A nagy pszichiátriai kórképek közül a legtöbb mítosz és ellentmondás a skizofrénia köré szövődik. A betegségnek nem létezik egységes definíciója: a skizofrénia a pszichotikus betegségek egy csoportja (a pszichózis a realitásérzék részleges vagy teljes elvesztését jelenti), az elváltozások érintik a személyiség egészét, a gondolkodást és a magatartást. A tudat mindezek ellenére tiszta marad, és az intellektuális képességek is fennmaradnak. Részletesen a betegség kialakulásáról, a tünetekről és a kezelési lehetőségekről.
A betegség történeti háttere
Képünk illusztráció
Ajánló
Otthonunk tisztasága is hat a mentális közérzetre
Stresszkonferencia: továbbra sem próbáljuk megelőzni a stressz káros hatásait
Az átlagnépességnek körülbelül egy százaléka szenved ebben a betegségben (egész pontosan 0,85 százalék), tehát mintegy minden századik ember, és nincs eltérés a vallással vagy a társadalmi rétegződéssel kapcsolatban. A férfiak és a nők között hozzávetőleg egyforma a megoszlás. Nagy eltérések mutatkozhatnak ellenben a földrajzi elhelyezkedést illetően, például kiemelten magas a skizofrénia előfordulása Izlandon.
A betegség kialakulása
Kialakulásának pontos mechanizmusa sem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, annak ellenére, hogy bizonyos biokémiai elváltozások bizonyítottak (a dopaminrendszer zavara) és agyi képalkotó vizsgálatokkal is találtak eltéréseket az agyban. Egyes (például a 3-as, az 5-ös, a 6-os, a 8-as, a 22-es) kromoszómákat is kapcsolatba hoztak a betegség kialakulásával, és jellemző a családi halmozódás is. Az egyik szülő betegsége esetén 13 százalék, mindkettő esetén 46 százalék a skizofrénia kialakulásának az esélye, de az esetek 80 százalékában egyik szülő sem szenved a betegségben.
Az anya-gyerek kapcsolatok vizsgálatai szerint a pszichológiai tényezők közül háromnak lehet szerepe. Rizikófaktor a "túlvédő anya" és a "kettősen-kötő" is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a szülő egy időben két egymásnak ellentmondó üzenetet kommunikál a gyerek felé a nevelés kapcsán, például látszólag szóban elfogadja, magatartásában, viselkedésében ellenben elutasítja gyermekét. A harmadik bizonyított tényező a túlzott érzelmi megnyilvánulások és kritikák a szülő részéről. További kockázati tényezők még a terhesség alatti vírusos fertőzés, a szülés közben elszenvedett magzati oxigénhiányos állapot, az anya éhezése a terhesség első harmadában, az Rh-összeférhetetlenség, a terhesség alatti magas vérnyomás vagy vércukorprobléma, valamint a szülés közben fellépő komplikációk.
Skizofrén (bal oldal) és egészséges (jobb oldal) agyról készített három dimenziós kép. Pirossal láthatóak például a homloklebenyben jelentkező anatómiai eltérések. (Forrás: Disease-Specific Atlases of the Human Brain)
Ismeretlen okokból több skizofrén beteg születik télen vagy kora tavasszal. A skizofrénia gyakoribb az egyedülálló szülők gyermekeinél, alacsonyabb szociális státuszban, városi környezetben, bevándorlók között, illetve, ha az apa korosabb.
- A betegség történeti háttere
- A skizofrénia tünetei
- A betegség lefolyása és a diagnózis felállítása
- A betegség kezelése
