Hogyan olvassuk ki mások szeméből a szomorúságot és hogyan érintenek minket társunk fájdalmas élményei? Miért reagálunk jobban a pozitív, mint a negatív ingerekre? Valóban csak mi gondoljuk úgy, hogy túl kövérek, esetleg túl soványak vagyunk? Lehetséges-e a gondolatolvasás? Cikkünkben néhány korábbi, az agy működésével kapcsolatos kutatási eredményt szedtünk csokorba, amelyből kiderül: a legtöbb esetben sokkal érzékenyebben - és gyakran csak tudat alatt - reagálunk mások viselkedésére, mint azt elsőre gondolnánk.
Kiolvasható a szemünkből, ha szomorúak vagyunk
A University College London kutatói, Neil Harrison és Hugo Critchley a Social Cognitive and Affective Neuroscience című folyóiratban tették közzé a szomorúság és a tekintet kapcsolatát vizsgáló tanulmányukat. Mindenki előtt ismert, hétköznapi tény, hogy egymásra nézve hamar felismerjük, ha ismerősünk szomorkodik: a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy pontosan miből állapítjuk ezt meg.
Vizsgálati alanyaiknak különféle érzelmeket kifejező arcfotókat mutattak, majd arra kérték őket, hogy a látott arckifejezéseket értékeljék az érzelmek intenzitása, illetve az alapján, hogy a kifejezett érzelem mennyire tekinthető pozitívnak vagy negatívnak. A résztvevőknek ezt követően ugyanezeket az arcokat mutatták, miközben megmérték pupilláik méretváltozásait.
Az eredmények azt mutatták, hogy a bánatos szemeket kisméretű pupillákkal sokkal szomorúbbnak értékelték a résztvevők, mintha valakinek tágabb volt a pupillája; további eredmény, hogy a szomorkodó tekintetek hatására a képeket szemlélő személyek pupilláinál is fokozott összehúzódást lehetett megfigyelni. Egyértelmű tehát, hogy az arckifejezések és a testtartás mellett a pupillaméret alapján is képesek vagyunk leolvasni társunk szomorúságát, és öntudatlanul bár, de mi magunk is átvesszük ("tükrözzük") ezeket az érzelmeket.
Vizsgálati alanyaiknak különféle érzelmeket kifejező arcfotókat mutattak, majd arra kérték őket, hogy a látott arckifejezéseket értékeljék az érzelmek intenzitása, illetve az alapján, hogy a kifejezett érzelem mennyire tekinthető pozitívnak vagy negatívnak. A résztvevőknek ezt követően ugyanezeket az arcokat mutatták, miközben megmérték pupilláik méretváltozásait.
Az eredmények azt mutatták, hogy a bánatos szemeket kisméretű pupillákkal sokkal szomorúbbnak értékelték a résztvevők, mintha valakinek tágabb volt a pupillája; további eredmény, hogy a szomorkodó tekintetek hatására a képeket szemlélő személyek pupilláinál is fokozott összehúzódást lehetett megfigyelni. Egyértelmű tehát, hogy az arckifejezések és a testtartás mellett a pupillaméret alapján is képesek vagyunk leolvasni társunk szomorúságát, és öntudatlanul bár, de mi magunk is átvesszük ("tükrözzük") ezeket az érzelmeket.
- Kiolvasható a szemünkből, ha szomorúak vagyunk
- A nevetést is öntudatlanul vesszük át
- Empátia: mások fájdalma bennünk is fájdalmat kelt
- Mitől érezzük magunkat kövérnek?
- Olvashatnak-e mások a gondolatainkban?
