2007. szeptember 12., szerda, 8:59
Annak ellenére, hogy az elmúlt tizenkét évben sokat fejlődött a szív- és érrendszeri betegségek gyógyszeres kezelése, a betegek többségének állapota mégsem javult az elvárt mértékben egy most nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint. A szerzők szerint ennek hátterében az állhat, hogy a betegek nem hajlandóak vagy képtelenek egészségtelen életmódjukon változtatni, és rehabilitációjuk sem megoldott.
Az
Európai Kardiológiai Társaság tizenkét évvel ezelőtt kezdte el vizsgálni, hogy a szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedők hogyan reagálnak a kezelésre (a szívkoszorúér-megbetegedés az az állapot, amikor a szívet vérrel ellátó erek szűkülnek). A vizsgálat eredményeit az úgynevezett EUROASPIRE-jelentésekben teszik közzé. A felmérések megkezdése óta számos hatékony gyógyszert fejlesztettek ki, amelyek eredményesen javíthatják a betegek életminőségét és életkilátásait. Ennek ellenére a legutóbbi EUROASPIRE-jelentés - amelyet a nemrég Bécsben megrendezett Európai Kardiológiai Kongresszuson hoztak nyilvánosságra - lesújtó adatokat közöl a szívbetegek kezelésének eredményességéről. A betegek többségének a legújabb adatok szerint nem sikerült kellően lecsökkenteni a vérnyomását és a cukorbetegség is aggasztóan gyakori maradt körükben - olvasható
a kongresszusról szóló sajtóközleményben.
A felmérés szerzői az elmúlt tizenkét év folyamatait elemezték abban a nyolc országban - hazánkat is beleértve - amelyek mind a három eddig publikált EUROASPIRE-jelentésben részt vettek. A dohányzó szívbetegek aránya nem csökkent a tizenkét év alatt: minden ötödik beteg folytatja a dohányzást, még azután is, hogy diagnosztizálták nála a szívkoszorúér megbetegedést (a nők és az ötven év alatti betegek körében még nőtt is a dohányosok aránya). A betegek annak ellenére dohányoznak, hogy egyre hatékonyabb leszokást segítő módszerek állnak a rendelkezésükre.
Hasonló tendencia figyelhető meg, ha a betegek testsúlyát vizsgáljuk: az elhízottak aránya is vészesen növekszik. Az első és a harmadik jelentés között csaknem öt kilogrammal nőtt a betegek átlagos testsúlya, négyötödük túlsúlyos, míg harmaduk kórosan elhízott (a kórosan elhízottak aránya csak 25 százalék volt az első felmérés készítésekor). Az egészségtelen, szénhidrátban gazdag táplálkozás másik következményeként a cukorbetegek aránya is ugrásszerűen megnőtt. Míg tizenkét éve a szívbetegek 17 százaléka volt cukorbeteg is egyben, addig mára 28 százalékuknál diagnosztizálható diabétesz. Sőt, a kutatók szerint a cukorbetegek 15 százalékánál nem is ismerik fel a betegséget, így valószínűleg tíz szívbetegből négyről mondható el, hogy cukorbeteg is egyben.
David Wood, a londoni Imperial College kutatója szerint a rossz eredmények hátterében legfőképpen az áll, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában nem lehet elég a betegség gyógyításához. Hasonlóan fontos, hogy a beteg változtasson életmódján: hagyjon fel egészségtelen szokásaival, mindenekelőtt a dohányzással, és vigyázzon testsúlyára. Fontos probléma az is, hogy míg az országok rengeteg energiát fordítanak a szívbetegek kezelésére, addig a megelőzésnek már sokkal kevesebb figyelmet szentelnek.
A felmérés szerint az életmódból fakadó kedvezőtlen folyamatok mellett szerencsére valódi előrelépés történt a szívbetegségek gyógyszeres kezelésében, ami leginkább a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek (a sztatinok) elterjedésének köszönhető. Ma már a betegek 87 százalékát kezelik ezekkel a gyógyszerekkel. Ennek eredményeképpen jelenleg 72 százalékuk sikeresen le tudja csökkenteni koleszterinszintjét (ez az arány csak 13 százalék volt tizenkét éve). A vérnyomás csökkentésében sajnos már nem ilyen sikeres a gyógyszeres kezelés. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek gyakori alkalmazásának ellenére a betegek felének vérnyomása még mindig a kívánatos
140/90 Hgmm felett van. Philip Poole-Wilson, a jelentés egyik szerzője szerint ennek hátterében is leginkább az egészségtelen életmód (és a gyógyszerek helytelen szedése) állhat. Véleménye szerint a betegek számára sokkal kényelmesebb beszedni egy tablettát, mint változtatni szokásain, ez önmagában azonban nem elég a gyógyuláshoz.
A tanulmány szerint a rehabilitáció elégtelensége a másik fő oka annak, hogy továbbra sem történt érezhető előrelépés a szívbetegségek kezelésében. Míg az akut gyógyításra sok figyelem vetül, a rehabilitációra fordítható források gyakran elégtelenek. Ezért csak nagyon kevés beteg vesz részt a rehabilitációs kezelésben, pedig a kutatások igazolják, hogy utókezeléssel jelentősen javíthatók a szívbetegségekben szenvedők életkilátásai.
A hazai és az európai adatok összehasonlítása
A EUROASPIRE III vizsgálat legnagyobb jelentősége, hogy immár évtizedes távlatban lehet összehasonlítani a szívkoszorúér-betegséghez vezető folyamatokat a felmérésben résztvevő országokban. A megelőző orvoslás szempontjából ez alapján nélkülözhetetlen adatokhoz juthatunk: ne feledjük el, hogy a népegészségügyi folyamatokat csakis az ehhez hasonló követéses felmérésekkel lehet tudományosan megismerni. A finanszírozási céllal készített ellátási adatok erre elvi okok folytán alkalmatlanok, a legtöbb döntést azonban mégis az ilyen adattípusokra alapozva hozzák meg, és nem azok alapján, amilyeneket a Euroaspire III is biztosít számunkra - válaszolta a felmérés hazai vonatkozásaival kapcsolatos kérdésünkre Dr. Karlócai Kristóf, a
Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosa.
A szakember elmondta: a hazai adatoknak az európaiakkal való összehasonlítása több érdekességgel is szolgálhat. Ebben a nagy kockázatú betegcsoportban hazánk "jó pontot" kaphat a dohányzás területén: míg az európai átlagban 10%-kal, addig nálunk 43%-kal csökkent a dohányzó betegek aránya a legelső felméréshez képest. Ezzel ellenkező tendenciát láthatunk a testsúly és az elhízás adatainak alakulásában: a növekedési ütem hazánkban kétszer akkora, mint a többi országban (a túlsúly esetén 21%, az elhízásnál pedig 112% az európai 8%, illetve 52%-os növekedéssel szemben). A vizsgálatban külön kérdés vonatkozott a centrális (hasi típusú) elhízás mértékére, ahol ugyancsak az átlag fölött vagyunk (46% az európai 30%-os növekedési átlaggal szemben). A szívkoszorúér-betegség szempontjából nagy rizikójú, diabéteszes betegcsoportra ajánlott 130/80 Hgmm-es vérnyomást el nem érők száma
viszont az európai populációban 2%-kal nőtt, míg a hazai betegekben 2%-kal csökkent.
A megelőzést célzó hazai munka legsikeresebb része a magas lipidszintek kezelése és beállítása. A 4,5 mmol/liter fölötti összkoleszterinszint a Euroaspire I-es vizsgálatban Magyarországon 97,4%-os, a mostani felmérésben viszont már csak 57%-os arányban fordult elő. A csökkenő tendencia a többi európai országban még látványosabb, mert náluk 94,5%-ról 46,2%-ra sikerült leszorítani ezt az értéket. A cukorbetegség Európában összességében 61%-kal nőtt, míg ez a szám nálunk 68%; a jól beállított diabéteszesek száma mindenhol jelentősen csökkent, Európában 25,1%-ról 6,7%-ra, hazánkban pedig 46,4%-ról 8,5%-ra - ismertette az új adatokat Karlócai.
A felhasznált gyógyszerek közül a vérlemezkegátlók, a béta-blokkolók, az ACE (angiotenzin-konvertáló enzim) gátlók és ARB-k (angiotenzin-receptor blokkolók) használatában nincs nagy különbség. Hatalmasat nőtt a sztatinok felhasználásának mértéke, itthon 6,7%-ról 76,7%-ra, a többi európai országban pedig 18,1-ről 87%-ra. A vizsgálat bizonyítja, hogy az életmódváltoztatást igénylő rizikótényezők megszüntetése európaszerte sem eléggé sikeres, míg a gyógyszerekkel kezelhető betegségek sokkal nagyobb arányban normalizálhatóak. A kérdés messzire vezet: a betegek inkább azt várják az orvostól, hogy csökkentse egy következő infarktus esélyét, saját maguk azonban sokszor alig tesznek valamit a megelőzés érdekében - tette hozzá a főorvos.
Molnár Csaba
