2007. december 19., szerda, 9:07
Vannak olyan gyermekek, akiknek fejlődése eltér az átlagtól. Egy lassabban fejlődő kisgyermek mindig nehézséget jelent a család életében: lelkileg, időben, pénzben megterhelő lehet a fokozott gondozási igény. A pszichés nehézségeket tovább rontja, ha a szülő nem tudja, mivel tehet jót gyermekének, bizonytalan, hova fordulhat tanácsért. Összeállításunkkal nekik szeretnénk segítséget nyújtani.
A fejlődési lemaradás gyanúja akár már a terhesség során felmerülhet, vagy fény derülhet rá a születést követő napokban a kórházban. Ilyenkor a szülész vagy a kórházi gyermekorvos felhívja rá a szülő figyelmét. De előfordul az is, hogy csak későbbi életkorban, a fejlődés valamelyik lépcsőjénél válik feltűnővé a lemaradás.
Az első gyermeküket nevelő szülőknek különösen nehéz a feladata, mert nem tudnak mihez hasonlítani, gyermekük "teljesítményét" egészségesnek tekinthetik. Mégis sokszor a tudományosan nem megalapozott, de jól működő szülői "megérzés" alapján merül fel a gyanú, hiszen a szülő ismeri legjobban a gyermekét. Az ilyen megérzésekre általában érdemes hallgatni a gyermek érdekében is, és azért is, hogy kétségeinek utánajárva a szülő megnyugtassa lelkiismeretét.
A leghelyesebb az, ha a szülő először a házi gyermekorvoshoz, esetleg a védőnőhöz fordul problémájával. Ők születésétől rendszeresen találkoznak a csecsemővel, kisgyermekkel, és feladataik közé tartozik fejlődésének nyomon követése is. Amennyiben szükséges, beutalóval gyermek-ideggyógyászati (neurológiai) szakrendelésre küldhetik a családot, ahol részletes kivizsgálásra kerül sor. Gyermek neurológusok dolgoznak továbbá különböző, a károsodott gyermekek fejlesztésén dolgozó alapítványoknál is, az állapotfelmérés náluk is elvégeztethető.
További lehetőségként az egész ország területén működnek országos szakértői és rehabilitációs bizottságok, amelyek egy-egy fejlődési terület (látás, hallás, mozgás, beszéd, tanulási képességek) vizsgálatát végzik el a hozzájuk fordulóknál. A területileg illetékes Nevelési Tanácsadók is végezhetnek bizonyos esetekben állapotfelmérést, és fejlesztési lehetőséget ajánlhatnak vagy a megfelelő helyre irányítják a családot.
Gyanút keltő jelek
A csecsemő- és kisgyermekkori fejlődés bizonyos mérföldköveit a gyerekek többé-kevésbé előre megjósolható sorrendben, életszakaszban érik el. Természetesen nagyon nagyok lehetnek az egyéni eltérések, az egészséges, normális fejlődés széles határok között mozog. Mégis ha egy gyerek fejlődése késik, vagy a következő lépcsőfokot hosszú időn át nem tudja elérni, a szülő gyanút foghat.
Vannak olyan jelek, amelyek már korán feltűnhetnek a szülőnek. Ezekről kérdeztük dr. Schultheisz Judit gyermekorvost, a Gézengúz Alapítvány orvosszakértőjét.
"Fiatal újszülötteknél a folyamatos sírás, a szopási nehézségek, a túlzott aluszékonyság vagy épp ellenkezőleg a nagyon nehéz elalvás, a hasfájás és a székletproblémák olyan jelek, amelyek egyesével nem jeleznek gondot, de amennyiben egyszerre több jelentkezik, és a méhen kívüli élethez történő alkalmazkodás hat hetén túl is fennállnak, az utalhat a háttérben idegrendszeri károsodásra" - mondta el a doktornő. Ha háromhónapos korára még nem alakult ki napi ritmus, a baba fényre, hangokra nem figyel fel, tekintetével nem keresi a szülő arcát, nem követi azt vagy tárgyakat, kezeit nem nézegeti, az az érzékszervek működésének károsodására vagy az értelmi fejlődés lassulására utalhat.
Az idegrendszer károsodása sokszor az izmok passzív mozgatással szembeni ellenállásának (tónusának) megváltozásában jelentkezik: a csökkent izomtónusú baba ernyedt, feje lóg, ölben még három hónaposan sem tartja magát, sokszor félrenyel. A fokozott tónusú babák öltöztetésnél merevek, három hónapos kor körül sem nyújtható karjuk-lábuk, kezüket szorosan ökölbe szorítják. Ha egy baba csak háton szeret feküdni, vagy feje egyik oldalon ellapul (ami azt mutatja hogy csak ezen az oldalán fekszik), az szintén az izomtónus zavarára utalhat.
Gyanút keltő jel lehet az is, ha hathónapos korban a baba nem kezdeményez forgást, vagy csak egyik oldalra próbálkozik, kezeit nem viszi középre, lábát nem emeli kezeihez. A magatartás zavarára utalhat, ha a baba sírós, szorongó vagy ellenkezőleg, az ún. szeparációs szorongást kihagyva idegenek kezében sem nyugtalan, vagy ha az érdeklődése semmivel nem kelthető fel. Ha egyévesen nem mászik, nem kapaszkodik fel, szintén érdemes szakértőt felkeresni.
Dr. Schultheisz Judit ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a túlzottan korai mozgásütemek sem kívánatosak. Az első egy-két hónapban hasról hátra fordulást a hát feszessége okozza, nem aktív mozgás eredménye. A félévesen már mászó vagy héthónaposan már lépegető babák sem biztos, hogy egészséges fejlődéssel érték el ezt a teljesítményt.
A gyermek fejlődésének megítélésével kapcsolatban a szakértő hangsúlyozza: "soha ne egy-egy jelbe kapaszkodjanak a szülők, ezek egyesével nem feltétlenül jelentenek problémát. Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha egyszerre több gyanús jelet is tapasztalnak."
A lassabb fejlődésmenet hátterében számos ok fordulhat elő (például koraszülöttség, oxigén-hiány, fertőzések, genetikai rendellenességek, anyagcserezavarok). Az idegrendszer éretlensége vagy károsodása a fejlődés különböző területeit érintheti - így például az érzékszervi működéseket (látás, hallás), a mozgásokat (nagy- és finom kézmozgásokat egyaránt), az értelmi, a magatartási és a szociális készségeket. Magzati és újszülött korban a központi idegrendszer fejlődése még annyira egységes folyamat, hogy egy bekövetkező ártalom gyakran több területen is károsodást idéz elő.
Ugyanakkor éppen a fiatal idegrendszer rugalmassága, tanulékonysága az, amit ilyen esetekben nagyon jól ki lehet használni. Az élet első két évében egy ép agyterület még képes átvenni, megtanulni a károsodott terület feladatát, és így az érintett funkció jól működhet. Ez az alapelve a korai fejlesztésnek, amellyel az idegrendszer érése támogatható, a károsodások hatása ellensúlyozható, a rossz irányba indult idegrendszeri fejlődés helyes irányba terelhető. A fejlesztést alkalmazhatják megelőző céllal (például egyébként egészséges koraszülötteknél), illetve terápiásan bizonyított károsodás esetén. A fejlesztést kórházban vagy szakrendelőben dolgozó gyermekideggyógyász végezheti (ők legtöbbször a dr. Katona Ferenc nevéhez fűződő módszer szerint szimmetrikus mozgásminták gyakoroltatásával igyekeznek segíteni az idegrendszeri érést).
Léteznek továbbá korai fejlesztésre szakosodott intézmények, alapítványok is, ahol teljes szakértői csapat dolgozik együtt a gyermekek fejlesztésén: orvos, gyógytornász, konduktor, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus és más szakemberek. A fejlesztésre számos módszer létezik: tornáztatás, ún. szenzomotoros ingerlés, masszázs vagy manuális terápia, vízi terápia, gyógylovaglás, zeneterápia vagy különféle gyógypedagógiai módszerek. A fejlesztés történhet szakember segítségével egyéni vagy kiscsoportos formában, illetve a feladatok betanítása után végezhetik a szülők otthon.
Kiegészítő segítséget nyújthatnak a témával foglalkozó szakkönyvek, fejlesztőeszközök, játékok, melyeket sok helyen kölcsönözni is lehet. Egyes intézményeknél szülőklubok működnek, előadásokat tartanak és szabadidős programokat is szerveznek a hasonló problémákkal küzdő családok számára.
Kiket kell fejleszteni?
"Manapság - talán üzleti okokból is - divat az egészséges gyermekeket is okosítani, holott speciális fejlesztésre csak a problémával küzdő gyerekeknek lenne szükségük. Ez a tendencia azért is káros, mert növeli a szülők szorongását. A fejlődés során nagyon nagyok lehetnek az egyéni eltérések, de nem minden számít tényleges, kezelendő problémának" - figyelmeztet Dr. Schultheisz Judit.
Annak eldöntése, hogy egy gyermek speciális fejlesztésre szorul-e, mindig szakember feladata. Ő dönt a fejlesztés fajtájáról és szükséges időtartamáról is. A lényeg az, hogy részletes állapotfelmérés alapján, egyénre szabottan történjen a fejlesztés.
A fejlesztés célja a lehetőségekhez képest a legtöbbet kihozni a gyermek képességeiből, hogy önálló, teljes életet élhessen, beilleszkedhessen a társadalomba. Enyhe esetben teljes gyógyulás remélhető (koraszülötteknél azt mondják, hogy ha semmilyen maradandó károsodás nem történt, hatéves korra utolérik egészséges társaikat), de súlyosabb károsodás esetén is sok fokozattal javulhat a gyermek állapota.
A szakember szerint a sikeresen kezelt gyermekeket érdemes utánkövetni, időnként kontrollálni a megfelelő írás- és olvasáskészség, az ügyes mozgásdinamika kialakulásáig (azaz kb. 7-8 éves korukig), mert rejtett problémák még időnként előjöhetnek a már tünetmentes gyermekeknél is.
A korai fejlesztésre sokféle intézmény és módszer létezik. Mivel Magyarországon még nem készültek olyan tudományos felmérések, amelyek egyik vagy másik módszer kedvezőbb hatását igazolnák, a szülő sokszor igen elveszettnek érezheti magát, és csak megérzéseire hagyatkozhat a választásnál.
Általános tanácsként elmondható, hogy olyan intézményt, szakembert és módszert érdemes választani, amellyel a szülő tud azonosulni. Az összes fejlesztő eljárás sikeréhez ugyanis hozzátartozik - sőt szinte alapfeltételük - az elfogadó, szeretetteljes, biztonságot nyújtó családi háttér, amelyet csak úgy lehet nyújtani, ha a szülő elfogadja a helyzetet, és úgy érzi, helyes az, amit gyermeke érdekében tesz.
Mivel a lassabb fejlődés felzárkóztatása, a hátrányok csökkentése sok évre szóló feladat, amelynek során több típusú fejlesztésnek is lehet értelme és eredménye, érdemes mindig az éppen megfelelőt megtalálni.. Van olyan időszak, amikor a mozgásra kell koncentrálni, később azonban előtérbe kerülhet az értelmi képességek fejlesztése, vagy éppen a pszichés támogatás.
"A világon mindenhol az a tendencia, hogy egy team dolgozzon együtt a gyermek fejlesztésén. Az egyes módszerek nem zárják ki egymást, nem hatnak egymás ellen" - mondja Dr. Schulteisz Judit, aki bátorítja a szülőket, hogy szakember vezetésével akár több módszert is próbáljanak ki.
Dr. Heksch Katalin
