Egy kutatócsoport olyan génváltozatot azonosított, amely szoros kapcsolatot mutat a gyermekkori asztma fokozott kockázatával.
Ajánló
Mi történik asztmás roham alatt?
Az [origo] egészség allergiás megbetegedésekkel foglalkozó oldala
Korábban:
Nagyszüleink életmódja ránk is hatással lehet
A hörgőasztma az egyik leggyakoribb krónikus tüdőbetegség gyermekekben. Míg Németországban a 6 és 16 év közötti gyerekek mintegy 15%-a érintett, addig ez az arány Ausztráliában, Angliában és az USÁ-ban a 30%-ot is eléri. Az asztma a hörgők nyálkahártyájának gyulladásos reakciója, amely a légutak beszűkítésével légszomjat, nehéz, sípoló légzést, köhögést okoz. Mindez az életminőség jelentős romlását eredményezi, és a tüdő idült elváltozásait vonhatja maga után. A fűre, pollenre, poratkákra és hasonló, egyébként ártalmatlan környezeti tényezőkre adott allergiás válasz a gyermekkori asztma kiváltója az esetek 80%-ában. Azonban hogy az allergia, valamint a különböző fertőzések és további ismeretlen külső és belső faktorok miként játszanak szerepet a betegség kiváltásában, arról egyelőre igen hiányos képet birtokolunk.
Annyit már régen lehet sejteni, hogy az esetek egy jelentős hányadában genetikai tényezők állnak a háttérben. Az átöröklés szerepét mi sem mutatja jobban, mint hogy azok a gyerekek, akiknek mindkét szülője asztmás, mintegy 70%-os eséllyel lesznek maguk is betegek, míg az egészséges szülők gyermekei esetében - attól függően, hogy milyen körülmények között nevelkednek - ez az esély mindössze 5-15%. A genetikai hajlamosító tényezők között megtaláljuk az allergiás érzékenyítés komplex szabályozásában részt vevő gének bizonyos változatait ugyanúgy, mint az egyedi különbségeket a veleszületett immunrendszer legváltozatosabb kórokozókra és allergénekre adott reakciójában, vagy a nyálkahártyák immunválaszát szabályozó génekben. "A gének széles körének számtalan változata hozható összefüggésbe az allergiás betegségek, mint például a neurodermatitisz, a szénanátha vagy éppen az asztma kialakulásával" - magyarázza Bufe professzor, a nemzetközi kutatócsoport német részről együttműködő partnere. "Mindezidáig csak korlátozottan sikerült feltérképeznünk ezt a rendkívül összetett rendszert."
"A jelen kutatást egyfelől a nagyon nagy létszámú betegcsoport teszi kiemelkedő fontosságúvá, másfelől pedig az, hogy elsőként alkalmaztuk a teljes génállományt átfogó szűrési módszert ilyen sok alanyon" - teszi hozzá Bufe. A vizsgálat abból áll, hogy valamennyi kísérleti alanyban a genetikai anyag teljes terjedelmében elszórt, kijelölt tesztpontokat összehasonlítják az összes többi alany azonos pontjaival. Egyedi variációkat, például egyes bázispárok cseréjét gyakran tapasztalnak, és ezek távolról sem járnak okvetlenül betegséggel. Statisztikai módszerekkel azonban kiszűrhetők azok a variánsok, amelyek gyakrabban fordulnak elő a beteg, mint az egészséges egyedekben, s így feltehetően a betegséghez társíthatók. "Mivel az emberi génállomány nagyjából 40 000 génből áll, az embernek az az érzése, hogy tűt keres a szénakazalban" - tekint vissza a munkára Bufe.
A genomi léptékű szűrés, melyet az Európai "GABRIEL" Konzorcium Cookson doktor, a londoni Imperial College professzorának irányítása alatt vitt véghez, a kutatók figyelmét a 17q21 kromoszomális régióban fekvő ORMDL3 régióra irányította. Ennek a szakasznak a változatai statisztikailag jelentősen gyakoribbak voltak az asztmában szenvedő gyermekek körében, ezért egyértelmű rizikófaktorként voltak azonosíthatók. A génkomplex funkciója azonban változatlanul tisztázatlan. "Annyit tudunk csupán, hogy az ORMDL3 fehérje az egyik sejtszervecskében, az endoplazmatikus retikulumban található. Számos sejt és szövet kifejezi, köztük különösképpen az immunrendszer sejtjei" - magyarázza Bufe. "Valami teljesen ismeretlent, teljesen újat találtunk, ami nem várt perspektívákat nyithat a gyermekkori asztma megértésében." Következő lépésként a kutatóknak fel kell tárniuk az ORMDL3 fehérjék pontos szerepét, hogy megtudják, milyen sejtfunkciókat is érintenek a génekben kimutatott változatok.
Fontos hangsúlyozni, hogy mivel az asztma kialakulásában a genetikai tényezők mellett a környezeti kiváltó ingerek is kulcsfontosságúak, az öröklött hajlammal rendelkező gyerekek sem lesznek feltétlenül betegek. Az immunrendszer "edzése" az első életév folyamán csökkenti a későbbi asztma kifejlődésének valószínűségét, amint arra egy a Müncheni Egyetem Gyermekklinikája által koordinált német-osztrák-svájci kutatócsoport rámutatott. Mikrobiális és egyéb környezeti tényezők, amelyek egyebek mellett a hagyományos állatgazdaságok istállóiban is jelen vannak, aktiválják a veleszületett immunrendszer receptorait a légutakban és az emésztőtraktusban. Ez az aktiváció feltehetően szükséges az immunrendszer megfelelő éréséhez. Az ebben érintett receptorok mutációi egyébként olyan további genetikai faktorok, amelyek összefüggésben állnak a gyermekkori asztmával.
A kutatók a Nature legfrissebb, online elérhető változatában tették közzé eredményeiket.
Tátrai Péter
