyfokú ózonszennyezés. A forró nyarakon a hosszan tartó, nagy légnyomású időszakok (anticiklonok) idején - amikor magas a hőmérséklet és stagnál a légáramlás - a talajmenti ózon felhalmozódhat. Az ózonszennyezettség Athénban, Rómában, Milánóban és Barcelona körül a legnagyobb mértékű. Hazánkban a talajmenti ózon szintén anticiklonok alatt érhet el magasabb szintet.
- Az ózonszmog kialakulása
- Az ózon hatása az élő szervezetre
- A tájékoztatás javul
