Egy új műtéti technika alkalmazásával a jövőben lehetőség nyílhat arra, hogy daganatos megbetegedésben szenvedő vagy krónikus sebbel küszködő betegek szöveteiből izolált vérérsejteket nyerjenek. E sejtek genetikai állományának vizsgálatával a kutatók értékes információt szerezhetnek a tumorok és a sebek tápanyagellátásáról és gyógyításuk lehetőségeiről.
Ajánló
Az [origo] egészség szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó oldala
korábban:
Lüktető szívizomsejtek a petricsészében
A sejtmintavétel problémájára kínál megoldást az az új műtéti eljárás, amelyet az Ohiói Állami Egyetem kutatói fejlesztettek ki, Chandan Sen vezetésével. Az eljárás során egy lézeres készülékkel akár egy-egy sejtet is képesek kivágni a szövetből, függetlenül a páciens betegségétől. A kiemelt sejten ezután genetikai vizsgálatokat folytatnak. A kutatások célpontjai azok a sejtek, amelyek a tumor vagy egy krónikus seb vérellátását biztosító ereket építik fel. Ezeken az ereken keresztül jutnak a daganatsejtek és a sebet alkotó szövetek oxigénhez és tápanyagokhoz. Ha sikerül meggátolni a vérerek növekedését a tumorban, azzal egyúttal meggátolható a tumor növekedése is, hiszen nem jut tápanyaghoz. Ennek érdekében pontosan ismerni kell azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek a vérér sejtjeiben végbemennek.
A kutatók olyan betegekből származó mintákat vizsgálnak, akiknek normálisan gyógyuló vagy nem begyógyuló, krónikus sebeik vannak. A lézeres technikával mindkét típusú sebből sejteket izolálnak, és elemzik azok teljes genetikai állományát. Arra keresik a választ, hogy milyen gének fejeződnek ki a krónikus és a begyógyuló sebet alkotó sejtekben; a módszerrel a kutatók egészen a mikrokapillárisok szintjéig tudnak sejteket elkülöníteni. Ha egy sejt normálisan gyógyul, akkor a mikrokapillárisoknak intenzíven növekedniük kell. A vizsgálat első fázisában ezeket a vékony ereket keresik a seb szöveteiben (ha nem találják a kapillárisokat, az annak a jele lehet, hogy a seb krónikussá alakul). Ezután izolálják a vastagabb erek falát alkotó, úgynevezett epitélium sejteket is.
Sashwati Roy szerint, aki közreműködik a kutatásban, már egy egyszerű génmutáció is azt okozhatja, hogy a beteg nem reagál a kezelésre, és a sebe nem gyógyul. Ezeknek a genetikai változásoknak a feltérképezésében jelenthet igen hasznos eszközt az általuk kifejlesztett lézeres sejtizoláló módszer. Úgy találták, hogy olyan gének, amelyekről eddig úgy hitték, hogy kizárólag a tumorsejtekben fejeződnek ki (tehát fehérjemásolat készül róluk), azok a sebek gyógyulásakor is aktívak. Ezen eredmények alapján a jövőben össze lehet majd hangolni a krónikus sebek és a tumorok gyógyítását célzó kutatásokat.
Molnár Csaba
