2007. december 12., szerda, 22:48
Sok férfi nálánál fiatalabb hölgyet vesz feleségül. Bár e jelenség régóta ismert, kevesen vizsgálták evolúciós okait. Finn kutatók most megállapították, hogy a finnországi sami népcsoportba tartozó férfiaknak akkor született a legtöbb gyermeke, ha feleségük tizenöt évvel volt fiatalabb náluk.
Általános emberi jellegzetesség, hogy a legtöbb férj idősebb feleségénél. Feltételezhetjük, hogy ez a viselkedés nem terjedt volna el ilyen mértékben az emberi populációban, ha nem lenne előnyös evolúciós értelemben, tehát nem születne átlagosan több gyermekük azoknak a pároknak, ahol a feleség fiatalabb férjénél. Ezt a feltételezést még csak kevés kutató próbálta igazolni valós anyakönyvi adatokra támaszkodva. Egyikük Samuli Helle, a finnországi Turkui Egyetem kutatója, aki munkatársaival az egyik finn népcsoport, a samik házassági szokásait vizsgálta. Elemzésükben hétszáz sami házasság adatait vetették össze templomi anyakönyvi bejegyzésekre támaszkodva. Megvizsgálták azt, hogy mekkora korkülönbség volt a házastársak között, és házasságukból hány olyan gyermek született, aki megélte 18. életévét. Csak olyan házasságokat vontak be elemzésükbe, amelyek az 1600-1800-as években köttettek. Erre azért volt szükség, hogy kiküszöböljék a modern orvostudomány hatását (a 19. század vége óta ugyanis sok olyan gyermek is életben marad a sikeres kezelés következtében, akik korábban elhaláloztak volna).
Eredményeik szerint azokból a házasságokból született a legtöbb felnőtt korba lépő gyermek, ahol a feleség 14,6 évvel volt fiatalabb férjénél. Az elemzésben szereplő párok alig tíz százaléka között volt meg ez az ilyen szempontból ideális korkülönbség, az adatok széles skálán mozogtak: találtak a feleségénél húsz évvel idősebb férfit, de olyan esküvőt is, ahol a férj egy nálánál huszonöt évvel idősebb hölgyet vett feleségül. Az átlagos korkülönbség mindazonáltal három év volt a férj javára. Helle szerint a házasulási szokások, illetve a vagyoni körülmények okozhatják az ideális korkülönbségtől való eltéréseket. A samik főként rénszarvastenyésztésből, vadászatból és halászatból éltek, a birtokolt rénszarvasok száma volt a gazdagság legfontosabb fokmérője. A gazdag férfiaknak lehetőségük lehetett olyan hölgyet választani, aki jóval fiatalabb volt náluk, míg szegényebb társaik kevéssé válogathattak.
A 17-19. századi és a modernkori ideális korkülönbség azonban jellegzetes különbségeket mutat, felhívva a figyelmünket az érzelmi és az életmódbeli tényezők, különösen az orvoslás fontos szerepére.
Korábban írtuk arról, hogy egy több mint tízezer, 1945 és 1955 között született svéd ember adatait tartalmazó adatbázist elemezve Martin Fieder és Susanne Huber, a Bécsi Egyetem kutatói úgy találták, hogy esetükben négy-hat év volt az ideális korkülönbség a férfiak javára, az ilyen házasságokból született ugyanis a legtöbb gyermek.
A házaspárok közötti általánosan megfigyelhető korkülönbségre hatással lehet az, hogy a férfiak és a nők szexuális aktivitásának időtartama eltérő. Míg a nők reproduktív életszakasza általában ötvenéves korukig véget ér, a férfiak egészen idős korban is képesek lehetnek gyermeknemzésre. Shripad Tuljapurkar és munkatársai, a Stanford és a santa barbarai Kalifornia Egyetem kutatói kimutatták, hogy az idősebb férfiak termékenysége az emberi evolúció korai szakaszában valószínűleg a teljes emberi népesség élettartamát növelte. A természetes szelekció ugyanis kivédi mindazokat a mutációkat, amelyek az élettartamot rövidítik mindaddig, míg az emberek átlagos reproduktív életszakasza véget nem ér.
Molnár Csaba
