A személyiségzavar olyan viselkedésbeli, működésbeli zavart jelent, amely jelentősen eltér az adott kultúrkör elvárásaitól, stabilan jellemzi az egyént, és nagy valószínűséggel bejósolhatóvá teszi magatartásbeli reakcióit. Az illető egyén többnyire nem, vagy csak részben érzékeli mindezt, a környezetük viszont szenved tőlük. Cikkünkben részletesen áttekintjük a személyiségzavarok típusait, a tüneteket és a kezelési lehetőségeket.
A személyiségzavarok típusai
A személyiségzavarral küzdők körében gyakoribb a válás, gyakrabban lesznek munkanélküliek vagy hajléktalanok, több a balesetük és a kórházi kezelésük, több bűncselekményt vagy önsértést követnek el, és magasabb náluk az alkohol- illetve a drogfüggők aránya is. A pszichiátriai ambulanciákon jelentkezők között körülbelül 30-50% a különféle személyiségzavarok előfordulási gyakorisága; mivel bizonyos tünetek, egyéni személyiségbeli variációk minden emberben jelen vannak, nehéz meghúzni a határvonalat a normál személyiségbeli eltérések és a már kórosnak minősülő személyiségzavar között (sokszor hívják őket "az élet sóinak" is). A személyiségzavaros egyén számára mindenesetre más az életesemények észlelése, az érzelmi válaszok minősége, az impulzuskontroll, és a másokkal fenntartott emberi kapcsolatok megélése is oly módon, hogy ez az egyén számára valamilyen formában szenvedést okoz.
A személyiségzavarok tünetei
A személyiségzavarok három nagy csoportba oszthatóak: a "furcsák, különcök" csoportjába tartoznak a paranoid, a skizoid és a skizotip alcsoportok, a "dramatizáló, viharos jelenetrendezőkébe" az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus alcsoportok, a "félősek-szorongók" csoportjába pedig a kényszeres, az elkerülő illetve a dependens alcsoportok.
Paranoid, skizoid és skizotip személyiségzavarok
A "furcsák" számára az emberek közelsége fenyegető érzéseket kelt, a szociális helyzeteket rosszul tolerálják. Bizalmatlanok, visszahúzódóak, szívesen választanak magányos munkakört, de azt sokszor nagy alapossággal látják el.
Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.
A pszichológiai háttér lényege ebben az esetben az, hogy az illető a saját elfogadhatatlan késztetéseit vetíti ki környezetébe: a gyakorlatban például sokszor épp az lesz betegesen féltékeny, aki a leginkább hajlamos lenne a félrelépésre, ha nem fojtaná el és nem vetítené ki ezt a késztetését a társára. A paranoid személyiségzavar előfordulási gyakorisága a skizofrének családtagjainak körében magasabb, mint az átlag populációban. Ezt a személyiségzavart korábban szoros összefüggésbe hozták a homoszexualitással, azonban ezt ma ezt már vitatják.
Skizoid személyiségzavar
Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség.
Skizotip személyiségzavar
Ő a "csodabogár", az "elvarázsolt figura". Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.
A személyiségzavarok tünetei
A személyiségzavarok három nagy csoportba oszthatóak: a "furcsák, különcök" csoportjába tartoznak a paranoid, a skizoid és a skizotip alcsoportok, a "dramatizáló, viharos jelenetrendezőkébe" az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus alcsoportok, a "félősek-szorongók" csoportjába pedig a kényszeres, az elkerülő illetve a dependens alcsoportok.
Paranoid, skizoid és skizotip személyiségzavarok
A "furcsák" számára az emberek közelsége fenyegető érzéseket kelt, a szociális helyzeteket rosszul tolerálják. Bizalmatlanok, visszahúzódóak, szívesen választanak magányos munkakört, de azt sokszor nagy alapossággal látják el.
Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.
Skizoid személyiségzavar
Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség.
Skizotip személyiségzavar
Ő a "csodabogár", az "elvarázsolt figura". Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.
- A személyiségzavarok típusai
- Antiszociális, borderline, hisztrionikus és nárcisztikus személyiségzavarok
- Kényszeres, elkerülő és dependens személyiségzavarok
