2007. november 13., kedd, 12:03
Az idős emberek látásromlásának gyakori oka a makuladegeneráció: egy új vizsgálat eredményei azt valószínűsítik, hogy e betegség kialakulásának hátterében az immunrendszer elemeinek, a makrofágoknak és az interleukinoknak a hibás működése is állhat.
Az
időskori makuladegeneráció az idős emberek látásromlásának (és gyakran látásvesztésének) egyik vezető oka. Igen gyakori betegség, a 80 év feletti férfiak és nők 31 százalékánál megjelenik, a látásvesztések 45 százalékáért, a súlyos látáskárosodások 70 százalékáért felelős a 70 évnél idősebbek körében. A betegség közvetlen oka a sárgafolt (makula) károsodása. A sárgafolt az éleslátás helye, a retinának az a része, amelyből a legrészletgazdagabb képi információ érkezik az agyi látóközpontba.
Az öregedés során a sárgafolt területén meszes salakanyagok rakódnak le, a retina egyes rétegei megvastagodnak, ez pedig a retina más rétegeinek károsodását is okozhatja. A makuladegeneráció másik típusában a sárgafolt károsodását a retinába benövő új vérerek okozzák. Ezek az erek különböznek a szervezetben található erektől: faluk sérülékeny, gyakran véreznek, és a vérzés károsítja a retinát. A betegség ez utóbbi formája ritkább, mint a salakanyagok lerakódása miatt kialakuló típus, a teljes látásvesztések 80-90 százalékát mégis a sárgafoltba benövő vérerek okozzák. Minthogy a makula károsodását okozó salakanyag-lerakódások illetve a vérerek fokozatosan fejlődnek ki, a betegek gyakran csak a betegség súlyossá válásakor érzékelik látásuk romlását. A betegség általában nem érinti a retina makulán kívüli részeit, így a betegek megőrzik perifériális látásukat.
Több korábbi vizsgálat eredményei is arra utaltak, hogy az időskori makuladegeneráció kialakulásában szerepet játszanak az immunrendszer bizonyos elemei, így a makrofágok és az interleukin-10 nevű fehérje. A makrofágok olyan nagyméretű falósejtek, amelyek elsődleges feladata a szervezetbe jutó idegen anyagok bekebelezése és semlegesítése, de a vérérnövekedésre is hatással lehetnek. Az interleukinok jelző funkciójú fehérjék, amelyeket a sejtek azért termelnek és bocsátanak ki, hogy befolyásolják más sejtek viselkedését. Rajendra S. Apte és munkatársai a Washington Egyetem Orvostudományi Karán a makrofágok és az interleukin-10 hatását vizsgálták az időskori makuladegeneráció kialakulására, egerekben.
Korábban úgy tapasztalták, hogy az interleukin-10 gyengíti a makrofágok érnövekedést gátló hatását: azon egerek retinájában, amelyek a genetikai módosítás után képtelenek voltak az interleukin-10 termelésére, kevesebb abnormális vérér fejlődött ki. Legutóbbi kísérletükben fiatal és idős egerek retináját világították meg lézerfénnyel. A lézeres kezelés hatására a sárgafoltban megindult a vérérnövekedés, így szimulálni tudták az időskori makuladegeneráció során fellépő folyamatokat. Megvizsgálták az egerek vérében lévő interleukin-10 koncentrációját és a makrofágjaik számát, típusait, illetve figyelemmel követték a sárgafoltban beindult érnövekedés előrehaladását is.
Apte elmondása szerint a makrofágoknak két fő típusa van. Az egyik típus sejtjei (az úgynevezett M1-makrofágok) gátolják a káros vérérnövekedést, míg a másik fajta makrofágok (az M2 jelzésű sejtek) éppen hogy elősegítik kifejlődésüket. A kísérlet eredményei szerint az idősebb egerek vérében sokkal magasabb volt az interleukin-10 koncentrációja, mint fiatalabb társaiknál, és ezzel párhuzamosan makrofágjaik többsége az M2-es típusba tartozott. A kutatók ezek alapján azt valószínűsítik, hogy az interleukin-10 megemelkedett koncentrációja okozza az M2-es makrofágok számának növekedését az M1-es sejtekhez képest az idősebb egerekben, így az IL-10 áttételesen elősegíti a sárgafoltba benövő rendellenes vérerek burjánzását.
Hasonlóan az egerekben tapasztalt folyamatokhoz, Apte szerint többek között az idős emberekben is az interleukin-10 és más rokon vegyületek okozhatják a makuladegenerációt, az M2-es makrofágok túlsúlya révén. Ezek mellett a dohányzás, a magasvérnyomás és a genetikai hajlam is hatással lehetnek a sárgafolt időskori károsodására. A kutatók úgy gondolják, hogy a makuladegenerációt kiváltó folyamatok jobb megismerése után lehetőség nyílhat arra, hogy célzott terápiával megelőzhetővé vagy akár visszafordíthatóvá váljon a sárgafolt károsodása. A makrofágok vérérnövekedést befolyásoló szerepének feltárása más kórképek, például a daganatos betegségek, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében is előrelépést hozhat.
Molnár Csaba
