A biológiai apaságban való kételkedés nem újkeletű az emberiség történetében. A férfiak bizonyára már a kőkorszakban is kitartóan keresgélték utódaikon a fizikai hasonlóság jeleit, és bár azóta évezredek teltek el, ma sem mindig biztos, hogy utódjaink valóban a mi génjeiket hordozzák-e. Cikkünkben bemutatjuk az apasággal kapcsolatos kételyek evolúciós hátterét, a biológiai apaság eldöntésére szolgáló DNS-vizsgálatokat, és azt, hogy Magyarországon hová fordulhatunk ilyen esetekben.
Ajánló
Az [origo] egészség férfiegészség aloldala
Az [origo] egészség merevedési zavarokkal foglalkozó aloldala
Korábban:
Egészséges spermák: hasznos tanácsok a termékenység fokozásához
A vörös szín előnyt élvez a szexuális kiválasztásnál
Hogyan teljesítenek otthon a vezető beosztásban dolgozó férfiak?
Amikor az ember biológiai értelemben véve nem saját gyermekét neveli, akkor evolúciós szempontból annyi történik, hogy emiatt esetleg nem örökítheti tovább saját génállományát, vagyis az kihalhat a populációból. Ez az evolúciós kockázat a férfiak esetében nagyobb, hiszen míg az anya személye egyértelmű, addig az apa kiléte könnyen lehet bizonytalan. Előfordulhat, hogy egy apa olyan gyermek felnevelésébe fekteti energiáit, aki valójában nem az ő génállományát viszi tovább, másrészt a férfi - tudtával, vagy tudta nélkül - gyermeket nemzhet egy másik családba is, így növelve saját, és csökkentve a másik családfő evolúciós sikerét.
Az evolúció azért nem minden
Bár az úgynevezett szülői "beruházás" elmélete szerint a családfők jellemzően szívesebben invesztálnak a biológiailag is saját gyermekek felnevelésébe, azért a férfiakat és a nőket sem kizárólag az evolúciós késztetés vezérli.
Viselkedésünket és döntéseinket - a gyermekvállalást és a gyermeknevelést is beleértve - számos, rendkívül összetett tényező határozza meg. Ezért lehetséges, hogy a világban körbenézve nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy milyen sok családapa neveli szeretetteljes és odaadó törődéssel gyermekét akkor is, ha éppenséggel tisztában van vele, hogy ők ketten nincsenek biológiai kapcsolatban egymással. Vannak azonban olyan élethelyzetek - legyen szó akár egy alkalmi szexuális kapcsolat váratlan gyümölcséről, akár megromlott házasságról - amikor a férfi számára különösen fontossá válik annak tisztázása, hogy állítólagos gyermekével valóban biológiai rokonságban áll-e.
A férfiakban felmerülő kétségek háttere érthetőbbé válhat, ha vetünk egy pillantást az utóbbi évek nemzetközi becsléseire: az óvatosabbak szerint az apák között 2-3%, egyes számítások szerint viszont akár 10% is lehet azoknak az aránya, akik sajátjuknak hiszik gyermeküket, de valószínűleg tévednek.
- Apa csak egy van, de ki is ő?
- Kire ütött ez a gyerek?
- Apasági vizsgálatok hazánkban
